Egy korty élő víz

– Mehet! – kiáltja valaki egy hatalmas műanyagpaplan mögül, majd felsüvít a kompresszor, a paplanból először egy szürke elefánt emelkedik ki, majd formát ölt az ugrálóvár is. A gyerekek szájtátva nézik, és izgatottan várják, hogy birtokba vehessék. Éppen elférek mellettük, miközben a Tiszáninneni Református Egyházkerület utcai missziós rendezvényére tartok. A H2Ő – Az élet vize elnevezésű alkalomnak idén Miskolc a házigazdája, Kazincbarcika, Szerencs és Sátoraljaújhely után.

Bár a megtelt táblát nem lehetne még kitenni, de jelentős a tömeg a belvárosi Szent István téren. A színpad előtti székek között is van még szabad, de a rutinosabbak már a kezdés előtt foglaltak maguknak helyet. Az idő a hűvös május ellenére kellemesen langyos, jóleső napsütéssel, ám van, akiket ez nem téveszt meg. Csomós Józsefet, az egyházkerület korábbi püspökét is egy termetes fekete esernyővel a kezében pillantom meg, s nem ő az egyedüli, aki számít az égi áldásra.

A tér városháza felőli részén sátrat állítottak, amelyben szinte mindegyik miskolci református gyülekezet mellett kézműves-foglalkozás, iratterjesztés és a helyi nőszövetség fogadja a látogatókat. A színpad bal oldalán ácsolt kis faházakban az egyházhoz kapcsolódó szervezetek kaptak helyet, köztük a szeretetszolgálattal vagy éppen a cserkészekkel, akik vizet is adnak a szomjazóknak. A színpad másik oldalán mászófal, mögötte pedig az elefántos ugrálóvár számos más kültéri gyermekjáték társaságában.

A teret megtölti a gyerekzsivaj, egészen addig, amíg a színpadon a húrok közé nem csap a hejőcsabai 4theKing nevű családi dicsőítő zenekar. Ritmusra lépkedve járom be a teret, néha engem kerülgetnek, sokszor pedig én kerülgetek iskolai egyenruhába, máskor színpadi fellépőruhába, jelmezbe öltözött gyerekeket. A sátorban már most alig lehet odaférni a gyülekezetek asztalaihoz, amelyekhez leülve megismerkedhetnénk velük, vagy kipróbálhatnánk a H2Ő-re készített foglalkozásaikat. A legtöbbnél egy-egy tányér sütemény is hívogatja az embereket.

Épp a belvárosi gyülekezet sajtos rudacskáját dicsérem magamban, amikor meghallom Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke köszöntését. Az idei H2Ő vezérigéjére utalva (Mt 5,14–15) kijelenti, Jézus arra hív minket, hogy ne rejtsük el a ránk bízott világosságot, osszuk meg az evangéliumot másokkal. A rendezvény célja, hogy lámpásként világítson a városban, megmutassa a református közösségek jelenlétét és szeretetszolgálatát, és megszólítsa azokat, akik lelki szomjúságukra keresnek választ.

Köszönti az egybegyűlteket Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese is, aki Jézus egyik példázatát hozza a gyülekezet elé, hangsúlyozva, Isten még azokat is hívja, akiket a világ peremére sodort az élet. Boldog, amiért ilyen sokan meghallották a mostani hívást, és eljöttek a rendezvényre, hogy református közösségben tölthessék el ezt a napot. – A találkozás célja, hogy együtt legyünk Isten jelenlétében, nyitott szívvel és hálával – jelenti ki Szőnyi Tamás.

Az egyházi elöljárók köszöntése után a Miskolc-Diósgyőri Református Általános Iskola és Óvoda diákjai érkeznek a színpadra előadni táncos koreográfiájukat, őket a Komlóstetői Református Általános Iskola tanulói követik, közben pedig Barna Sándor püspökkel beszélgetek, kicsit távolabb a színpadtól, hogy halljuk is egymást. Elmondja, hogy a H2Ő rendezvény a Tiszáninneni Református Egyházkerület missziói stratégiájának részeként indult, célja az evangéliumot nemcsak a gyülekezeti tagoknak, hanem a szélesebb közösségnek is elérhetővé tenni.

A miskolci alkalom megszervezése több hónapos előkészületet igényelt, mivel a város összetett gyülekezeti és intézményi hálózatában nehezebb volt az egyeztetés. A program középpontjában színpadi bizonyságtételek, dicsőítés és igehirdetés állnak. A rendezvény egyházon belüli és azon túli kapcsolatépítésre törekszik gyülekezetek, intézmények és érdeklődők között. Egyedi rendezvénynek tartja a H2Ő-t, amelyet – még nem tudják, hol, de – jövőre is megtartanak majd, mert a tapasztalatok szerint egyre többeket szólít meg.

