Bemutatták a Menekülők című könyvet

A bemutatót nagy érdeklődés kísrte, mintegy százhetvenen voltak nyitottak az alkalom iránt – akár mint a történelmi dráma ismerői, akár mint érdeklődők, jövőbeli olvasók –, megtöltve a Kollégium dísztermét.

A vendégeket dr. Fekete Károly püspök köszöntötte. Méltatta a szerzőpárost, kiemelve, mindig örömteli látni, ahogyan a debreceni Kollégium egykori diákjait az intézmény szellemisége megragadja, nem ereszti, és szeretnének visszaadni valamit abból az ajándékból, amelynek egykor részesei lehettek. A drámával kapcsolatban hangsúlyozta: Debrecen „aranybetűs korszaka” sem volt felhőtlen, az élet áldozathozatal nélkül nem járható, enélkül sem egyéni, sem közösségi tekintetben nincs áldás. A valóság és a mindennapok elől elmenekülni pedig nem érdemes. Beszédében emlékeztette a hallgatóságot a darab egyik aktuális és nagy igazságára, mely szerint a jövőt építeni az áldozatok árán vállalt hit által lehet.

A művet Baranyai Norbert irodalomtörténész mutatta be. Előadását a szavak és hangsúlyok játékával kezdte: „Miért jó drámát olvasni?” vagy „Miért? Jó drámát olvasni?” Ezzel rögtön be is vezette a hallgatókat a drámaolvasás világába. Elmondása szerint valóban igaz, hogy dráma nélkül nincs színház, de a dráma mint műfaj önmagában is megállja helyét, jó olvasni, a történet részesévé vállhat az olvasó. A Menekülők pedig a korántsem divatos műfajok sorát erősíti: történelmi dráma. Baranyai beszéde kapcsolódott Fekete Károly köszöntőjéhez: hangsúlyozta, az adott történelmi helyzetben Debrecen városa kiszolgáltatott helyzetben volt, megmaradását mégis egyrészt az áldozathozatal biztosította, másrészt Isten kegyelme. A darab pedig ezt a két mozzanatot együttesen tárja elénk, anélkül, hogy didaktikus példázattá válna.

Ezt követően dr. Oláh Róbert, a Református Kollégium Nagykönyvtárának főmunkatársa a kiállításra hívta fel a figyelmet, amelyben olyan darabokat láthattunk, amelyek közelebb hozzák a dráma történelmi hátterét az olvasókhoz. Majd a 2017-ben bemutatott színdarab felvételének egy részletét tekinthettük meg.

Végezetül Győri L. Jánossal, a szerzőpáros egyik tagjával Galsi Árpád, a Kálvin Kiadó igazgatója beszélgetett. A dráma születésének kulisszatitkaiba nyerhettünk betekintést. Győri L. János elmondta, már régóta foglalkoztatta a darab által megjelenített történelmi helyzet debreceni emlékezeti hiánya, és amint meglátta a pályázat kiírását, tudta, miről szeretne írni. Ez a történelmi írásvágy találkozott Győri Katalin írói tehetségével. A szerzőpáros alkotói dinamikája jól érződik a megszületett alkotásban: a férfi és női szerepek, érzésvilágok megjelennek egy olyan történelmi korban, amelyről legtöbbször férfi szereplők által kapunk képet a korábbi művekben és dokumentumokban. A dinamika ott van a dráma nyelvezetében is: az archaikus és modern szóhasználat rétegzése vissza-visszafejthető a szerzőpáros két tagjára. A beszélgetés második felében a visszaemlékezésé és a jövőbe tekintésé volt a főszerep: a színdarab megvalósulásának emlékei és az alkotás utóéletének reményei hangoztak el.

Galsi Árpád az alkalom végén megköszönte Mikáczó Kamilla grafikus és Máthé András fotós közreműködését és munkáját a könyv megjelentetésében.

Győri Katalin szerző a járványhelyzet miatt nem tudott részt venni személyesen a bemutatón, így telefonon kerestem fel. Megosztotta velem, hozzá legközelebb a drámaírás lélektani folyamatának megálmodása és megalkotása állt és áll. Szerette volna, ha megvizsgálhatóvá válna a történet által, hogy a közösen megélt szenvedések és traumák nehézségeit ki hogyan éli meg akár kifelé, akár befelé. – Fontos, hogy a már meglévő értékeinket, hagyományainkat merjük újraértelmezni az Ige tükrében. Ebben segítségünkre lehetnek a mások által megélt nehézségek.

A darab aktualitásáról is kérdeztem Katalint. – Mindenki menekül valaki, valami elől. Azonban mindig eljön a pillanat, amikor meg kell állni és szembesülni a valósággal. Ez mindig aktuális. Amit pedig remélek, hogy a menekülés iránya egyre inkább Isten felé viszi az embereket.