Biblia, műveltség, élmény

A nemzeti köznevelésről szóló törvény 2013. szeptember 1-jétől az általános iskolák első és ötödik évfolyamán, a hat évfolyamos gimnáziumokban a hetedik évfolyamon kötelezően választható tantárgyként bevezette a hit- és erkölcstant. E rendelkezés sok vitát váltott ki a közéletben, de még egyházon belül is, hiszen a megnövekedett feladatok olykor rendkívüli terhet róttak lelkészeinkre, hitoktatóinkra. Azonban sokan meglátták a feladat pozitív hozadékát is: örüljünk, hogy gyermekünk a hittanoktatás révén megismerkedik egy hatodik érzékszervvel, amellyel el lehet igazodni a nem látható világban is.

– A Baár–Madasban, lévén egyházi iskola, nincs választási lehetőség, itt nyolcadik osztályig mindenkinek órarendi református hittanórája van. Kilencediktől már felekezeti választással katolikus és evangélikus hittanra is van lehetőség. A tanulóink többsége rendszeresen gyülekezetbe járó családok gyermekei, akik azért választják ezt az intézményt, mert fontos nekik a hit, amihez hozzátartozik a hittan is – mondja Bölcsföldiné Türk Emese, a Baár–Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon vallástanára.

A Gyömrői Református Egyházközségben két hitoktató szolgál, néhány órában Kisturi Eszter, a gyülekezet beosztott lelkésze is hitoktat az állami fenntartású Fekete István Általános Iskolában és a Weöres Sándor Általános Iskolában.
– Nálunk már óvodában is elérhető a hitoktatás, így az iskolába induló gyermekek és családjaik a már kialakult szimpátia alapján szívesen választják a református hittant az erkölcstannal szemben. Mi átlagosan 9-10 gyerekkel foglalkozunk az iskolában, ezzel a csoportlétszámmal nemcsak oktatni, hanem mélyíteni is tudjuk az ismereteket a hitbeli és személyes kapcsolatokon keresztül. Etikán megtanulja a gyerek a szabályokat, a társadalmi normákat, hittanon viszont ezek értelmet is nyernek Isten gondviselő szeretetében. Egy nem hívő gyereknek is lehet szeretetben és egymás elfogadásában olyan pluszt kínálni hittanórán, ami miatt emberként többé válik, vagy épp elindul a hit útján. Éppen ezért számomra sokkal hangsúlyosabb a tanmenetnél, hogy megértsem a gyerekeket, és hitben megformált válaszokat keressek az életük kihívásaira. Ha épp nagy konfliktus van közöttük, akkor rugalmasan félreteszem például Ábrahám elhívását, és megnézzük, hogy mit tanít a konfliktusokról a Biblia – mondja a fiatal hitoktató.

Az iskolai vallásoktatás a hívő növendékeket segíti abban, hogy jobban megértsék, mit mond a keresztyén üzenet az adott kultúrában meglévő életszemléletről, a fő erkölcsi problémákról, amelyekkel a mai emberiség találkozik. Azok a tanulók viszont, akik a vallásos kételkedés vagy a keresés útján vannak, az iskolai vallásoktatásban felfedezhetik, hogy valójában mi a Jézus Krisztusba vetett hit, milyen válaszokat ad az egyház a kérdéseikre. A református tanintézményekben tanulók a hittanórát ugyanúgy megkapják, mint a szaktantárgyakat. De lehet-e, kell-e egy lapon emlegetni a hittant például a matekórával? – teszem fel a kérdést az oktatóknak.

– Biztos nem, mégis egy lapon vannak az órarendben. Most épp teológushallgatók töltik iskolai gyakorlatukat intézményünkben, és pont arról beszélgettünk, hogyan válik el a kettő. A hittan több, más, mint egy szaktantárgy. A legkisebbeket a bibliai történetek nagyon be tudják vonzani, szeretik az éneklést, a közös játékot, az alkotást, ami szintén része a hittanórának – válaszolja kérdésemre a református tanintézmény hittantanára.

Kell-e számonkérni vagy osztályozni hittanórán? Van megtanulható ismeretanyag: a Biblia könyveinek felsorolása, a tíz parancsolat, Pál apostol missziói útjai stb., de ha csak annyiban merül ki a számonkérés, hogy a diák fel tudja sorolni a tízparancsolatot, akkor nem teszünk többet, mint magolásra késztetjük a gyermeket, a megtanulható ismeretanyag nem válik számukra alkalmazható tudássá.

– Az oktatási rendszer elvárja az osztályzást, a naplóban kell félévi és évvégi értékelést írnunk. És ez nem csak a református iskolákban van így – mondja a Baár–Madas tanára. – Az, hogy ezt milyen módon tesszük meg, nyilván a vallástanár személyiségétől függ. Van, aki nagyon szigorúan veszi a bibliaismeretet, de van olyan is, aki sokkal inkább szeretné azt, hogy ebben már ne stresszelődjenek a gyermekek. Egy csoportos témazáró is alkalmas az értékelésre. Például az egyháztörténet-dolgozatnál az volt a feladat, hogy mindenki ceruzával kezdje a témazárót, ráírta a nevét, és utána a felénél le kellett tenni a ceruzát, tollat kellett kézbe venni, és kicserélni a padtárssal, és a másik munkáját folytatva kiegészíteni. Az egyháztörténetben is sokszor van ilyen: valaki elkezd valamit, és a másik fejezi be; egy-egy ilyen módszernek másfajta üzenete is van, nem csak a számonkérés – magyarázza a református tanintézmény tanára.

