A járvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került vidéki keresztyén közösségek működőképességét biztosítaná a kormány javaslata, amelyet – egyházi vezetőkkel és az egyházügyekért felelős miniszterelnök-helyettessel egyeztetve – Balog Zoltán református lelkész, társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos fogalmazott meg. A gondolat megszületéséről, a közösségek megváltozott életéről, égről és földről a Magyar Nemzet kérdezte.
– Az általam vezetett lelki közösség Budapesten viszonylag jó állapotban van, tartalékaink is vannak, így nem kerülünk nehéz anyagi helyzetbe a járvány miatt. De nem szabad elfeledkezni azokról a közösségekről, amelyek felett most nehéz idők járnak – emlékeztet Balog Zoltán a vele készült interjúban. A budapesti németajkú gyülekezet lelkésze kis egyházközségekre, vidéki plébániákra utalt, amelyek bizony a perselypénzből, adományokból tartják fenn magukat.
A kormányzati szándék szerint ezek az úgynevezett civilizációs végpontok valamilyen segítséget kell kapjanak – Sok helyütt, ahol már nincs orvos, gyógyszerész, pedagógus, ott a kultúrát, a civilizációt a pap jelenti. Támaszt kell nyújtanunk, hogy ők ne hagyják el őrhelyüket. A közösség addig él, amíg van spirituális erő, amely élteti – fogalmazott a társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki biztos, hangsúlyozva, hogy plébánosok, gyülekezeti lelkészek jövedelemkiegészítéséről van szó.
A református lelkész szerint az egyháznak azt a kérdést kell feltennie, hogy mi végett, milyen célból ért bennünket a baj, hogyan lehet jóra fordítani a helyzetet, mit tanulhatunk belőle. – Akkor fordíthatjuk jóra a rosszat, ha megtaláljuk, hogyan tudunk jobbá lenni általa.
Az emberiség szembesülhet azzal, hogy nem jó irányba megy. Nevezhetjük ezt isteni pedagógiának, egyfajta stoptáblának. Sokan gondolják úgy, hogy a mi világunk végre globális falu lett, amelyben kedvünk szerint cikázunk ide-oda, és azt teszünk, amit akarunk. Azt hisszük, hogy mindent meg szabad tennünk, amire képesek vagyunk. A járvány mutatja ennek a gondolkodásnak a csődjét. (...) Pedig az embernek előbb önvizsgálatot kellene tartania. Nekem, nekünk mit kell másként csinálni, hogyan kellene másként élni: Istentisztelőbb és emberbarátibb módon? (...) Hajlandók vagyunk-e megőrizni a teremtést, vagy csak a saját egónk érdekel bennünket?
A Hold utcai lelkész az interjúban beszámolt arról is, közössége hogyan reagált a veszélyhelyzetre, hogyan segítik az idős, egyedül élő gyülekezeti tagokat, milyen változásokat hoztak az internetre költöztetett alkalmak: Mostanában lassabban élünk, kevesebb a találkozás, így több időnk marad a gondolkodásra, a beszélgetésre, az egymásra figyelésre. – Mielőtt a lelki üzenettel szembesítjük a másikat, előbb meg kell hallgatni. A címzett tehát ugyanolyan fontos, mint maga az üzenet, az ő megismerése, szeretete a hitbeli szolgálat része.
Mint mondta, nemcsak az számít, hogyan alakulnak a megbetegedések, meg hogy mikor lesz vége, hanem az is, mit tesz ez az egész az életünkkel mélyebb és magasabb értelemben: – Az emberek többsége alig várja, hogy ugyanúgy élhessen végre, mint a pandémia előtt. De a tudatosan élő, szellemi, lelki minőséget jelentő kisebbség változhat, megújulhat.