Egy hely, egy alkalom, egység – Fiatalok együtt az ökumenikus imahéten

Még a vizsgaidőszak sem tántorítja el az ifjúságot ettől a lelki alkalomtól, ez volt az első megállapításom. Röviddel a megérkezésem után mint „tudósító” igyekeztem diszkréten meghúzódni a leghátsó sor szélén, de néhány perc leforgása után azon kaptam magam, hogy mögöttem újabb és újabb széksorok telnek meg beszélgető, lelkes fiatalokkal.

Az imaesten a liturgiai és igei szolgálatot Fábry Kornél esztergom–budapesti katolikus segédpüspök, Gombkötő Beáta evangélikus egyetemi lelkész és Hajdú Bálint Kadosa lelkipásztor, a Dunamelléki Református Egyházkerület Missziói Támogató Szolgálatának vezetője végezték.

A felolvasott Igék üzenete Isten dicsőségének meglátására, egy kérdés köré összpontosult: „Hiszed-e ezt?” Hajdú Bálint Kadosa Lázár feltámasztásának történetét felolvasva hirdette az evangéliumot (Jn 11,17–27), Jézus Krisztus emberi elképzeléseinket meghaladó hatalmát, amely mindannyiunk reménysége lehet. – Mindenhol és mindenkor, egyéni, csoportos, közösségi vagy felekezeti szinten bátorítást meríthetünk annak valóságából, hogy Isten képes jót kihozni a legreménytelenebb helyzetekből is – hangsúlyozta.

– Erről szól a hit: ott kezdődik, ahol az emberi látásunk véget ér. Vajon mi merjük-e mindent elengedve Istenre bízni az életünk ügyeit, azzal az egyszerűséggel, ahogy Mária és Márta Jézus szeretetére hivatkozva mindössze csak ennyit üzent Mesterüknek: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg”? – tette fel a kérdést a református lelkész.

A hit központi szerepét hangsúlyozta bizonyságtételével Fábry Kornél segédpüspök is. – Az életünk elárulja, hogy valójában mit hiszünk. Ezért fontos, hogy a mai világban kínálkozó sokféle hitrendszerrel szemben mi a jézusi tanítás követői legyünk. Az élet pedig majd visszaigazolja a hitünk igazságát – fogalmazott a katolikus egyházi elöljáró.

Az igehirdetés és a közös imádságok között egy interaktív rész kapott helyet, hogy elgondolkodásra, reflexióra, közös beszélgetésekre nyissa meg a lelkeket. Miközben a közösség énekszóval magasztalta Istent, a lelkészek beszélgettek, megáldották a hozzájuk forduló fiatalokat. Közben imakéréseket lehetett írni, gyertyát gyújtani vagy hittel kapcsolatos állításokra, kérdésekre reflektálni. A sokfelől érkezett vendégekből alakult közösség szinte egy emberként mozdult meg. Mindenkinek volt mondanivalója Isten és a másik ember számára.

Az imaest egyik házigazdája, Gombkötő Beáta evangélikus egyetemi lelkész saját bevallása szerint szolgálatai során maga is használja ezeket az eszközöket. Beszélgetésünk során elmondta: fontos, hogy legyenek kérdéseink, és feltegyük magunknak a kérdést, hisszük-e azt, amit a Biblia állít, amit az igehirdetésben hallunk.

A kételyek továbbsegíthetnek bennünket a hit útján, ha megfelelő közösségben, és segítséggel nézünk szembe velük – hangsúlyozta Gombkötő Beáta.

A hitbeli erősödés mellett az est másik ajándéka az ökumené volt, amelynek üzenete és lelkisége nyilvánvalóan megmutatkozott a rendezvényben. Nagy öröm volt egymás mellett látni a három felekezet szolgálattevőit, akik maguk is az egység felemelő erejéről számoltak be. Érzékelték ezt a résztvevők is, akik a záró imádság után még sokáig kint beszélgettek. Többen elmesélték: vágynak a felekezetközi találkozásokra, a közös szolgálatokra, a saját korosztályukkal való összefogásra.

A Szentlélek összekovácsoló ereje és szeretete az együtt töltött néhány óra alatt ismét megmutatta, hogy testvérek vagyunk Krisztusban. Ahogy az Ige mondja: „mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg” (1Kor 12,13).