A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Hittudományi Egyetem küldöttsége 2025. március 5-én megemlékezést tartott ifj. Varga Zsigmond mártírhalálának 80. évfordulója alkalmából a bécsi református templomban. A küldöttséget Fekete Károly püspök és Baráth Béla Levente rektor vezette.
Ifj. Varga Zsigmond (1919–1945) mint teológiai ösztöndíjas diák lett a magyar keresztyénség mártírjává a II. világháború idején. Legendás hírű teológuscsaládba született 1919. szeptember 9-én Debrecenben, hiszen édesapja, Varga Zsigmond nagy hírű vallástörténész professzor volt Debrecenben, édesanyja, Erdős Mária ágán pedig az Erdős család leszármazottja. A hitvallásos családi légkör megalkuvásmentes sorsvállalásra nevelte. A debreceni református főgimnázium után a hittudományi karon folytatta teológiai tanulmányait, ahol a teológus ifjúság vezéregyéniségévé nőtte ki magát. Alapítója a Teológus Gyülekezetnek, majd szeniorrá választották. 1944-ben Bécsben lett ösztöndíjas, ahol bölcsészdoktorként teológiai doktorátusára készült az újszövetségi tudományokból. Tanulmányai mellett a Konvent elnöke, Ravasz László püspök megbízta a Bécsben élő magyar reformátusok közötti gyülekezeti szolgálattal.
Keresztyén igehirdetése és eredményes bécsi gyülekezetépítő munkája miatt hatósági megfigyelés alá került. A nyilas uralomátvételkor egy Gestapo-tiszt felszólt a szószékre az igehirdetése közben: „Megvonom öntől a szót!” Varga Zsigmond azonban csendes határozottsággal azt válaszolta: „Önnek ehhez nincs joga, és az istentiszteletünket sem zavarhatja.” A következő héten önként adta fel magát. Három vádpont alapján ítélték el: a német városok bombázásától remélte az esztelen és egyenlőtlen vérontás befejezését; hallgatta az angol rádió híreit, és terjesztette azokat; nemzetiszocialista-ellenes beállítottságú volt. A bécsi vizsgálati fogság után először Mauthausenben raboskodott, majd Gusenbe vitték, ahol egy harmadik fokozatú koncentrációs tábor működött. A bibliai Jóbra gondolva tűrte a szenvedést, és Krisztusba kapaszkodva maradt lelkipásztora fogolytársainak. Tífuszt kapott, majd tüdőgyulladást. Az embertelen bánásmód miatt 1945. március 5-én elhunyt.
Halálának 80. évfordulóján a Bécsben rá emlékező gyülekezetet Karvansky Mónika bécsi református lelkipásztor köszöntötte Harald Kluge lelkipásztor nevében is, aki betegsége miatt levélben üdvözölte a vendégeket.
Karvinsky Mónika lelkipásztor
Lőrincz Johanna szenior (Debreceni Református Hittudományi Egyetem) igeolvasása után Fekete Károly püspök igehirdetése az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 4. részének 18–22. verse alapján a tanúságtétel fontosságáról szólt: – A megváltáshoz képest a tanúság passzív feladatnak látszik, mégis kimerítően és sokszor erőnket meghaladó módon aktív dolog. Üdvösségbe vágó feladat, ami nemcsak a vádlók előtt történik, hamis tanúktól és hamis bíráktól körülvéve, hanem olyan dolog, amit az Igaz Bíró is figyel, és azt ígéri: „Aki tehát vallást tesz énrólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32–33) Ma azért vagyunk itt, a bécsi belvárosi református templomban, mert egy hűséges tanúságtevőre, ifj. dr. Varga Zsigmondra emlékezünk. Meg akarták vonni tőle a szót, de ő radikális szóláskényszert érzett, hogy elmondja, amit látott és hallott Uráról, Jézus Krisztusról. Úgy érezte, nem teheti meg, hogy ezt elhallgassa. Ezért lett Krisztus igaz tanújává – mondta a püspök.
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke méltatja ifj. Varga Zsigmond érdemeit
Ifj. Varga Zsigmondról Baráth Béla Levente rektor emlékezett meg, felidézve hitvalló gondolatokat tartalmazó prédikációjának szavait is.
Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora is megemlékezett ifj. Varga Zsigmondról
A Himnusz eléneklése után a megemlékezők megkoszorúzták a református vértanú emléktábláját. A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium koszorúját Fekete Károly és Baráth Béla helyezték el. A bécsi gyülekezet nevében Karvansky Mónika, Debrecen város nevében Puskás István alpolgármester, az idén százéves bécsi Collegium Hungaricum nevében pedig Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese koszorúzott.
A koszorúzás után Karl Schwarz, a bécsi evangélikus teológia emeritus egyháztörténész-professzora köszöntötte a gyülekezetet, ahol annak idején ifj. Varga Zsigmond ösztöndíjas diák volt. A jubiláló Collegium Hungaricum nevében Bertényi Iván szólt a gyülekezethez.
Ifj. Varga Zsigmond hitvalló életének számontartása és példaképként való követése a Magyarországi Református Egyház erkölcsi kötelessége. Méltán tarthatjuk számon őt mint a „magyar Bonhoeffert”, aki Krisztus vértanújaként halt meg. Emléke legyen áldott közöttünk!