A korábbi háromhoz hasonlóan az idei H2Ő műsorvezetője is Hangóné Birtha Melinda avasi lelkipásztor. Miután felkonferálta a Jókai Mór Református Általános és Alapfokú Művészeti Iskola, majd a Szalay Sámuel Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákjait, megszólítom.

Ő is kitér arra, hogy Miskolcon a rendezvény megszervezése jóval összetettebb volt, mint például Kazincbarcikán, ahol mindössze két gyülekezettel és két iskolával kellett egyeztetni. Miskolc tizenöt református gyülekezete közül tizenegy képviselteti magát, és mind a hét helyi református iskola bemutatkozik a színpadon. A lelkipásztor szerint elengedhetetlen, hogy kilépjenek a templom falai közül, lebontsák az egyházzal kapcsolatos sztereotípiákat, és megmutassák annak nyitottabb, életközeli arcát. Elismeri, a H2Ő nem adhat teljes képet erről, de egy kicsit felfedi, kik a reformátusok és hogyan gondolkodnak ma. A cél, hogy a fesztivál során létrejövő kapcsolatok révén akár új emberek is elinduljanak a gyülekezeti élet felé. S hogy mennyire hatékony az utcai evangelizáció? Erre saját példával válaszolva beszél arról az asszonyról, akit a barcikai rendezvényen szólított meg az Úr, és azóta már oszlopos tagja választott gyülekezetének.

A tömegben felfedezem Vadnai Zoltánt, az egyházkerület missziói tanácsosát, aki megerősít abban, hogy a H2Ő célja az evangélium hirdetése, a bizonyságtétel Krisztusról. Szerinte az esemény minden korosztályt megszólít: a gyülekezeti tagoknak hiterősítő közösségi élmény, míg az érdeklődő járókelők felé nyitás, lehetőség az egyházzal való első kapcsolódásra. Illetve hívó szó a helyi református iskolák diákjai és szüleik számára is, akik közül elég sokan nem kötődnek szorosan egyetlen gyülekezethez sem. – A rendezvény alkalmas arra, hogy nekik is vonzóvá tegye a református identitást, játékos, örömteli, értékeket hordozó közösségként jelenítve meg az egyházat – véli.

Vadnai Zoltán szerint a misszió több csatornán keresztül is megvalósul: az iskolák színpadi műsorai és a gyülekezeti standok élő bemutatkozásai révén, személyes beszélgetések és szórólapok útján, a lelkipásztorok bizonyságtétele, illetve az igehirdetés által. A látogatók megtapasztalhatják, milyen sokféle módon van jelen a református közösség a város életében. – Az egyház múltja, jelene és jövője – a templomok történetétől a gyerekek színpadi szerepléséig – mind láthatóvá válik – foglalja össze a missziói tanácsos.

Beszélgetésünk végén esni kezd az eső, a színpad előtti tér hamar kiürül, csak az esernyős előrelátók maradnak, a tömeg a sátor alatt keres menedéket, így teszek én is. Itt futok össze Jófalvi Viktóriával, Miskolc talán legkisebb református gyülekezete, a perecesi egyik presbiterével, a diósgyőri református iskola tanárával. Időszerűnek nevezi, hogy Miskolc a házigazdája a H2Ő-nek, majd annak fontosságát fejti ki, hogy ebben a negatívvá váló világban szeretetet közvetítsünk.

A perecesiek pogácsával, kavicsfestéssel, szórólappal és jó szóval készültek erre a szombatra, bármelyiket megkaphatja az, aki leül az asztalukhoz beszélgetni. Szó se róla, tele is mind a két pad, a süteményestálról ez már nem mondható el.

Szintén a sátor alatt találkozom Kelemen Imréné Jolikával is, aki Putnokról buszozott fel Miskolcra a H2Ő rendezvény miatt. A debreceni református szeretetotthonban dolgozó lánya javasolta, hogy jöjjön el. Örömmel hallgatott rá, mert eddig is benne élt az egyházban, ráadásul gyerekek között is szívesen tölt időt. Mint mondja, valódi élmény neki a részvétel.

Bár most már valóban lépni is alig lehet, a legnagyobb zsúfoltság – leszámítva Herczeg Mária népművész kézműves standját – a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség asztala körül van, akik nemcsak kifestőkkel és ügyességi játékokkal, hanem fagyigéppel is készültek, amelyből éppen bodza és eper ízű finomság tekergőzik alá a tölcsérekbe.

A Miskolc-Felsővárosi Református Egyházközség asztalánál különleges foglalkozást találni: a Balázs Győző Református Gimnázium diákjai a stop motion animációs technikával ismertetik meg az érdeklődőket, egy kislány éppen apró sündisznót terelget a fényképezőgép lencséje előtt.

