Február első vasárnapja a szeretetszolgálati vasárnap. Ezen a napon köszöntik mindazokat, akik a gyülekezeti diakónia területén vagy az intézményi szolgálatokban segítik az elesetteket. A Budapest-Északi Református Egyházmegye szószékcserés istentiszteletekkel hívta fel a figyelmet a diakónia vasárnapjára.
Az újpest-belsővárosi gyülekezet a diakóniai nap keretében úrvacsorás istentisztelettel, közös ebéddel és délutáni diakóniai programmal készült a jeles napra. Az istentiszteleten Igét hirdetett Battyányi Géza, a csillaghegyi gyülekezet lelkipásztora. A délután folyamán Dani László lelkipásztor, a Református Szeretetszolgálat gyülekezeti diakóniai referense is szolgált. Az alkalmon részt vett Németh Kornélia, a Református Szeretetszolgálat felzárkózási osztályvezető-helyettese is.
Dani László szerint a diakónia, a szeretetszolgálat mindenkor Isten cselekedete velünk, bennünk és általunk ebben a világban
Dani László arról értekezett: a mostani különösen jó alkalom arra, hogy a szolgálatra hívásról, az alkalmassá válásról, a felhatalmazásról, a kegyelmi ajándékaink felismeréséről, a küldetésünk betöltéséről bátorítás hangozzék az igehirdetésben. A teljes beszámolót a szeretetszolgálat vasárnapjáról itt olvashatják el.
„Isten a diakónián keresztül olyan lehetőséget kínál, mely észrevétlenül hozza magával a lelki felébredés, a megerősödés és a közösségbe tartozásunk tudatát"
Diakónia mint szeretetszolgálat
A diakónia tettekben megnyilvánuló bizonyságtétel Istenről. Isten maga szólít fel bennünket: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gal 6,2) Az igehirdetés és a szeretetszolgálat egymástól elválaszthatatlan jellemzője az egyházi életnek. A másik ember észrevétele, a vele való együttérzés, a szeretetparancs betöltése. Erre mindenki elhívást kapott a gyülekezetben, legyen fiatal vagy idős, lelkész, presbiter vagy gyülekezeti tag, mert Krisztusban egyek vagyunk. A református diakonisszák fogalmazták meg és vált jelmondatukká szolgálatuk során a híres mondás: „Jutalmam, hogy tehetem.” Ez a jutalom nemcsak távoli, majd az örök élet során beteljesülő ígéret, mert Isten gondoskodott róla. Emberi természetünk úgy van kialakítva, hogy ha jót teszünk másokkal, az jó hatással van ránk is: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25) A gyülekezet közössége nem csupán a közös érdeklődés mentén szerveződő emberek csoportja. Minket Isten szervez közösségbe és indít cselekvésre is. Lehetőséget kapunk arra a gyülekezetben, hogy szolgálatába álljunk és ezáltal még közelebbről tapasztaljuk kijelentéseinek igazságát.