Centenáriumot ünnepelnek a wekerletelepi reformátusok

A református egyházközség 95 éve épült templomát Wekerletelep főtere felől közelítjük meg, átlépve az erdélyi népi építészetet is idéző nyugati kapun. A templom küllemében van valami Kós Károly-osan szecessziós, mintha azt is a nagy erdélyi építész tervezte volna, akár az említett teret. De hasonlít az épület egy kerekded katedrálisra is, tornya viszont hatszögletű. Biztos, hogy az egyik legszebb, legegyedibb templom Budapesten.

A pázsitos templomkert hatalmas; két jellegzetesség a szembeötlő benne: egy része gyerekparadicsom – homokozó, csúszda, mászóka, hinta és fészekhinta, a kerti tárolóban pedig játékmotorból, dömperből egész kis géppark –, másutt meg rengeteg növendék gyümölcsfa, amelyeket a jelenlegi, fiatal lelkész, Virág Balázs telepített. Úgy tűnik, itt a jövőre is gondolnak, minden értelemben.

De az egyházközségi múlt is gazdag, még ha csak egy évszázadnyi is. A visszapillantást kezdjük a Wekerle Sándor korabeli miniszterelnökről elnevezett különleges lakótelep egészével. A XIX. század utolsó évtizedeitől nagy iparosodás ment végbe, ez okozta az országból mindenünnen érkező, főleg paraszti gyökerű gyári munkások és családjaik fővárosi lakásínségét. A munkaadó nagyvállalatokat nem érdekelte ez a szociális és közegészségügyi nyomorúság, de a Wekerle-kormány nagylelkűen lépett. Vagyis: az első polgári származású kormányfő átérezte a munkásság helyzetét. Az akkor még falunak számító Kispest határában 1908 körül felvásárolták egy Sárkány nevű nemes család eladásra kínált birtokát, és a homokbuckákon mértanias kertvárost hoztak létre 1909 és 1930 között. Méghozzá amilyen művészi értékűt, olyan praktikusat és élhetőt. Összesen 4735 lakásos kertvárost hoztak létre 1909–1930 között, családi és bérházakkal, garzonokkal, és a Kós Károly megálmodta Fő térrel, ahova tisztviselők költözhettek be, és ahol a katolikusok temploma is áll.

A katolikus templom a telepépítési terv része volt; a református templom viszont a kispesti gyülekezetből önállósult wekerletelepi református közösség elszántságából, szinte véréből épült fel. Lássuk akkor a kerek százéves, mai nevén Kispest-Wekerletelepi Református Egyházközség születését! 1919-ben történt, hogy négy, a kispesti gyülekezetbe járó, de a Wekerletelepen élő tag – egy vasutas, egy postai dolgozó, egy MÁVAG-alkalmazott és egy kiskereskedő – fölkereste a telep nagyszámú református lakosát, hogy felmérje, mit szólnának egy külön egyházközséghez. Mivel kedvező volt a fogadtatás, elérték a kispesti gyülekezetben, hogy helyettes lelkészként foglalkoztassák Bogdán Gyulát wekerletelepi szolgálatokra. Nyomban házi, hétköznapi istentiszteleti alkalmakat tartottak az egyik hívő testvér lakásán, harminc-negyven fő részvételével.

Önálló egyházközséggé – a kispesti gyülekezetből kiválva – 1923 elején lettek. Életképességüket azzal mutatták meg, hogy adományokból, társadalmi munkából már 1924-ben elkezdték építeni a templomukat, miután a Pénzügyminisztérium ingyenes telket adott hozzá a mai Hungária úton. Bogdán Gyula vezetésével jól szervezett pénzgyűjtő csoport szerzett támogatásokat a városban; ’25-ben már álltak a falak. Ez fizikailag azért is volt lehetséges, mert a telep délnyugati határában működő állami mészhomoktéglagyár helyben gyártott homoktéglákat adományozott a szent célra. Isten wekerletelepi házát 1928 októberében Ravasz László dunamelléki püspök szentelte föl.