Az égi áldás csitulni látszik, egyre többen merészkednek vissza a szabadba, a színpadon most tizenegy miskolci lelkipásztor készül igei és személyes útravalót adni az egybegyűlteknek. Meleg Attila, a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség vezető lelkipásztora arra kéri a közönséget, vizsgálja meg ki-ki a lelkiismeretét, valóban él-e benne a Krisztus. Figyelmeztet: a bennünk élő Krisztus nélkül azzal kell szembesülnünk, hogy amit az egyház ad, nem kell a világnak, és így kiürülnek a templomaink. Kijelenti, új időszámítás kezdődött el a miskolci reformátusok életében is.

Köszöntője után megkérem, hogy fejtse ki ez utóbbi gondolatát, amit ő készségesen meg is tesz. Tapasztalata szerint az elmúlt években elkezdődött az élő, valódi hitre épülő közösségi megújulás a miskolci gyülekezetekben, külsőséges vallásosság helyett valódi, biblikus református identitás bontakozik ki. Elmondja azt is, hogy a miskolci lelkipásztorok havonta egyszer találkoznak közös imádságra, együtt keresni Isten akaratát. Azt szeretnék, ha a miskolci reformátusság valóban só, világosság és kovász lehetne a város életében.

– Azaz olyan erő, amely egyszerre ad ízt, tart meg, mutat irányt és indít el változást – fogalmaz a lelkipásztor. Úgy látja, a H2Ő bár kerületi esemény, mintát és lendületet ad ehhez a megújuláshoz a helybelieknek. Meggyőződése, hogy a miskolci reformátusoknak évente egyszer saját fesztivált kellene szervezniük, amely folytatja ezt a szellemi megmozdulást.

– Az „új időszámítás” tehát olyan mélyebb, tudatosabb, közösségibb hitgyakorlás kezdete, amely a református közösséget nemcsak belül erősíti, hanem hitelesen megjeleníti Miskolc életében is – összegez Meleg Attila.

Ifjabb Csomós József lelkipásztor kezdi így az igehirdetését. Szerinte a hegyi beszéd első mondatai, Jézus boldogmondásai „a világ legnagyobb átverésének” tűnnek, legalábbis elsőre. Jézus ugyanis nem azokat nevezi boldognak, akiket a világ sikeresnek tart: nem a gazdagokat, népszerűeket, hanem a sírókat, az üldözötteket, a lelki szegényeket. Az egyházkerület ifjúsági referense szerint ezzel Jézus szándékosan üti át a hétköznapok ingerküszöbét, és újraértelmezi, mit jelent boldognak lenni.

A kánai menyegző példájával mutat rá: Jézus első jele nem egyszerűen csoda, hanem egy közösség megmentése a szégyentől, és ezzel mutatja meg valódi természetét. Hasonlóan radikális a „ti vagytok a föld sója, a világ világossága” kijelentés is. Nem dekorációról vagy hangulatvilágításról van szó, hanem sóról, amely fájdalmasan tisztít, és fényről, amely leleplez és megmutat.

A fiatalokra hangolt igehirdetésében Csomós József a hiteles hétköznapi keresztyénséget is kiemeli. Szerinte a bizonyságtétel nem a színpadon, hanem hétfő reggel, a munkahelyen zajlik. Akkor, amikor egy hívő ember imádkozik másokért, amikor becsületesen dolgozik, vagy amikor szeretettel fordul a rábízottakhoz. A prédikáció végén újra hangsúlyozza: Jézus elsősorban nem tanító, hanem Megváltó, aki a kereszten valódi áldozatot hozott azért, hogy nekünk életünk lehessen. – A hiteles keresztyén élet önmagában tanúságot tesz Krisztusról, és ez az, amit a világ ma valóban keres – foglalja össze az igehirdető.

Időközben minden szék gazdára talált a színpad előtt, a többiek állva várták az esti program kezdetét. A nap során több résztvevővel beszéltem, akiket kifejezetten ez az alkalom vonzott Miskolcra. Volt, aki úgy fogalmazott: az ilyen eseményeken az evangélium nemcsak szóban, hanem zenében is megszólal, és sokféle közönséghez képes elérni – ahogy most a miskolciakhoz is.

A zenei blokkot – bevallom – nem hallgattam végig, így már akkor sem voltam jelen, amikor utána elsütötték a színpad mellett felállított cukorágyút. Hazafelé azon gondolkodtam, milyen sokat nyerne az egyház azzal, ha több volna a H2Ő-höz hasonló erőlködéstől mentes, az Igét a ma emberéhez – különösen a fiatalokhoz – szóló módon eljuttató utcai rendezvény, amelyen valóban megmutatkozhat a reformátusok igazi arca.