Az óhazától távol is magyar nyelven imádkozó és zsoltárokat éneklő reformátusok hagyatéka páratlan az Egyesült Államokban. Közöttük járt Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője, aki a clevelandi Első Magyar Református Egyházközség fennállásának 130+1 éves évfordulója alkalmából tartott ünnepségen képviselte a Magyarországi Református Egyházat.
Mező István Mózes
Miért volt páratlan az évforduló?
Már tavaly szerették volna megünnepelni a gyülekezet alapításának jubileumát, a koronavírus-járvány azonban nem tette lehetővé, így az idén került erre sor. Balog Zoltán püspök nem tudott részt venni az eseményen, ezért engem ért a megtiszteltetés, hogy egyházunkat képviselhettem. A látogatás célja elsősorban a testvéri kapcsolatok ápolása és az ott élő reformátusok helyzetének megismerése, valamint a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeinek felkutatása volt, amelyekből hosszú távú együttműködés kezdődhet el.
A kooperáció nem feltétlenül anyagi természetű lesz, sokkal inkább az anyaországhoz kötődő lelki köldökzsinór szerepét töltheti be. Zavarba ejtő szeretettel, örömmel és kedvességgel vettek körül minket. Az ünnepi istentiszteleten John C. Dorhauer, a Krisztus Egyesült Egyházának elnöke és Krasznai Csaba püspök hirdette az Igét.
Mi jellemezte az elmúlt 131 évet?
1891. május 2-án alakult meg az első hivatalos magyar református gyülekezet az egyesült államokbeli Clevelandben, Jurányi Gusztáv lelkész, a magyarországi református zsinat akkori küldöttének kezdeményezésére. Az egyházi életet hatvan taggal indították el, akik a Nyírségből vándoroltak ki az új hazába. Fontos volt számukra a közösség, szerettek volna tartozni valahová. Először bérelt szobákban tartottak istentiszteletet, bár sokuknak saját otthona sem volt még, Istennek akartak előbb házat építeni. 1894-ben nyitotta meg kapuját fából készült templomuk. 1904-ben már kőtemplomban jöhettek össze a hívek.
1949-ben felszentelték az amerikai reformátusság körében egyedülálló, több ezer személy befogadására alkalmas katedrálist, amely az amerikai magyar református közösség legnagyobb temploma volt. 1996-ra újabb templomot építettek Cleveland kertvárosi részében. Ma is ez az épület ad otthont az istentiszteleteknek a Walton Hillsben. Kezdetektől fogva részt vettek az amerikai Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin Egyházkerület munkájában, amely 2019-ben vált a Magyar Református Egyház tagjává.
„Felemelő volt hazámtól 7500 kilométerre magyarul zsoltárokat énekelni. Isten csodája, hogy 131 éve megmaradt itt a magyar közösség. Felértékelődött számomra a bennünket összekötő lelki köldökzsinór, és hálásan gondoltam a 2009-ben elfogadott egyházi alkotmányunkban velük kötött együttműködésre.” (Mező István Mózes)
Milyen az élet a clevelandi közösségben?
Másod-, harmadgenerációs reformátusok élnek ott, már nem mindenki beszéli az anyanyelvet, de őrzik és ápolják kultúrájukat, gyakorolják a vendégszeretetet. A közösséget Krasznai Csaba püspök és felesége, Bea asszony fogja össze, szoros kapcsolatot ápolnak a többi ottani magyar gyülekezettel Miamitól Fairfielden át Buffalóig. Jól ismerik az ottani emberek hétköznapjait, és látják, mekkora lelkészhiánnyal küzdenek. Talán a legnehezebb helyzetben azok a lelkészek vannak, akiknek a szórványgyülekezete hat-nyolc órányi autózással érhető csak el. Magyarországi viszonylatban nézve: mintha Debrecenből Győrbe kellene járni a gyülekezeti tagokat látogatni.
A lelkészhiányra hamarosan megoldást kell találnunk, hiszen ahol nincs pásztor, ott szétszélednek a juhok. Addig is reményre ad okot, hogy az ottaniak büszkék a magyarságukra, egymással megértők, elfogadók, és vágynak a testvéri közösség áldására.
Az erdélyi református „Békesség Istentől”-t köszön, többen a magyarországi „Áldás, békesség”-et használják, és aki már nem beszél magyarul, „Peace and Blessing”-gel üdvözöl. A kokárdát szívesen hordják, az ünnep alkalmából önérzettel öltötték magukra a díszmagyart, a népviseletet.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!