– Kezdő lelkipásztorként sokszor úgy érzem, hogy még kevés a pedagógiai tudásom, és ez komoly kihívást jelent egy-egy órán, például ha van sajátos nevelési igényű (SNI) gyermek a csoportban – mondja Kisturi Eszter gyömrői hitoktató. – De más kihívások is nehezítik a tudás átadását, a gyerekek életkörülményei: családi betegség, szülők közötti konfliktus, vagy akár válás, mozaikcsaládi háttér; iskolai kiközösítés, vagy a tudat, hogy az adott diákot egy tanár sem tudja kezelni, már mindenki lemondott róla, és a társai is kiközösítik viselkedése miatt; ráadásul az én órámon is a többiek figyelmének elterelése a célja. Ilyen esetben szoktam azt érezni, hogy a tankönyv könnyen válhat akadállyá, ezért szívesen félreteszem, és inkább egy füzetben vezetünk a diákokkal órai naplót, amit kidíszítenek. Közben én azért imádkozom, hogy ha felnőttként kezükbe akad majd a színes hittanos füzet, akkor az emlékek, az olvasottak hatására a templomba is eljöjjenek – magyarázza a fiatal hitoktató. – Persze ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek nem tanulják meg a Tízparancsolatot vagy az ünnepköröket, vagy ne ismernék Luther Mártont.

Lehet-e a hittan élménypedagógia, amely a nem keresztyén gyereket játékosan közelebb viszi a hithez? A frissen végzett hitoktató hol tud segítséget kérni, olyan segédanyaghoz hozzájutni, amelyből fel tud úgy készülni, hogy ne csak az előre megírt tankönyvet használja? Milyen szempontokat kell figyelembe vennie a hittanoktatónak a 21. században? Mit kell figyelembe vennie a hittankönyv írójának ahhoz, hogy igazán érdekes és hatékony segédanyagot készítsen? – teszem fel a kérdést a vallástanároknak.

– Azt tudom mondani – és ezt elsősorban a saját, 2014-ben, a hetedikesek számára írt hittankönyvemre mondom –, hogy most, 2021-ben egészen mást írnék – mondja Bölcsföldiné Türk Emese. – Hét év alatt én is, a gyerekek is sokat változtak, főleg most, a karanténos, online világban. Ezért is készülök sokkal többet egy tanórára, átformálom a tanmenetet az adott osztály aktuális életére, az ő problémájukra. A Református Pedagógiai Intézet honlapján folyamatosan bővülnek, aktualizálódnak az óratervek, a segédanyagok, amelyek támogatást jelenthetnek a hittanoktatóknak. A karantén idején sok, a gyerekek által akár egyedül is feldolgozható hittanórai online anyag született, amit én kényszerhelyzetnek gondolok, mert a hittan nem online műfaj, minden korosztálynál fontos a személyes jelenlét és a közösen megélt hitélmény – teszi hozzá a Baár–Madas hittantanára.

A hittanórák jelenthetnek-e esélyt a lelki ébredésre, a keresztyénség megújulására? A lelkészek sokszor azonnali eredményre vágynak, fiatalokat akarnak látni a templomok padsoraiban, az istentiszteleteken, a gyülekezeti eseményeken, de erre sok esetben éveket kell várnunk.

– A lelkipásztorok jól ismerik Pál apostol mondatát: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” Azt tudni kell, hogy van, aki elülteti, a másik majd gondozza, és az aratás nem biztos, hogy nálunk lesz. El kell hinnem, hogy amit én most hitelesen csinálok, mert nekem ebben elhívásom van, akkor lesz gyümölcse – válaszolja kérdésemre az egyházi intézmény pedagógusa. – Sokszor csak azt látjuk, hogy sok színtéren meg lehet szólítani a gyerekeket, de egyre több eszközt kell bevetni ebben a megszólításban. És ha igyekszünk is hitelesen tenni ezt, akkor is előfordulhat, hogy nem fogja most elfogadni, és nem lesz ott a templomban, de később visszajöhet, fiatal felnőttként, ha öröme van, ha házasodik, vagy keresztelőre készül, vagy ha a nehézsége miatt jön segítségért – mondja Bölcsföldiné Türk Emese.

A balatonszárszói zsinati ülésen Balog Zoltán püspök hangsúlyozta: hatalmas missziós lehetőség, hogy a lelkipásztorok jele n vannak az iskolákban, de a gyülekezeti feladataiktól veszi el az időt az a 15-20 hittanóra, amelyet hetente tartanak. Valóban kiválthatók a lelkészek a hitoktatásból? Mi a jobb, ha a lelkész vagy ha a hittantanár „irányítja” a gyermekeket a gyülekezetekbe? – kérdezem beszélgetőtársaimat.

