Az igazi nő...

Ön milyennek látja az igazi nőt a Biblia szerint?

Hétköznapinak jó és rossz értelemben is. A bibliai nőalakok nem feltétlenül idilliek, inkább a valóságot tárják fel, leleplezve bennünket: Éva, minden élők anyja kíváncsiságból, bizalmatlanságból vagy hatalomvágyból, de rávette Ádámot, szakítson a fáról. Sára nem látott túl az emberi lehetőségein, amikor kinevette Istent. Rebeka összeszövetkezett a fiával, becsapta a férjét. Jézus nemzetségtáblázatában parázna nő neve is szerepel, a jerikói Ráhábé. Bennünket sem érdemeink szerint választ ki az Úr, viszont megszentel, hogy ne a saját elképzeléseink megvalósításának nyomában járjunk, hanem az ő akaratát kövessük. Kényes kérdéseink egyike továbbá a külsőségeké: bátran legyünk nőiesek, igényesek, adjunk magunkra, a hangsúly azonban ne tolódjon el! Legalább annyit foglalkozzunk a lelki egészségünkkel, mint a külsőnkkel! Jézus azt mondja, ő a világ világossága, és nekünk őt kellene visszatükröznünk, nem a saját fényünket keresni. A filippibelieknek írt levél így fogalmaz: „feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban”. A Biblia szerinti igazi nő ragyogása elsősorban belülről fakad, nem a külsejéből. Jegyesoktatásunkon Sípos Álmos arra figyelmeztetett, ne akarjuk a férjemmel egymás szerepeit átvenni, hanem legyünk azok, akinek Isten teremtett bennünket. Megfogadtuk a tanácsát. Nőként segítőtársai vagyunk a férjünknek, nem pedig családfők. Ne csináljunk papucsot belőlük! Segítsük őket a döntéseik meghozatalában, de ne mi mondjuk meg, merre haladjon a családunk élete! És ha a párunk nem a kedvünkre döntött, ne kezdjünk el duzzogni!

Van olyan területe az életnek, ahol még ki kellene vívni az egyenlőségünket?

Most már űrhajóstól püspökig minden lehetünk. A mai Magyarországon nem érzek korlátozottságot. Viszont számtalanszor kergetünk el nem ért álmokat ahelyett, hogy azzal sáfárkodnánk, amink van – tudjunk feleség, anya lenni. Óvodapedagógusi gyakorlattal látom a gyermekeken, mennyire hiányzik az édesanyjuk. A megélhetés miatt dolgozva nehéz megtalálnunk az egyensúlyt: elegendő időt fordítani a gyermekekre, a nevelésükre, és jobban elmélyülni a feleségszerepben is – pedig segítenünk kell a társunkat Isten szerint való férfinak lenni, ehhez a mi támogatásunkra is szükségük van. Ahogy a gyerekeinket is szeretgetjük, meghallgatjuk, ugyanúgy kell őket is. Ismerjük meg a férjünk szeretetnyelvét, ne csak ő tudja a miénket! Nincs vonzóbb egy nőben annál, mint amikor egyedül Jézus fényét akarja visszatükrözni.

Mi lehet az oka annak, hogy a gyülekezeti alkalmakat általában inkább nők látogatják, mint férfiak?

Talán ez a tendencia is változik. A hatalmi pozíciókban többnyire még mindig férfiak vannak, és lehet, túl szubjektívnak tűnök, de a szülők hangsúlya a fiaik nevelésében túlságosan eltolódott afelé, hogy „kisfiam, érd el a céljaidat, állj ki magadért, légy önálló” – így talán nehezebb kiadniuk az irányítást a kezükből. A lányok nevelésében ezzel ellentétben korábban a szerénység, az engedékenység és a jólneveltség volt a hangsúlyosabb, és ilyen belső töltéssel könnyebb csatlakozni a gyülekezetekhez. Nehezebb úgy fentről várni a segítséget, a megtartatást, ha arra neveltek, hogy magam vagyok az életem irányítója.

Kell-e ünnepelni nekünk, reformátusoknak a nők napját?

Jézus a nőket is tanítja, elfogadja a szolgálatukat, megajándékozza őket bűnbocsátó szeretetével. A bibliai korban nem központi, de megbecsült szerepe volt az anyáknak, Isten a tízparancsolatban nemcsak az apa tiszteletét, hanem az anyákét is kéri. Kedves dolog megemlékezni egymásról akár így is, viszont a gyülekezetünkben a liturgia végeztével, azon túl adunk ennek teret. Ne feledjük, hogy egyházunk célja nem a magunk, hanem Isten dicsőítése! Mink van, amit ne kaptunk volna mi, nők és férfiak?!