Egyház és közélet, hamis és igaz, segítségnyújtás és felelősségvállalás viszonyáról és a bibliai értelemben vett óember, vagyis az ego szerepéről is levonta a tanulságokat Balog Zoltán dunamelléki református püspök, aki a kegyelmi ügy kapcsán először adott nagyinterjút a 777blog.hu-nak. – K. Endre felesége keresett meg, és én lelkészként próbáltam segíteni neki – fogalmazott a Zsinat volt lelkészi elnöke, aki részletesen beszélt az ügyről, arról, hogy felelősséget érez a köztársasági elnök lemondásában, valamint felhívta a figyelmet a református egyház következő időszakának kihívásaira is.
Az interjú kezdetén Balog Zoltán kifejtette, hogy minden kegyelmi döntést bűnösök nyernek el, mert ezek valamiféle méltányosságból születnek, a kegyelmet bűnös ember kapja. – Az elnöki kegyelem nem arról szól, hogy felülbírálunk egy bírósági ítéletet – hangsúlyozta Balog Zoltán. A püspököt a többi között az erősítette meg K. Endre ártatlanságában, hogy K. Endre leleplezett egy bűncselekményt. Megállapította, hogy a kegyelmi ügy „egy történet volt számos történet közül, amiben segítséget próbáltam nyújtani”.
– Keresztyén értelemben lényeges különbség, hogy a krisztusi kegyelmet bűnösségünkben kapjuk, és itt mindenki bűnös. Amíg ezt a bűnt nem látjuk, addig nem tudunk kegyelmet kérni. A keresztyén ember kegyelmében nincs érdem, ebben semmilyen érdem nem játszik szerepet, úgy szól, hogy Krisztus érdeméért kapjuk a kegyelmet. A kegyelem után pedig úgy tudunk tovább menni, hogy többé nem vétkezünk – hangsúlyozta.
Ennek ellenére, ahogy azt már többször is megfogalmazta vagy imádságban utalt rá, súlyos hibát vétett, és nem érti, miért nem villant fel az a bizonyos piros lámpa, amikor K. Endre kegyelmi ügyének támogatását kérte a köztársasági elnöktől. Novák Katalin lemondásában nagy felelősséget érez, felajánlotta a kiállását, de ő ezt nem kérte. Óriási veszteségnek nevezte az elnök közéletből való kikerülését, amiért hibásnak érzi magát.
Püspöki megbízatásáról azt mondta, hogy „az egy lelki megbízatás, nem a testületek felett vagyunk, hanem azoknak alá vagyunk rendelve”. A dunamellékiek abban erősítették meg, hogy kötelessége folytatni ezt a munkát, és megrendítőnek nevezte, hogy olyan egyháztagokkal is sikerült leülnie és imádságos hangnemben átbeszélni tévedését, akik komolyan bírálták. – És ez reményt ad a csodára, arra, hogy van valaki, aki a rosszból jót tud csinálni, ő pedig nem más, mint a szabadító Isten – mondta. Megmaradni püspöki pozíciójában korántsem a könnyebb út volt, de édesapja mindig arra nevelte, hogy két út közül mindig a nehezebbet válassza. – Az egy dolog, hogy mi mit szeretnénk, egy másik dolog a kötelesség – nyomatékosította, hangsúlyozva, hogy kötelességének érzi a közössége által rábízott munkát elvégezni.
Komolyan átgondolta annak a felelősségét, hogy egykori szolgálata a kormányzatnál milyen súlyt helyez az egyház és a közélet kapcsolatára, és biztos benne, hogy ha visszaforgathatná az idő kerekét, akkor olyan távol tartaná magát ettől az ügytől, amennyire csak lehet. Kifejtette, hogy a jövőben az egyházat kifelé nem képviseli, azt a közösséget szolgálja, amely megbízta a feladattal, és a közéleti szerepvállalásait lezártnak tekinti.
Balog Zoltán beszélt a református egyház egységéről is. Személyesen is hálás Steinbach Józsefért, aki őt követi a lelkészi elnöki székben. Komoly lelki testvéri közösségben vannak évtizedek óta, és abban bízik, hogy „egyházunk lelki arca sokkal tisztábban fog megjelenni”, mint az ő idejében. Úgy véli, most lesz igazán lehetősége a lelki visszahúzódásra, mert eddigi feladatai egy tehertétel voltak, amelyekkel nehezebb volt háttérbe vonulni.
Úgy látja, hogy ha egyedül az Úristen kegyelmére építjük a létünket, akkor ebből a rosszból valami jó is ki tud jönni az egyháznak, mert „mi, reformátusok szüntelenül azért imádkozunk, hogy az Úristen reformáljon meg minket”. – Ha ezt megragadjuk, akkor a kegyelmet ragadjuk meg, és akkor újra egységben tudunk lenni és segíteni egymásnak – hívta fel a figyelmet Balog Zoltán. Kifejezte, hogy hálás mindenkinek, aki ezt már megtette.
Az interjú végén, a bicskei gyermekotthon áldozataihoz szóló üzenetében megrendítőnek nevezte, ami velük történt, és bocsánatot kért, ha valakinek kárt okozott. – A református egyház nagyon sokat tesz a gyermekvédelemben élő gyermekekért – hangsúlyozta, majd reményét fejezte ki, hogy megtalálják azokat a helyeket és embereket, akik nem bizonyos érdekek szerint használják fel őket, hanem valódi segítséget adnak ahhoz, hogy begyógyuljanak a sebeik.
Az interjút itt nézhetik meg: