Célegyenest előre!

Miklóssy József életét gyökeresen megváltoztatta, amikor kapcsolatba került a Bethánia Egylettel, amelynek akkor, 1948-ban Kőbányán és Újpesten is volt egy-egy csoportja, mindkét közösség vezetésével Szalay Mihályt bízták meg. – Közös programokat szerveztek, köztük azt a kirándulást is, amelyre konfirmációm után engem is elhívtak, és el is mentem. Engem ezen a kiránduláson szólított meg az Úr a naini ifjú történetén keresztül. Tizenöt évesen úgy éreztem, hogy halott vagyok lelkileg, mert semmilyen kapcsolatom nem volt Istennel. Akkor ott úgy éreztem, hogy Jézus engem szólít: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” Megértettem, hogy az Úr Jézus értem is meghalt – emlékszik vissza a hetvenöt évvel ezelőtti megtérésére.

– Utána elvonultam a többiektől és imádkoztam: „Uram, a véreddel tisztíts meg engem, mosd el a bűneimet, és adj nékem új életet!” Rövid ima volt, de utána úgy álltam fel és mentem vissza a többiekhez, hogy tudtam: az Úr engem megváltott, meghallgatott, és nekem új életem van – egészíti ki a történetet.

Miklóssy Józsefné Hermina tizenkét éves volt, amikor ott, a kőbányai nagyteremben gyermekevangelizációs alkalmon megtért. – Amikor azt kérdezték, „Ki az, aki az Úr Jézust a szívébe fogadja?”, én feltettem a kezem. Erre egy idősebb bethániás lány átölelt, és azt mondta: „Akkor testvérek vagyunk!” – idézi fel azt a vasárnapot Hermina, aki arra is emlékszik, hogy az egylet tagjai számontartották őket, neki pedig jólesett, hogy testvérként tekintenek rá.

Miklóssy József megtérése után a kőbányai gyülekezetben keresett lelki otthont, ahol az ifjúsági órákat a Bethánia Egylet tagjai tartották. – Ahogyan a kirándulásra, az ifjúsági órákra is hívtak, én pedig mentem, és utána én is hívogattam másokat. Abban az időben vasárnap esténként evangelizációs alkalmak is voltak a gyülekezetünkben, amelyeken énekkar is szolgált, tagjai az ifjúsági körből kerültek ki. Halleluja-énekeket énekeltünk négy szólamban. A kórusvezetőt nem sokkal később behívták katonának. Mivel tanultam zongorázni, engem kértek fel, hogy vezessem az énekkart. Tizenhat évesen. Ekkor léptem be hivatalosan is a Bethániába.

József feleségét, Herminát az énekkarban ismerte meg, de majd’ nyolc évet várt, míg – levélben – megkérte a kezét, Hermina pedig szintén levélben mondott igent. Házasságkötésük óta eltelt hatvanöt év.

Magyarországra a XIX. század végén jutott el az Egyesült Államokban egyre népszerűbbé váló CE Szövetség híre, amelyet Francis E. Clark portlandi presbiteriánus lelkész indított el közel hatvan, a gyülekezetébe járó fiatallal. Ők írásos nyilatkozatban kötelezték el magukat, hogy életükkel Megváltójukat, Jézus Krisztust akarják szolgálni, közös munkálkodásukat pedig egy keresztyén közösségben, ifjúsági szervezetben képzelték el. Ebből a mozgalomból nőtt ki a CE Szövetség, amelynek elsődleges célja az volt, hogy megtartsa a hitre jutott fiatalokat a gyülekezetben és a hitben. A szövetség és céljai gyorsan népszerűvé váltak először a tengerentúlon, majd az egész világon.

Magyarországon gyermekszövetséggel kezdődött a CE története, amelyet 1900-ban Szabó Aladárné alapított. Három évvel később férje, Szabó Aladár és Kecskeméthy István, mindketten lelkipásztorok és teológiai tanárok, másokkal együtt megalapították a Bethánia Egyletet, amely 1904-ben kérte felvételét a CE Világszövetségbe.

Az egylet alapvetően laikus mozgalom volt, és igyekezett a CE-t jellemző hitéleti alkalmakat és módszereket meghonosítani Magyarországon. Munkásságukat a vasárnapi iskolai munka, csendesnapok, bibliaórák, evangelizációk, konferenciák és személyes lelkigondozás jellemezte. – Arra törekedtek, hogy felvirágoztassák a hazai keresztyén életet, és gyakorolják a könyörülő szeretetet – mondja József. – Az egylet csoportjai a ’40-es évek ébredési hullámainak központjai lettek – teszi hozzá.

