Lehet-e stressz nélkül élni a XXI. században? Mi a különbség a gyermek és a felnőtt felelőssége között, ha a világ válságairól van szó? Hogyan válhat a csend és a rend gyógyító erővé? A budapesti Scruton közösségi térben rendezett Szólj be a papnak! kerekasztal-beszélgetésen Beszterczey András református lelkipásztor, Mihályi Norbert Jeromos bencés perjel, valamint Szik Mátyás mentálhigiénés segítő és interdiszciplináris családtudományi szakember keresték a kiutat mindennapi szorongásainkból.
A moderátor, Zila Gábor rögtön a közepébe vágott: mi az a mentális állapot, amiben jelenleg a társadalmunk van? A válaszokból egy komplex kép rajzolódott ki, amelyben a pszichológia és a spiritualitás kéz a kézben járt.
Információs túlsúly és a felelősség határai
Szik Mátyás mentálhigiénés szakember és családtudományi szakértő Selye János stresszelméletével alapozta meg a beszélgetést. Leszögezte: stressz nélkül nincs élet, de nem mindegy, hogy a negatív (distressz) vagy a pozitív, cselekvésre ösztönző (eustressz) formája uralja-e a napjainkat. – A XXI. században az információ feldolgozásának képességét messze meghaladja az információ beáramlásának sebessége. Nemcsak a social media veszélyes, hanem az offline világ is több ingert ad, mint amennyit fel tudunk fogni – mutatott rá. A szakember szerint a stressz kezelésének egyik alapja a felnőtt- és a gyermeki lét közötti különbség megértése: a felnőtt felelőssége abban áll, hogy eldöntse, miként viszonyul az őt érő hatásokhoz, amíg a gyereknek még nincs meg ez az eszköztára.
Mihályi Norbert Jeromos tihanyi bencés perjel a szerzetesi életmód tapasztalatait hozta be a diskurzusba. Kiemelte, hogy a szerzetesek is ugyanolyan kihívásokkal küzdenek, mint bárki más, de nekik van egy kapaszkodójuk: a rend. – A Tihany szó csendet jelent. Ez nem egy üres csend, hanem egy mélyebb belső állapot. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek válaszokat keresve jönnek hozzánk, de legfőképpen arra vágynak, hogy meghallgassuk őket – fogalmazott. A béke nem egy statikus állapot, amit egyszer megszerzünk, hanem – a zsoltáros és Szent Benedek szavaival – „keresni kell és utánajárni”. Ez egy egész életen át tartó munka, amelynek alapja a rendezettség – hívta fel a figyelmet.
Beszterczey András, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, a Szeretetszolgálati Iroda korábbi vezetője őszintén beszélt a lelkészi felelősség súlyáról. Hangsúlyozta, hogy a „majd Isten megoldja” típusú panelek károsak lehetnek az elején, mert csak mélyítik a szorongást. Személyes példaként említett egy idős asszonyt, akit a háborús hírek teljesen letaglóztak. – Nem mondhattuk neki, hogy minden rendben van, mert ő a saját bőrén érezte a rettegést. Le kellett ülni mellé, megkérdezni, hogy érzi magát, és nem hagyni magára a fájdalmában. A bibliai béke (salom) számomra azt jelenti: az ember a helyén van. Akkor van békénk, ha érezzük, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell – hangsúlyozta a lelkipásztor.
A beszélgetés ezen pontján a résztvevők egyetértettek abban, hogy az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem egy komplex állapot, amikor az ember képes örülni, kapcsolódni és a képességei szerint teljesíteni.
A közönség soraiból érkező első kérdés a mai wellnesskultúrára vonatkozott: vajon a belső béke megtalálása kizárólag egyéni feladat, vagy a közösségnek is van szerepe benne?
Szik Mátyás óva intett attól, hogy a kollektív felelősséget letoljuk egyéni szintre. – Kapcsolatokban sérülünk, és kapcsolatokban gyógyulunk. A jóga- vagy piláteselvonulás hasznos lehet, de a valódi változás a másokhoz való kapcsolódásban történik – fejtette ki.
Beszterczey András hozzátette: bár a wellness kellemes külső inger, az ember társas lénynek lett teremtve. „Nem jó az embernek egyedül lenni” – idézte a Szentírást, hangsúlyozva, hogy a belső harmóniát egy másik emberen keresztül ismerhetjük meg igazán.
A szorongó generáció: mi lesz a fiatalokkal?
Egy másik kérdező a 16–20 éves korosztály, a „covid-sújtotta generáció” állapotáról érdeklődött, akik statisztikailag is rosszabb mentális állapotban vannak. Szik Mátyás egy meglepő megközelítést hozott: a szorongó fiatal gyakran kiemelkedően intelligens, hiszen érzékeli a világ feszültségeit, csak még nem tudja megfogalmazni azokat. Kritizálta a Kréta-rendszert is, amely állandó stresszben tartja a gyereket, hiszen a szülő gyakran előbb látja a jegyet, minthogy a gyereknek ideje lenne azt feldolgozni vagy megmagyarázni.
Mihályi Norbert a pedagógus és a lelkipásztor szerepét hangsúlyozta. – Nyolcadikosokat tanítok, és azt látom, hogy az egyháznak közösségi élményt, értéket kell adnia. Komolyan kell venni őket, és több kreativitással kell feléjük fordulni – jelentette ki.
Beszterczey András négyfiús apaként és lelkészként a „lazább”, de hiteles jelenlét mellett érvelt. A közös táborok, a játék és a digitális eszközök okos használata mind segíthetnek abban, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a közösségben, és így csökkenjen bennük a stressz.
A beszélgetés végén a résztvevők a saját felelősségükről vallottak. Szik Mátyás kiemelte: fontos tisztázni a kliensekkel, hogy neki nincs „varázsgömbje”, nem tudja megoldani más életét, de mellette áll a folyamatban. Beszterczey András a szószék felelősségét hangsúlyozta: a lelkésznek nem „tuti tippeket” kell adnia, mert az szektásodáshoz vezet, hanem segítenie kell az embereket abban, hogy maguk is megtanuljanak a dolgok mélyére ásni.
A Szólj be a papnak! est tanulsága egyértelmű volt: a világ zaját nem tudjuk kikapcsolni, de a rend, a csend és a közösség megtartó ereje olyan békét adhat, amely képessé tesz minket a felelősségvállalásra és a harmonikus életre.