Bár nincs nyár, a balatonszárszói SDG Konferenciaközpont a január 21-i hétvégén a Bárka tábor stábtagjaival népesült be. Ekkor rendezték ugyanis az első „Kiköt-Ő” bárkás lelki hétvégét, amelyen a projekt stábtagjai töltődhettek fel lelkileg, a szervező teológushallgatók jóvoltából.
Mit kezd egymással csaknem harminc ember – akik általában táboroztatás által kapcsolódnak egymáshoz – akkor, ha nincsenek velük táborozók? A hétvége tapasztalatai alapján maguk válnak résztvevőkké, és ugyanolyan önfeledten, az eseményekbe bekapcsolódva élik meg a programokat, ahogyan a bárkás matrózok szokták.
A hétvége témája a zsidókhoz írt levélből vett igevers volt: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). E bibliai lelki üzenetet áhítatokon, kiscsoportos foglalkozásokon és mikrocsoportos feldolgozáson járták körbe.
A szervezők a hagyományos csendes-hétvégék megszokott programjait új köntösbe ültetve igyekeztek felidézni a Bárka táborok hangulatát. Így az áhítatokat kortárs popzenei betétek, a kiscsoportos feldolgozásokat pedig olykor habszivacs nudlival vívott csata tarkította. Ezt kiegészítendő pedig lehetőség nyílt régóta fel nem tett kérdések megvitatni, valamint különböző választható programok által rácsodálkozni, hányféleképpen élhetjük meg a hitünket. Ennek részeként a stábtagok többek közt lelki túrán vehettek részt, irodalmi műhelyben istenes versekkel ismerkedhettek, kincset kerestek, önismereti teszttel vizsgálhatták a lelki alkatukat. S az érdeklődők akár saját maguk válhattak egy-egy mese hőseivé is.
A lelki együttlétek által örömteli volt megélni az összetartozást, és azt, hogy az Istenre figyelés útján az egymással való kapcsolatok is épülnek a munkatársak között. Az időjárás pedig még hóval is megajándékozta a társaságot.
A Bárka tábor önkéntesei a „Kiköt-Ő”-hétvégén
Mire elég három nap? A hétvége célja az volt, hogy azok az emberek, akik a táborok folyamán általában adnak magukból, most ugyanebben a közegben kaphassanak, töltődjenek, és építsék az Istennel való kapcsolatukat is. Hálaadással gondolhatunk arra, hogy ez ilyen rövid idő leforgása alatt is megvalósulhatott: a résztvevők válaszokkal, önmagukkal töltött idővel, hitbeli megerősödéssel lettek gazdagabbak a hétvége zárására. Ekképpen ez a néhány nap tere lehetett indulásnak, gyógyulásnak, felismeréseknek, kapcsolódásnak, imádságnak, csapatépítésnek, és ez a felsorolás még közel sem teljes.
Hogyan tovább? A hétköznapokba visszatérve sem ért véget a Kiköt-Ő hatása, ugyanis a szervezők egy bibliaolvasó alkalmazás segítségével közös bibliaolvasó tervekkel nyújtanak lehetőséget arra, hogy a résztvevők a hétvége után is megéljék bárkás közösségben a hitüket. Bízunk benne, hogy az első „Kiköt-Ő”-hétvégét még sok követheti!