József és Hermina az egylet utolsó éveiben váltak tagokká, és még most is csillogó szemmel beszélnek azokról az ifjúsági táborokról, csendeshetekről, amelyeket Alcsút-Máriavölgyben, a Bethánia tulajdonában álló épületben töltöttek. Ott, ahol állandó, bentlakásos bibliaiskolát is működtetett a mozgalom. – 1948-ban például több mint háromezer fiatal jött össze a völgyben, akiket a környező falvakban szállásoltak el, szalmazsákokon, padlásokon – mondja József. – Lelki ébredés volt, az ifjúság pedig nagy ünnepet tartott augusztus 20. környékén. Az egyletet végül 1950-ben politikai nyomásra feloszlatták.

– Attól kezdve nem volt közösség, de a kapcsolatok megmaradtak, a református gyülekezetekben „helyezkedtünk el”, mindenki a sajátjában – mondja József. Ez ma is része a bethániás szolgálatnak, minden tagnak a saját gyülekezetében kell munkálkodnia, ahogyan a fogadalmukban is hallható: „Igyekszem valódi keresztyén életet élni, főként abban a körben és helyzetben, amelybe ő állított.”

József és felesége a rendszerváltás előtti években nyolc évet töltött Törökországban, ahol a férj hőerőművek építésében segédkezett egy magyar csapat tagjaként. 1991-ben tértek haza, ekkor már egy éve működött a Bethánia CE Szövetség, az egylet jogutódja. – Én 1992-ben, egy csendesnapon mutatkoztam be, lettem tag, és kapcsolódtam be újra a Bethánia munkájába – mondja József.

Az alcsúti ingatlant a Bethánia Egylet a református egyháznak adományozta, az egyház pedig odaadta a helyi termelőszövetkezetnek, ám a telekkönyvben ezt nem vezették át. A téesz a rendszerváltás után úgy adta el egy svájci befektetőnek a területet, hogy nem volt hozzá jogalapja. A Bethánia kezdeményezésére kártérítési per indult, amelyben a bíróság – József emlékei szerint – 47 millió forint jóvátételt ítélt meg az egyház számára. Ma a területen golfpálya működik.

– A kártérítési összegből a Bethánia CE Szövetség ötmillió forintot kapott kölcsönként az egyháztól, ebből építettük fel a piliscsabai Lelkiszolgálat Házát, a kölcsönből végül támogatás lett, nem kellett visszafizetnünk – mondja Miklóssy József. – 1995-ben kezdtük el az építkezést, az első alkalmat két évvel később tarthattuk meg ott – teszi hozzá. Józsefet 1999-ben a szövetség megválasztotta titkárának, az akkori elnöke Ablonczy Dániel református lelkipásztor volt.

A Bethánia CE Szövetség ma is aktív, bár tagjainak létszáma csak töredéke az 1950-es évek előttinek. József szerint leginkább azért, mert azokat a feladatokat, amelyeket annak idején a bethániások végeztek, ma már a gyülekezetek saját maguk végzik.

Ettől függetlenül a heti bibliaórák mellett még ma is számos csendesnapot, -hetet szervez a szövetség, ahogyan ifjúsági táborokat, hitmélyítő heteket is, vagy utazást a négyévente megrendezett CE világtalálkozóra, amelynek Magyarország már kétszer adott otthont. Először 1935-ben, majd 2006-ban, idén Németország lesz a házigazda.

A szövetség Fénysugarak néven félévente saját bibliaolvasó kalauzt ad ki, amely mintegy 1300 példányban jelenik meg, de nemrég jelentették meg a Halleluja című énekeskönyv negyedik, bővített kiadását is. – Az eredeti Halleluja, amelyet már az ébredés idején is kiadott a Bethánia, 324 énekből állt. Az újból kihagytuk azokat, amelyeket nem énekelt senki, és kiegészítettük számos olyannal, amelyek abból a korból származnak, de nem jelentek meg. Beletettünk később keletkezetteket is, például Füle Lajos vagy Vándor Gyula énekeit. Most 501 éneket tartalmaz a könyv – ismerteti a leköszönő elnök.

Miklóssy József kilenc éve elnöke a Bethánia CE Szövetségnek, de a következő választmányi ülésen lemond, a szövetség lelki vezetőjéhez, főtitkárához, Gyurkó József metodista lelkészhez hasonlóan. Ahogyan a felesége, Hermina fogalmaz szelíden: – Mi már mindennap megköszönjük az Úrnak, hogy még éltet bennünket, és még együtt vagyunk ketten, 65 éve. Készülünk arra, hogy bármikor elszólíthat bennünket az Úr.