Nagyáruház bejáratánál a Magyar Református Szeretetszolgálat standja, mögötte diákjaink karácsonyi élelmiszercsomagokra gyűjtenek. Az odaérkezők közül kettő félhangosan mondja továbblépve: „Csak semmi református.” Természetesen az elhangzó szavak mellett azt nézik, mi van kirakva, mit lehet ingyen elvinni. Mediatizált világunk egyik fájdalmas eredménye társadalmunk állapotát tükrözi.
Hiányzik Valaki és valami? Aki figyelmesen olvassa a címet, meghökkenhet a bizalom és a tőke egymásmellettiségén. A tőkéről az idős nemzedéknek még eszébe jut Marx ilyen címmel született könyve, de hogyan kapcsolódik ehhez a bizalom? Lassan eltelik harmincöt év a rendszerváltozás óta. Az a nemzedék, amely akkor felnőttként, hitben élte át ezt a korszakot, talán még emlékszik közegyházunk egyik bibliai narratívájára: ha a kommunizmust a fogsággal azonosítjuk, akkor a rendszerváltozás a szabadulás, az átkelés a túlsó, vágyott partra. Ezt a pusztai vándorlásnak kell követnie, nem fog ölbe hullni a szabadság és a béke korszaka. Mivel a vándorlás éppen egy nemzedéknyi idő a Szentírásban, így e történelemértelmezés szerint annak a vége felé lehetünk. Valamit hátrahagyunk, és valaminek a kapujában lehetünk. Vannak, akik a mögöttünk hagyott szűk esztendőt hasonlóképpen látják. Ami velünk történt, az nem a véletlen műve, hanem az élő Ige kétélű éles kardja.
Mit hagyunk magunk mögött? Mi jellemzi a legjobban a mögöttünk álló évtizedeket? Valószínűleg az egyik leginkább találó összefoglaló fogalom az építkezés lehet. Mit is tehettünk volna mást?! A fogság kevés lehetősége nem tette lehetővé még a felújítást sem, talán csak az állagmegóvást. Templomok újultak meg, parókiák modernizálódtak, régi iskolaépületek váltak a mai köznevelés eszközeivé. Ehhez pedig pénzre, a korábbiakhoz képest rengeteg pénzre, egyszóval tőkére volt szükség. Saját erő nem lévén európai uniós pályázati forrásokkal, kormányzati támogatásokkal megvalósulva. Ezt a tőkét könyvelők, könyvvizsgálók, gazdasági szakemberek jól meg tudják mérni, ki tudják számolni. A hozzájuk idomult magatartásformák (elkényelmesedő adakozás, kötődés a hatalomhoz) miatt sokan kárhoztatják a vándorlásnak ezt az idejét.
„Bizony, nem lehetett hibák nélkül átkelni ezen a korszakon, mint ahogy Isten választott népe sem volt hibáktól mentes. Bűnvallás után azonban újra továbbléphettek, és a vándorlók sok szépet, Isten csodákban megmutatkozó gondviselő szeretetét is megélhették.”
Mára már az uniós források elapadnak, és sokan kárognak a várhatóan kieső kormányzati támogatásokról. Mások pedig örülnek, mert az ehhez tapadó magatartásformák valószínűleg ezzel együtt megszűnnek. Lehet, hogy apró korszakváltásunknak ezek a külső ismertetőjegyei. Csökkenő támogatás mellett nem is tehetünk mást, mint hogy saját házunk táján nézünk újra szét. Mi az, amink van? Ami senki másé, csak a miénk? Valószínűleg mindenestül fogva azt nem mondhatjuk, amit Péter apostol mondott az Ékes-kapunál: „Ezüstöm és aranyam nincsen...” Bizonyosan több van, mint lehetett a szolgaság ideje alatt, de ez épületekben manifesztálódik.
Más tőke után kell néznünk, amely mindig megvolt, meglehetett, de az utóbbi időben háttérbe szorult. Ez pedig az a fajta erő, amely közösségeink szolgálatában, az emberekkel való találkozásokban, telefonbeszélgetésekben, üzenetváltásokban kézzelfogható szolgálatokban mutatkozik meg, amely élővé formálja a közösségeinket. Dávid király menekülés közben bevette magát az erdőségbe, Jonatán barátja meglátogatta, „és erősítette az Istenbe vetett bizalmát”. Erre kívántam utalni a címben: bizalmi tőke vagy – ahogy mondják – a bizalom kultúrája. Vagy még inkább ahogy minket a Heidelbergi Káté tanít: „szívbeli bizalom”. Lehet, hogy az a kapu, amelyen nekünk, reformátusoknak át kell lépnünk a következő apró korszakban, inkább ezt fogja jelképezni. Az nem baj, ha megkülönböztetnek bennünket a társadalomban, de a bizalom gyümölcsét egymás között és kifelé, társadalmunkban újra erősítenünk kell.
A szerző a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!