Egy nyájhoz tartozni

Hétfő délelőtt van, ilyenkor nincs alkalom a templomban, ahova szinte mostanában szoknak vissza a gyülekezet tagjai. A teljes körű felújítás miatt sokáig nem lehetett használni Istennek ezt a hófehér debreceni házát. Az átalakítások után először 2021 augusztusában tartották meg az első istentiszteletet itt.

A 17. század második felében már iratok említik a Kistemplomot, amely fából épült, és nem is templomi céllal. Eredetileg a céhek elárusítóhelye lehetett, de mellé helyeztek egy haranglábat, így indult a templom története. A debreceni Nagytemplom elődje, az András-templom elpusztult, így lett a Kistemplom a legöregebb a városban – mondja Zsoldos Tibor lelkipásztor, miközben szinte elvész a szemlélődő a templom belső szépségében.

Tűzvész kétszer is megrongálta az épületet, először 1719-ben, akkor a fából készült szerkezet teljesen megsemmisült. Ezt követően kőből újjáépítettek, de éppen a munkálatok befejeztével, 1727-ben újra tűz pusztított a templomban.

– Mivel vélhetően ingoványos területre épült, így 1902-ig kérdés volt, hogy lebontják-e, és építenek újat a helyére, vagy megmarad, de végül maradhatott – folytatja a gyülekezet lelkésze. – A város szintje az idők folyamán megemelkedett, így a templom lesüllyedt, és ez a falak vizesedését okozta. Most ezt a problémát is igyekeztek orvosolni. A régi tornyot azonban nem állítottuk vissza. 1907-ben egy szélvihar lefújta a torony kupoláját. Pénzhiány miatt nem pótolták, ahogy most mi sem, hiszen ennek is köszönheti egyik ismert nevét az épület: Csonkatemplom – hangsúlyozza a lelkipásztor.

A munkálatok olyan, európai uniós forrásból megvalósuló turisztikai beruházás sorozat részét képezték, amely Debrecenben és azon kívül is zajlik. – Ez az első felújításom, naivan azt hittem, ha ennek vége, akkor 10-15 évig nem kell ezzel foglalkozni – vallja meg nevetve Zsoldos Tibor. – A külső renoválás teljes mértékű volt, a toronnyal bezárólag; elvégezték a teljes tetőcserét. Belül az egész teret kifestették, megvalósult a hangosítás, a világítástechnika és az elektromos hálózat megújítása – sorolja.

A fejlesztések azonban ezzel nem fejeződtek be, mert a templomhoz tartozik egy múzeumi rész, amely májusban készül el. Itt még csak az üres vitrineket látjuk. – Mivel a 2016-ban indult pályázat turisztikai jellegű, így a külső-belső megújulás ennek csak az egyik része. A torony is látogatható lesz majd. A kilátórész már megújult, a tűzszoba eredeti módon történő visszaállítása pedig folyamatban van – tudatja Zsoldos Tibor, amikor elhaladunk a vitrinek mellett, és elindulunk a toronyba.

Izgatott vagyok, még nem láttam felülről Debrecent. – A másik turisztikai újítás a templomtérben lesz, itt az orgona két oldalán alakítunk ki látnivalókat. A jobb oldalon, televízión, az orgona történetének rövid ismertetőjét vetítjük majd. A másik oldalon úrasztali terítők, kancsók, kelyhek, kenyérmutató tál hiteles másolatait helyezzük el vitrinekben. Ide kerül az ispotályi gyülekezet keresztelőmedencéje is, amely kőből volt, valamint a szószék hangvetője – fogalmaz a lelkész.

Az ismertető végére felérünk a torony tetejére. Azt érzem, itt tudnék maradni egész nap. Lent rohan a város, de fel egy hang sem ér. Ragyogóan süt a nap, és éppen szélcsend van, ami ritka a cívisvárosban. Biztos vagyok benne, hogy amint lehet, sűrűn eljövök majd ide, ugyanis a múzeum és a torony is folyamatosan látogatható lesz. A gyülekezetben már hagyomány, hogy a turistaidőszakban április és szeptember között hétköznapokon nyitva tart a templom az érdeklődők előtt. Azt hiszem, sokak kedvenc helye lesz a torony!

Nemcsak a templom van nyitva, hanem a gyülekezeti tagok lelke és szíve is. Az eklézsiát már története elején a befogadás és a gondoskodás jellemezte. Kezdődött ez azzal, amikor befogadták a templom nélkül maradt ispotályi gyülekezetet, amelynek keresztelőmedencéjét azóta is őrzik. Az egyházközség nevében is viseli a „befogadást” ugyanis a neve: Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség.

