Az idei Művészetek Völgye új korszakot hozott a LéleKzet Református Udvar életében. Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány képviseletében most először irányítja teljeskörűen a programhelyszínt. Tapasztalatairól, motivációiról és az udvar szellemiségéről beszélgettünk vele.
Miként alakult ki az a csapat és struktúra, amelynek most ön a vezetője?
A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány három éve kezdte el a közös munkát a református udvart szervező közösséggel. Kezdetben anyagi támogatást nyújtottunk, majd a személyes szervezésbe és helyszíni szolgálatba is bekapcsolódtunk. Tavaly már résztvevőként jelen voltam, idén viszont teljeskörűen irányítom a működést. Fontos volt számunkra, hogy átláthatóbb, tehermentesített struktúrát alakítsunk ki. Most már mindenki a saját szakterületére fókuszálhat, nem terheli minden egy ember vállát: Szabóné László Lilla például a lelki programokat koordinálja, férje, Szabó György pedig a kreatív ötletek megvalósításán dolgozik, én pedig a működés egészét fogom össze.
Mi motiválta abban, hogy vállalja ezt a feladatot?
Amikor először megláttam ezt a kis „ékszerdobozt”, az udvart, azonnal éreztem, áldással kísért munka van benne, és még mennyi lehetőség rejlik itt. A cél mindig is az volt, hogy olyan embereket is megszólítsunk, akik talán sosem lépnének be egy templomba. A LéleKzet Református Udvarban viszont mi lépünk ki, a kultúra közegét használjuk szakrális értékek közvetítésére – képzőművészet, zene és közösségi élmények által.
Kikhez szeretnének szólni a programokkal?
Ha nagyon biblikusan fogalmaznék: Jézus azt mondta, menjetek el, és tegyetek tanítványokká minden népeket – nem azt, hogy várjuk őket egy hűvös, öreg templomban. A programokat is ennek szellemében állítjuk össze: hisszük és valljuk, hogy olyan örök értékek bízattak ránk, amelyeket meg kell mutatnunk másoknak. Nem általános spiritualitást közvetítünk, hanem a bennünket éltető és működtető Szentlelket. Az udvarban el lehet csendesedni, de ugyanakkor koncertek, beszélgetések és sokszínű programok is várják az érdeklődőket – mindenféle előzetes elvárás nélkül.
Hogyan néz ki egy átlagos nap az udvarban?
A napjaink reggel áhítattal kezdődnek – fél tízkor, ami fesztiválviszonylatban tényleg „hajnali” időpont. Ezután kézműves foglalkozások, közösségi játékok és a szódapult működik. Délután háromtól workshopok, mesejátékok, meseterápia és a Szólj be a papnak! beszélgetéssorozat várja a vendégeket. A fő idősávunk délután öt órától kezdődik, ahol olyan művészeket láttunk vendégül, akiknek meghatározó a református hitük – például a Lámpaláng zenekar vagy Szabó Mátyás. Emellett pénteken este egy különleges, borral és zenével egybekötött programmal is készültünk, amely erősíti az egyházi és kulturális kapcsolatokat.
Van idei tematikus üzenetük?
Igen, ez az év a Nemzedékről nemzedékre címet viseli, amely kapcsolódik a református egyház ifjúsági szolgálatának évéhez. Ezt a gondolatot szerettük volna a művészeti programokban is megjeleníteni: hogyan hatnak egymásra a generációk, hogyan igyekezhetünk átadni megélt hitünket más nemzedékeknek, például a művészet által. Erre példa Kő Boldizsár családjának kiállítása a templomban. A játékok és áhítatok is ennek az üzenetnek a jegyében épültek fel: Isten kegyelme napról napra megújul, de nekünk is feladatunk ezt továbbadni a következő nemzedékeknek.
A LéleKzet Református Udvar idén is egyszerre kínált lelki feltöltődést, közösségi élményeket és inspiráló kulturális találkozásokat minden korosztálynak, felekezettől függetlenül július 18. és 27. között a taliándörögdi református templomudvarban.