Barzillaj

A Biblia tanít bennünket az idős emberek lelkéről is. Miután az október az idősek hónapja is, tekintsük át a nyolcvanéves Barzillaj életének néhány szemnyitogató vonását (2Sám 17 és 19)!

Dávidnak menekülnie kellett lázadó fia, Absolon elől. A király elhagyta a fővárost, majd az ország keleti területén, Mahanajimban talált védelmet, ahol az idős Barzillaj nagylelkűen és hűséggel befogadta őt és egész hadi népét.

Az idős emberek többsége hűséges fajta. Kitartanak szövetségi kapcsolataikban, függetlenül attól, hogy azok jók vagy rosszak. Így a Barzillajok a kitartás jelképei, és stabilizáló szerepük van a gyülekezetben is. Örülnünk kell az idős testvéreknek, akik néha ugyan lehűtenek – miként Roboámot is intették –, hogy a helyes úton maradjon a közösség.

Amíg tehetnek valami jót és szükség van rájuk, addig érzik értelmesnek az életüket. Ha elfogy a feladatuk, csakhamar tehernek érzik magukat a társadalomban és családjukban is. Ezért azok a szórványaink a jó túlélők, ahol az idős testvérek is hasznossá tehetik magukat. Amikor Jobbágyiban egy régi parasztházból kistemplomot építettünk, senkinek nem fájt semmije. Mihelyt elfogyott a feladat, mindjárt emlegették a korukat és betegségeiket is. Így volt ezzel Barzillaj is. Amikor Dávid király a baj elmúltával visszaindul a fővárosba, Barzillajt is vinné magával. Ő erre elkezdi mondogatni: ó, már nyolcvanéves vagyok, ugyan, hova mennék! Nem vagyok jó semmire! Nem érzékelem az ízeket, s nem hallom a táncba hívó hangokat sem, maradnék, mert itt temették el őseimet is.

A Barzillajok nagy gondoskodó szeretettémája a gyermekeik, de főleg az unokák! Ezért Barzillaj inkább fiát, Kimhámot ajánlotta a királynak. Fiában és utódaiban látja második ifjúsága örömét, hiszen a róla való gondoskodásban saját nevét és jövője képét ünnepelheti.

Legyen gondunk arra, hogy az idős testvérek megtalálják szolgálatukat otthon és a gyülekezetben is! Értelmet kínál nekik a terítőkészítés, a kertrendezés és az imaszolgálat is. Nagyon fontos, hogy meghallgassuk életük nagy istenes történeteit, hiszen ez őket is megerősíti.

Mindenekelőtt szeretetre szorulnak. Dávid búcsúzáskor átölelte az idős embert, köszönetet mondott, majd megcsókolta, és meg is áldotta! Ezt a királyi ölelést és áldást valószínűleg soha nem felejtette el az idős ember. Ha nem kapnak tőlünk szeretetet, könnyen depresszióba és időskori hitetlenségbe hullanak, mert egyedül gyakran nem tudják élettörténetüket Isten előtt összerakni.

Bátran beszéljünk az idős emberekkel is az újjászületésről! A Nikodémus-csoda velük is megtörténhet. Egyik szórványunk nagy öregje immár 93 éves. Akkor talált rá a kis református közösségére és az Úrra is, amikor néhány éve elvesztette nagyon szeretett feleségét. Új kapcsolatáról így vallott: ez a Jézus-szeretet „jobb, mint a nemi öröm”. Hiába, ő még nem ismeri a kánaáni nyelvet, mégis mindenki értette: ettől kezdve Jézus Krisztus lett mindene.

Mondjuk el az idős embereknek, hogy a pünkösdi történet szerint Isten különleges álmokat tartogat még számukra. Rájuk szállhat a Szentlélek, és prófétálni fognak. Ha fizikai szemük gyengülne is, belső látásuk annál jobban élesedhet az isteni távlatokra.

Buzdítsuk őket, hogy még idős korban is teremhetnek jó gyümölcsöt! Ne váljon sem kuporgatott vagyonuk, sem az egykori dicsőségük a bálványukká, hiszen semmit sem vihetünk magunkkal! Éppen az időskor az, amikor legtöbb időnk van az Úr szolgálatára. Kedves néhai gondnokunk, Zoli bácsink szokta mondani nyugdíjas éveit megkezdve: jöttem pótolni az elmaradást. Idős fejjel megtanulta a számítógép kezelését, hogy igés lapokat szerkesszen. Szinte minden idejét és erejét befektette Isten országának építésébe. Meg is lett ennek a gyümölcse: megújult a templomtető, kizöldült a templomkert, sőt még arra is volt ideje, hogy áldott utódot képezzen ki a gondnoki szolgálatra.

Imádkozzunk együtt idős testvéreinkkel, s beszéljünk nekik a mennyről is! Ha most még nincs is minden kérdésünkre válaszunk, ott majd az Úr feltárja nekünk titkait.