Az ispotályi gyülekezet története 1944. június 2-án íródott újra, amikor – Debrecen bombázása idején – találatot kapott a templom, és a körülötte levő ispotályépületek szinte mindegyike megsemmisült. A templomot életveszélyesnek nyilvánították, ezért fel kellett robbantani. Az ispotályi eklézsia a megmaradt kórházépületében folytatta hitéletét, mindvégig reménykedve abban, hogy visszaépülhet elvesztett templomuk.

1949-ben, a nagy Debreceni Egyházközség felosztása során önállóvá vált az Ispotályi Egyházközség is. Magukra maradtak reményükkel, végképp letettek arról, hogy templomuk legyen. Később államosították az istentiszteletnek helyet adó épületüket is, az egyházközséget pedig a Kistemplom fogadta be, 1972-ben. A kistemplomiaknak azóta fontos küldetésük, hogy figyeljenek a kicsikre és a nagyokra, például az egyházközséghez tartozik a város egyetlen református bölcsődéje.

– Nemcsak a bölcsődések, hanem a nyugdíjasok és a rászorulók ellátása is része a gyülekezetünknek – hangsúlyozza Dóra Krisztina, a gyülekezet főgondnoka, az integrált szociális intézmény vezetője. – Ennek a gyülekezetnek mindig is fontos volt az egymásra figyelés. Ez az oka annak, hogy akinek tudunk, segítünk, és ez hívta életre a családi bölcsinket is, amely hét csoporttal működik. Most az összes csoport egy épületszárnyban van, itt 51 gyermeket tudunk ellátni. Az idősgondozásban a nappali klubba 35 személyt fogadunk, 142 embert látunk el a szociális étkeztetésben, 18-at pedig a házi gondozásban. Ők a gyülekezet részei, fontosak nekünk – emeli ki Dóra Krisztina; szerinte a felújítás is a gyülekezet további fejlődését szolgálhatja.

– Örömmel tölt el bennünket, hogy megújult a templomunk. – Ezt már Seres Józsefné gyülekezeti tag mondja. – Istené a dicsőség, hogy ilyen ajándékokat kapunk. Nem is olyan régen megújult az orgonánk, és most a templomunk is. Hálásak vagyunk! Folyamatos a gyülekezet építése, befogadó egyházként nem nézzük, ki honnan jött, volt-e istentiszteleten, vagy nem, hanem azt figyeljük, mire vágyódik a lelke. Mert életünk értelme, hogy a lelkünket nemesítsük – hangsúlyozza.

Sajnos az eklézsia létszáma a koronavírus járvány miatt az elmúlt években csökkent. Régebben 100-150 tag vett részt egy-egy istentiszteleten, ma mintegy félszázan vannak. Tavaly háromszáznál többen fizettek egyházfenntartói járadékot, most valamivel több mint 270 egyháztag tartozik a közösséghez. – Aki lelkében vágyódik a gondtalan békére, jöjjön el hozzánk, a templomba, mert Isten megadja neki – hívja fel a figyelmet Seres Józsefné, aki férjével Debrecenbe költözésük óta, csaknem húsz éve a gyülekezet tagja.

– Hárman vagyunk lelkészek – veszi át a szót Zsoldos Tibor. – Birinyi Lilla és Porkoláb András szolgálnak mellettem. Ettől az évtől mindnyájan a hozzánk közel álló korosztályokkal foglalkozunk. Egyelőre elöregedő gyülekezet vagyunk, de van két ifjúsági csoportunk. Nekik és a csatlakozni vágyóknak Lilla ifjúsági istentiszteletet tart februártól, András pedig az egyetemisták és a középkorúak között szolgál majd.

– Mindannyian tudunk a másik ember dolgairól, s noha más-más kisebb csoportba járunk, szerető szolgálattal fordulunk egymáshoz, így biztonságban vagyunk – fűzi hozzá Seres Józsefné. – Egy nyájhoz tartozunk, Jézus a vezetőnk. A pandémia miatt sokan félelemből elmaradnak, de hiszem, hogy Isten tudja, mi a célja, terve velünk. Nyugodt vagyok, és azt is hiszem, újra egyre többen leszünk, és Isten kegyelméből épülhetünk lélekben, egységben is tovább!