Boldog az az ember, aki otthonra lel a templomban

A hálaadó istentisztelet házigazdája Szőnyi Tamás borsod-gömöri esperes volt, igehirdetéssel Pásztor Dániel tiszáninneni püspök szolgált. Prédikációjának alapigéje a 65. Zsoltár 5. versének második fele volt, amely így hangzik: „Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!”

Pásztor Dániel kiemelte, a legfontosabb, hogy a templomot úgy tekintsük, mint Isten házát és azt a hajlékot, amely Isten otthona. Amennyiben Isten gyermekei vagyunk – márpedig Jézus Krisztusban azok vagyunk –, akkor ez nemcsak Isten hajléka és otthona, hanem a mi személyes otthonunk is – szögezte le.

Elmondta, hogy a zsoltár írója vágyakozik Isten házába, és azért imádkozik, hogy Isten házának, az otthonnak a javaival teljesedjen be. Amennyiben a templom az otthonunk, akkor oda mindig úgy mehetünk, hogy a mi mennyei Atyánk hazavár bennünket. Mindig hazamehetünk hozzá, mindig otthonra lelhetünk nála. Ha több-kevesebb ideig távol is voltunk az otthontól, az atyai háztól, mindig hazatérhetünk – fejtette ki.

Felelevenítette a tékozló fiú történetét is, amelyben az atya minden nap várta, hogy a fia hazatérjen. Kiemelte, hogy számunkra a templom az a hely, ahol terített asztal vár bennünket, mert az Atya tudja, mire van szükségünk.

A templom az az otthon, ahol letehetjük terheinket, ahol meghallgatnak bennünket, ahol kérhetünk és hálát is adhatunk, ahol megköszönhetjük mindazt a jót, ami velünk történik, amit ajándékként kapunk. A templomban nem kell szerepet játszanunk, mert a mi Atyánk nagyon jól ismer bennünket, nem kell mást mutatnunk, mint akik vagyunk, lehetünk őszinték, nem kell álarcot viselnünk – sorolta.

A templom az az otthon, ahol beszélgethetünk Istennel, a mi Atyánkkal. Ő szól hozzánk a sákramentumokon keresztül, és mi is szólhatunk hozzá, beszélhetünk vele. A templom az az otthon, ahol eltűnnek a társadalmi különbségek és minden más különbség is, ami esetleg elválasztana bennünket – folytatta.

Hangsúlyozta, hogy boldog az az ember, aki otthonra lel a templomban és Isten közelében lakozhat. Végül megjegyezte, hogy sokan úgy gondolják, otthon is lehet imádni Istent és énekelni, illetve vannak, akik a hit megélését magánügynek tartják. Ezzel szemben kiemelte, hogy rendkívüli érték együtt lenni azokkal, akik szintén otthonként tekintenek a templomra. A testvéri közösségben lehetünk igazán otthon a templomban – zárta gondolatait a püspök.