„Használni s nem ragyogni akarok” – vallotta egy helyütt Bogdán Gyula (1889–1953), a gyülekezetalapító és templomépítő wekerlei lelkipásztor. Marosvásárhelyi születésű volt, tanulmányai egy részét a skóciai Edinburgh-ban végezte. 1915-ben még mezőcsávási lelkész, utóbb a Bethánia Egylet utazótitkára lett. Ravasz László dunamelléki püspök barátja, munkatársa volt. Jeles belmissziós – fénykorában háromezres taglétszámokat is produkált az egyházközség! –, ébredési teológus, folyóiratszerkesztő, publicista, aki irodalmi munkássága mellett gyülekezetében évi harminc-negyven házi istentiszteletet is tartott. 1951-ben, vagyis a rákosizmus tombolása idején 3150 tagot számlált a wekerletelepi református gyülekezet!

Almási-Sass Kálmán gyülekezeti főgondnok az első wekerletelepi lelkipásztorhoz hasonlóan maga is mezőségi (erdélyi) gyökerekkel rendelkezik. Vele lapozgatjuk a hatalmas gyülekezeti anyakönyv megsárgult lapjait is, benne kitért izraeliták utólagos anyakönyveztetésének az adminisztrálásával, illetve arra utaló megjegyzésekkel, hogy ezeket Ravasz László püspök jóváhagyta. Ámulunk: Wekerletelep református gyülekezete 1943–44 között ilyenformán hivatalosan mintegy százötven zsidó honpolgárnak nyújtott (amennyire és amíg lehetett) menedéket. Kérdésünkre, miért Szalay István helyettesítő lelkész neve szerepel Bogdán Gyula helyett, a jelenlegi főgondnok arra hívja föl a figyelmünket, hogy első lelkipásztorukat 1942-ben letartóztatták, lelkészi állásából eltávolították, oda csak 1946-ban térhetett vissza. Az ok éppen a korábbi évek zsidómentése volt, azzal vádolták Bogdán Gyulát, hogy a kitértek keresztelési és áttérési tanúsítványait nem őrizte meg. Tehát ez a nevezetes református lelkész nem csak munkáskérdéssel, szociális-karitatív kérdésekkel foglalkozott a gyakorlatban, amikor kellett, igazi zsidómentő is volt.

– Az első nagy korszak két lelkipásztorhoz kapcsolódik, Bogdán Gyulához és vejéhez, Horváth Tivadarhoz, aki 1953–66 között volt lelkész – állapítja meg a főgondnok. A gyülekezeti létszám jócskán csökkent a szocialista évtizedekben, amit nyilván az egyházellenes korszellem, a kötelező hittanoktatás megszüntetése, az iskolák elvétele is okozott, no meg a munkásgyülekezet részbeni elöregedése.

Almási-Sass Kálmán sokat tanulmányozta az egyházközség múltját – publikációi is születtek erről –, holott ő maga csak 1994-ben kapcsolódott be igazán a gyülekezet életébe. Akkoriban Bajusz Ferenc nyugalmazott teológiai professzor volt a beszolgáló lelkipásztor, azaz ő hidalta át azokat az éveket, amikor a gyülekezet új lelkészt keresett a megüresedett posztra. Sodró prédikációival új pezsgést hozott a helyi közösségi hitéletbe.

1997-ben Alföldy-Boruss Dezső korábbi gyúrói lelkészt választotta meg a gyülekezet, aki egészen 2018-ig vezette az egyházközséget. A főgondnok a két évtizedes korszak jellemzőjének a következőket tartja: színvonalas, tiszta tanítású igehirdetések, dicséretesen megszervezett hittanoktatás és gyerekmunka. A templom külseje átfogóan megújult Alföldy-Boruss idejében.

A főgondnok szeretné viszont, hogy minél előbb révbe érjen a templom és a parókia generálfelújításának ügye. A helyzet sürgető: megsüllyedt a templom hátsó része, a tetőszerkezet több helyütt beázik. A tervek közben engedélyeztetési fázisba kerültek.

