Bizonytalanság? Ez az, amit nagyon nem szeretünk. Ma már sokan azt gondolják, hogy kiszámítható, teljes biztonságot nyújtó világot alakítottunk ki magunknak. Pedig ha visszatekintünk az elmúlt egy évszázadra, akkor látnunk kell, hogy mennyi magunk okozta bizonytalanságot kellett átélni.
Gondoljunk csak az 1933-as nagy gazdasági válságra vagy a háborúra, a diktatúrák nyomorúságot szülő korszakaira. A rendszerváltás idején a mesterségesen életben tartott cégek összeomlása miatt sokan nehezen találtak munkát. A 2008-as válság is nehéz helyzetbe hozott sokakat. A járvány pedig nemcsak egészségünket veszélyezteti, hanem sokak megélhetése is kétségessé vált.
Meddig még? Teszik fel sokan a kérdést magukban és egymásnak. Meddig tart még ez a kiszolgáltatottság, magányosság? A bizonytalanság aggodalmat, félelmet, kérdéseket vált ki belőlünk. Már egy éve várjuk a járvány végét, közben újabb vírusmutánsok jönnek. Most sokan úgy reménykednek a nagy erőkkel kifejlesztett vakcinákban, mint valami messiásban. A történelem bizonytalanságai között sokan messiásként vártak valamit, valakit. A messiást várók kétezer éve Jézusnak tették fel a kérdést: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” (Jn 10,24)
Mondd meg nekünk! De Jézus nem megmondó, hanem megváltó. Persze mindig voltak megmondóemberek. Vannak, akik ilyenekre vágynak, és félelmetes, hogy ma is igaz az Úr Jeremiás próféta által mondott megállapítása: „népem ezt szereti”. Akik egykor Jézushoz jöttek, jó helyre jöttek, és jó helyen kérdeztek. Sokan Messiásnak, azaz Krisztusnak tartották Jézust, de egyre több kérdésük támadt, mert nem mindig töltötte be a kortársak messiási elképzeléseit. Milyen messiás az, aki a gonoszok kezébe adatik és megölhetik? Milyen messiás az, aki nem úgy teljesíti vágyainkat, ahogy azt mi elvárjuk? Mondd meg hát, hogy messiásnak tartod-e magad! Aztán majd mi eldöntjük, hogy lehetsz-e a messiásunk. Te hogyan tekintesz Jézusra? Mit vársz tőle? Hogyan fogadod az ő szavát?
Napjainkban gyakran hallhatjuk az egyébként helyes megállapítást: a vakcina nem politikai, hanem szakmai kérdés, az elfogadott és beadott vakcina a jó vakcina. Vagyis bizonyos mennyiségű ismereten túl a járvány legyőzése is hitből, bizalomból fakadó engedelmesség kérdése. Jézus is emlékeztet a mennyei Atya nevében végzett cselekedeteire és nyilvánosan mondott szavaira. Ezek fényében kénytelen megállapítani, hogy „megmondtam nektek, de nem hisztek” (Jn 10,25). Jézus nyíltan beszélt arról, hogy „ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok” (Jn 8,23). Elmondta, hogy ő előbb volt, mint Ábrahám (Jn 8,58), és hogy ő a jó pásztor, aki életét adja a juhokért (Jn 10,11). Tanítványai felismerték, és meg is vallották, hogy: „Örök élet beszéde van nálad.” (Jn 6,68)
Ne azt kérdezd az Úrtól, hogy „meddig tartasz még bizonytalanságban” (Jn 10,24), hanem magadat vizsgáld meg, te hogyan tekintesz Jézusra. Felismered és magad számára hittel elfogadod, hogy ő a Messiás?
A részletek gyakran ismeretlenek számunkra, de nekünk van biztos jövőképünk, és ez a bizonyosság megvéd az álmessiások ígérgetéseitől is. Az 1563-ban íródott Heidelbergi káté első és legfontosabb kérdése: „Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?” Valljuk mi is bizonytalan világunkban – a káté feleletével – az erőt, reményt és bizonyosságot sugárzó választ: „Az, hogy testestől-lelkestől – akár élek, akár halok – nem az önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Ő drága vérével minden bűnömért maradéktalanul megfizetett, és az ördög hatalmából megszabadított. Úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál se hullhat le a fejemről, sőt mindennek üdvösségemre kell szolgálnia. Ezért Szentlelkével bizonyosságot ad örök életemről, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy szüntelenül neki éljek.”
A szerző debrecen-nagyerdei lelkipásztor, tiszántúli püspökhelyettes. A cikk megjelent a Reformátusok Lapjában.