Balog püspök nem azt mondta

Perintfalvi Rita, az alig mérhető hazai „progresszív kereszténység” forradalmi élharcosa legutóbbi Facebook-posztjában nekimegy Balog Zoltán püspöknek, azzal vádolva a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét, hogy a „szivárványos családokat” tette felelőssé a járvány miatt.

Balog püspök ilyet nem mondott. Sőt, inkább azt hangsúlyozta, hogy „ne keressük a járványban Isten büntetését! Isten nem a pandémia által üzen, azonban érdemes az Ige fényében megvizsgálni, hogy milyen helyzetbe került a világ a járványhelyzet miatt” Ez a mondat pontosan azt jelenti, hogy a járvány kirobbanása nyomán nem bűnbakokat kell keresni, ugyanakkor érdemes levonni bizonyos egyetemes tanulságokat az Ige, vagyis a Szentírás fényében. Ezt Balog püspök meg is teszi, s a Zsinaton elhangzott beszédében azt mondta, hogy a pandémia figyelmeztetés, mert „átléptük a teremtés rendjében gyökerező határokat, amit nem tehetünk meg büntetlenül. Az ember azt gondolja, hogy lehet át lehet lépni a tudományok, a nemzet, a család határait”.

Perintfalvinak, aki sohasem leplezte a történeti kereszténység iránti gyűlöletét, ez pontosan kapóra jött, s a püspöknek az idézett mondatából, annak is az utolsó szóösszetételéből, hogy ti. az ember átlépte a „család határait”, azt a következtetést vonta le, hogy a püspök a „szivárványos családokat” tette felelőssé a járvány kirobbanása miatt. Ez hazugság.

Perintfalvi „teológusnő” figyelmét nyilván elkerülte a mondatnak az súlyos teológiai alapvetése, hogy püspök a „teremtés rendjében gyökerező”, az egyetemes ember számára Istentől kijelölt határokról beszélt, amelyeket nem lehet átlépni. Más szavakkal, a pandémia azért lehet az egyetemes ember számára figyelmeztető jel, mert emlékezteti az embert a teremtettségben kijelölt határaira, vagyis arra a körülményre, hogy az ember nem a végső ura saját történetének. Ha az lenne, nem lenne pandémia.

Perintfalvi a püspök beszédének ezt a passzusát arra használta fel, hogy „igazolja”, Balog püspök és az általa vezetett református egyház annyira gyűlöli a „szivárványos családokat”, hogy képes őket bűnbaknak beállítani. Ez az LMBTQ-lobbi ismert módszere, amelynek az lényege, hogy a nemi identitás, a család kérdésében elfoglalt keresztyén álláspontot, amely megmarad a Biblia hagyományos értelmezésénél, s az egyház hagyományos tanításánál, a gyűlöletből vezeti le, s a nem hagyományos nemi identitású embereket áldozatként mutatja be.

Holott nyilvánvalóan alapvető elvi kérdésről van szó. Arról, hogy az egyén felülbírálhatja-e Istennek a teremtés által a természetben az ember számára adott rendjét, s ezzel átlépheti-e azokat az objektív határokat, amelyek létét megelőzően már Istentől rendelt adottságok.

Perintfalvinak az a célja, hogy az amúgy nem létező LMBTQ-közösség számára áldozat-szerepet kreáljon, s Balog püspököt, a református egyházat, s nyugodtan mondhatjuk, a történeti kereszténységet úgy mutassa be, mint akik gyűlöletből a pandémiát is arra használják fel, hogy belőlük, mármint a nem létező LMBTQ-közösség tagjaiból bűnbakot gyártsanak.

Nos, nem. A nem hagyományos szexuális identitású embertársainkhoz való keresztyén viszony, s a házasság, a család intézményéhez való keresztyén viszony két teljesen különböző kérdés, de ezt a progresszív teológia képviselői szántszándékkal összemossák. A mai Magyarországon senkit sem üldöznek szexuális irányultsága miatt, s bizony bőven belefér, hogy miközben szeretetteljes kapcsolatot ápolok egy homoszexuális embertársammal, addig – keresztyénként, elvi alapon – kitartok a hagyományos családmodell mellett. Ez a keresztyén keretkultúra, amely egyszerre normatív és toleráns. De ez a progresszív teológia számára túlságosan bonyolult.

Perintfalvi megszólalása nettó politikai kampánycikk, amely miközben a keresztény álruhába öltöztettet LMBTQ-ideológia felhasználásával arról szónokol, hogy Isten gyűlöli a hataloméhes politikát, leplezetlen hatalmi arroganciával akarja lerombolni a hagyományos keresztény társadalmat, s ezért mindent elkövet, hogy az egyházak ellen hangulatot keltsen. S ebben úgymond semmiféle hataloméhes politika nincs.

De mint tudjuk, ez már régi történet. Nekem, aki a fél életét a kommunizmusban élte le, déjà vu-érzésem van. Ezt már átéltem. A történeti kereszténység mindig is útjában állt az úgynevezett „progresszió” forradalmi élcsapatainak. Ma sincs másként.