Almási-Sass Kálmán a most negyvenéves Virág Balázs lelkésszé szentelése óta egyre erősebbnek látja a közösséget, amely a holdudvarral együtt két és fél száz fő. – Azok, akik ide ellátogatnak – mondja Almási-Sass –, gyakran itt is ragadnak, mert a prédikációk figyelemfelkeltőek, aktuálisak, ébresztő erejűek. A légkör is vonzó, a kisgyermekeseknek is. A lelkészházaspár is közéjük tartozik: mindhárom fiúgyermekük ide született, az itt eltöltött szűk öt év alatt. Virág Balázs kifejezetten jól szervez, legyen a feladat az ország más pontján megtartandó gyülekezeti csendeshétvége vagy éppen a désházi testvérgyülekezet meglátogatása Erdélyben…

Virág Balázs, hallván gondnoka szavait, rögtön kiegészíti azzal, hogy ha volt előrelépés, az segítő testvérek és a „háttérmunkás” lelkészfeleség, Virág Eszter nélkül nem történt volna meg.

Felidézi lapunknak itteni szolgálata előzményeit: – Láttam gyermekként Velencén falusi gyülekezetet, Miskolc-Avas gyülekezetébe járva tértem meg az erdélyi Csiha Kálmán vendégevangelizációján, Pasaréten, az egyik legnagyobb és legnevezetesebb gyülekezetben, ahol ifivezető voltam, beleláttam abba, Cseri Kálmán hogyan fogja össze az ottani ifjúsági munkát, egy alföldi kisvárosban, Kunszentmiklóson hatodéves gyakornokként láttam bele a lelkészi feladatokba, Bián, agglomerációs környezetben beosztott lelkészként még több mindenbe bevonódtam. Sokféle gyülekezettípust megismertem, ám itt, Wekerletelepen lettem önálló lelkipásztor, ez minden előzőnél nagyobb kihívás.

Kitér arra, hogy gyülekezetében meglehetősen hiányzik a 40-es, 50-es éveiben járó középnemzedék. Sok fiatal házaspár innen indult el, de mivel általában kicsik a telepi lakások, ha kinövik, nem maradnak itt. Igaz, a sűrű cserélődés folytán ma sem kevés a kisgyermekes, és lelkipásztor szívesen látogatja azokat, akik apró lépést tettek már a gyülekezet felé, ahogyan az idősökről sem mond le.

– Wekerlei tanulságom, hogy nem lehetnek rögeszméim. Márpedig rögeszmésen gondoltam azt, hogy honlappal, Facebookkal soha nem foglalkozom, ám ma már rég tudom, ezek is fontosak, sokak szemében ez a kapu a gyülekezethez. Beválnak a honlapról elérhető élő és visszanézhető közvetítések is, miközben érdemes volt hagyományos, papíralapú gyülekezeti újságot is beindítani, hogy elérjünk mindenkit. Egy másik rögeszmém volt, hogy soha nem fogok óvodás hittant tartani. De jöttek sorban a saját gyerekeim, és ezen keresztül is formált Isten. Egyedül belevágtam az óvodás hittanórákba négy intézményben. Ma már más csinálja, immár harminc ovis között szolgálva. Ez hozta magával, hogy a szülőkben bizalom ébredt, így az iskolai hittanra jelentkezők száma megduplázódott, ami már csak azért sem mindegy, mert Wekerle másfél négyzetkilométeres területén négy általános iskola van, sőt egy gimnázium is… Van aztán, ami átültetett vívmány: a nyári bejárós táborban még Biatorbágyon láttam meg a fantáziát. Óvodásoktól a gimnazistákig sokan eljönnek ebbe, sőt, szülők is testvéri kapcsolatra találnak ott egymással.

S hogy mit jelent Virág Balázs lelkipásztornak a helyi gyülekezet születésének centenáriuma?

– Van hálaadásra ok: aratjuk annak a gyümölcsét, amiért a korábbi gyülekezeti nemzedékek és lelkészek dolgoztak – jelenti ki. – Emellett nekem lélegzetelállítóan nagy felelősség a következő száz esztendőbe átvinni a gyülekezetet. Ám mégsem kell aggódnom: nem dísznek van templomainkban az úrasztalán a Biblia. Jelképe ez református kegyességünk lényegének. Ha merjük az Igét középpontba helyezni, azt meghallani, arra alapozni, akkor az egyháznak és benne a wekerletelepi gyülekezetnek van jövője!