– Az, hogy ki mennyire találja meg a hangot a gyerekkel, és tud jó hittanórát tartani, sokkal inkább függ a személytől, mint a végzettségtől. Ha a lelkész sok órában tanít hittant, és még lelkipásztori feladata is van, akkor valószínű, hogy a gyülekezeti feladatát helyezi előtérbe. Én 23 éve tanítok, és a héten volt olyan hittanórám, amelyre két órát készültem; ugyanezt a lelkész a gyülekezeti munkája mellett nem tudja megtenni. Azt mindenképpen megérzik a gyerekek, hogy ki szereti őket, ki hiteles abban, ahogy jelen van köztük, akárki a tanár – mondja Bölcsföldiné Türk Emese.

– Én szeretem a hittant, az iskolai közeget – mondja Kisturi Eszter gyömrői lelkipásztor, aki ezzel együtt nem titkolja, hogy anyagi vonzata is van annak, hogy oktat, a megélhetése is fontos. – Az iskolai rendszer sokszor évekig nem mondja a gyerekeknek, hogy értékes és fontos vagy, ha épp nem éltanulóról van szó. De Krisztuson keresztül én újra és újra elmondhatom. Tudniuk kell, hogy szeretve vannak, értékesek, van egy Isten, aki megérti, hallja és látja őket – teszi hozzá Kisturi Eszter. – Az állami hitoktatásban gyakori, hogy a gyerekeket nem érdekli a hittanórai tananyag. Éppen ezért nekem úgy kell készülnöm az óráimra, hogy először azt keressem meg, mi tudja annyira kibillenteni a gyereket, hogy akarjon bekapcsolódni az óra menetébe. Van olyan csoport, ahol ez a figyelem természetessé válik három hét alatt, de van olyan, ahol fél év is kevés hozzá. Nagyon sokszor hiába jár református hittanra a gyerek, ha a szülő nem támogatja a gyülekezeti jelenlétét – magyarázza a fiatal lelkész. – A tanévnyitóra, a tanévzáróra vagy a karácsonyi istentiszteletre talán még hajlandó a szülő elkísérni a gyermekét, de a konfirmálásához már nem járul hozzá. Amíg a szülő nem áll a gyerek mögött, addig én csak elszórom a magot és reménykedem, hogy az élet szele nem fújja ki azt a magot a jó földből. Remélem, hogy minden évfolyamról lesz három olyan hittanosom, aki felhív azzal: „Eszter néni, én most házasodok, összeadna?” A hittanosokkal – a karantén óta – vannak messengercsoportjaim, ott később is megtalálnak. Van olyan gyerek, aki már írt nekem mióta elment az iskolából. A célom, hogy utakat építsek az egyházhoz – mesél a nehézségekről a gyömrői lelkipásztor.

A tanárhiány legjellemzőbb mutatója a betöltetlen álláshelyek száma. Ezt kívülről inkább csak onnan érzékeljük, ha álláshirdetést olvasunk. Nagyon sok iskolában keresnek hitoktatót, vallástanárt. Miért jó ma Magyarországon hittantanárként dolgozni? – kérdezem beszélgetőtársaimat.

– Ha az ember tudja, hogy erre van elhívása, akkor örömteli minden esemény. Amikor a legkisebbek elém futnak és megölelnek azzal, hogy „de jó, lesz hittanóra”, már felemelő. Az is nagyon jó, amikor a nagyok megosztják a kérdéseiket, vagy éppen flegmán válaszolnak, és azt mondják: „Ennek mi értelme van?” Később, amikor tizenkettedikes, köszönőlevelet ír, hogy az én órám volt az, ahol mindent meg lehetett beszélni – válaszolja kérdésemre a Baár–Madas tanára.

– Nekem annál szebb nem volt, mint amikor öt héten keresztül beszélgettünk a gyerekekkel az ötödik parancsolatról: „Tiszteld apádat és anyádat” – osztja meg a gyömrői állami iskola hittantanára. – Akkor értettem meg, hogy nekem itt a helyem, amikor a gyerekeknek el tudtam mondani, hogy ugyanezt éltem meg monori lányként, amit ők most. Az én szüleim is ingáztak, feszültek voltak, ugyanabban az anyagi helyzetben éltünk, de felnőttként látom, milyen nehéz volt ez nekik. És az a pillanat, amikor láttam, hogy a gyerekek megértik, „anyának nehéz, azért ilyen”, mindennél többet ér. Nem egy okos felnőtt válaszolt akkor nekik, hanem az a gyerek, aki ott ül az ablakban és várja a szüleit, gondolkodik, hogy hol van anya, mikor jön haza, hogy baja lett-e, vagy csak késik a vonat. Ennél mélyebb kapcsolódást nem tudok elképzelni, az én gyermekkori élményanyagom az ő jelenlegi élményanyaguk. Nekem ezért kell Gyömrőn állami intézményben hitoktatnom. És ha egy hetedikes eljön a hitoktatója lelkészszentelésére, akkor szerintem felesleges több elismerésre vágynom – teszi hozzá mosolyogva a fiatal lelkipásztor.