Böjt és imádság

A böjt csodája címmel vált a kilencvenes évek hazai könyvpiacának egyik slágertermékévé az 1976-ban elhunyt amerikai Paul C. Bragg önsegítő kötete. A szerző a XX. század első felének egyik tipikus tengerentúli „egészségszélhámosa” volt – hatalmas vagyonra tett szert, miközben (egyebek mellett és sokakhoz hasonlóan) csodaszereket árult, önsegítő előadásokkal turnézott, nem létező sportsikereket és iskolai végzettségeket fabrikált magának, sőt a saját születési idejét is következetesen egy évtizeddel korábbra „módosította”. Ezzel együtt nézetei, stílusa tökéletesen ismerősek lehetnek a XXI. század emberének is: az orvostudomány és biológia alapvető tételeinek megkérdőjelezése, önmegfigyelésen alapuló téves általánosítások, gyógyíthatatlan betegek teljes gyógyulással kecsegtetése. Biztosan nem véletlen, hogy Magyarországon épp a rendszerváltozás utáni évtizedben és éppen ezzel a címmel lett népszerű Bragg könyve. A szocializmus erőltetett materializmusa, a tudományt a vallással szembeállító merevsége után nagy erővel, szinte megkönnyebbülésként tört felszínre rengeteg minden: ugyanez a korszak volt az ufófigyelés, az agykontrollmozgalom és az MLM-rendszerű kereskedelmi hálózatok hajnala is hazánkban. Ezeket az emlékeket csak azért idézem fel, hogy amikor ismét az áltudományok és a nyilvánvaló tudományos tényekkel kapcsolatos reménytelenül szektás hangvételű viták korát éljük, vigasztalást meríthessünk a tényből: bár a forma új, a jelenség jó ideje velünk él már.

Mint ahogyan biztosan nem véletlen az sem, hogy épp a böjt fogalmát, gyakorlatát emeli fel a szerző (vagy inkább húzza le) sajátos „egészségvallásának” (ő használja ezt a kifejezést!) alaptételévé. Bár az emberiség történetében évezredeken keresztül viszonylag megszokott volt bizonyos fokú éhezés, a böjt szokásán keresztül ez az adottság az ember és világ, ember és a világot teremtő Isten viszonyának tudatos és az ember által irányított részévé vált. Ember és világ, ember és Isten viszonyában nagy az aránytalanság: az ember lehetőségei, hatóköre igencsak szűk. Az imádság az isteni titkokat őrző emberi lélek és beszéd felhasználása a kapcsolatteremtésben a böjt a test működése feletti kontroll révén állítja az emberi akarat aprócska erejét a végtelenség irányába. Ez a kicsiny, de nem jelentéktelen igazodási lehetőség persze valódi és átélhető hatásokkal is jár: lelki értelemben az irányítás megszerzésének érzetét nyújtja egy máskülönben nagyrészt irányíthatatlan világban testi értelemben pedig régi korokban az élelemmel való okszerű gazdálkodás, ma az egészség megtartása, visszaszerzése az azonnali haszon. Egy neves és hatalmas dán egészségügyi cég étvágycsökkentő gyógyszere 2023 óta a hatmilliós ország legnagyobb bevételi forrása, újabb és újabb üzemeket építenek, mert messze nem képesek annyi hatóanyagot gyártani, amennyi elég lenne a fogyásra és egészségre vágyó nyugati világ vásárlói részére. „Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és böjtöléssel” (Károli-fordítás) – szól Krisztus a tanítványokhoz, miután nem jártak sikerrel a „néma és siket lélek” kiűzése ügyében. Érdekes módon nem a hitüket kéri számon, vagy jelzi: eleve hozzám kellett volna küldeni a beteget. Azt a két tevékenységet nevezi meg, amelyet a vallásgyakorlat során bárki gyakorolhat, és rendszeresen meg is teszi. Azt a léptékű cselekvést, amely az ember lehetőségein, hatókörén belül megvalósítható. (Az újabb fordítások a böjt említését elhagyják a hitelesebbnek tartott kéziratokban. Viszont az egyházi hagyományokat, így a böjt szokását, évszázadokon át részben éppen ezen igeversre való hivatkozással tartották fenn.) A mögöttünk hagyott rendkívül nehéz és az előttünk álló talán még nehezebb esztendőre tekintve kérdezhetjük: a Krisztus nevében összegyűlt emberek egyháza rendelkezik-e a nagyobb léptékű cselekvés lehetőségével? Meg tudjuk-e változtatni a világot, felnőhetünk-e ismét (a történelem során nem először) „társadalmi tényezővé”? Az imádság és a böjt reális léptékben teszi érzékelhetővé, a különös áldás pedig elviselhetővé létünk valódi arányait.