2011. karácsonyán a Krisztus által az emberek közé jött erőnek a lelke ötvöződjék bennünk a szeretet és a józanság lelkével – írja karácsonyi áhítatában Ábrám Tibor, a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét.” (2Tim 1:7)
Az ünnepekben érzékenyebbek vagyunk. Jobban rezonálunk a világ, tágabb és szűkebb környezetünk hatásaira. Nyitottabbak vagyunk felfogni annak jeleit. De milyen hatás is ér bennünket 2011. karácsonyán? Mit sugall a világ, a média, az utcán mellettünk elhaladó emberek arca? Gazdasági nehézséget és bizonytalanságot, egyre nehezedő életkörülményeket, függőséget a világ folyamataitól, egyszóval félelmet a jövőtől…
Akkor, amikor a karácsony egész másról szól, hiszen Isten egész más érzéseket szeretne a szívünkben megerősíteni, akkor nem lehet, hogy az emberekben az előbb felsorolt érzések szorítsák ki az igazi ajándék helyét.
Tudod-e kedves testvérem, hogy ezért te is tehetsz valamit? Ha a te szívedben is fellelhető a bevezető érzéseinek némelyike, vagy családodban, munkahelyeden, gyülekezetedben ismersz valakit, akinek a jövőtől való félelem karácsonykor is rátelepszik a szívére, akkor te is tehetsz ez ellen.
Első lépésként vegyük komolyan Pál apostol Timóteusnak írt második levele első részének hetedik szakaszának első felét: nem a félelemnek lelkét adta nékünk az Isten! A félelem nem Istentől való, azt a világ gerjeszti a szívünkben, hogy szolgájává tegyen. De Isten nem a félelemnek lelkét adja nekünk!
Második lépésként szabaduljunk meg a félelmeinktől, úgy hogy mást engedünk megerősödni a szívünkben. Isten azt szeretné, hogy az erőnek, a szeretetnek, és a józanságnak lelke lakjon bennünk. A bennünk megerősödő erőnek, szeretetnek és józanságnak lelke pedig kiszorítja onnan a félelmet. Sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet! (1Jn 4:18)
Az erőnek a lelke. Mi jut eszedbe kedves testvérem, amikor ezt hallod: az erőnek a lelke? Mi az, amit az „erőnek a lelke” előhív a gondolatainkban? Mi az, amire az „erőnek a lelke” motiválni, buzdítani tud bennünket? Nekem erről, mindenek előtt a Filippi 4:13 jut eszembe: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4,13)
A Krisztusban eredő, a Krisztusból merített erő az, amely egyedül Isten szerinti. Minden dolgunkban, amiben, vagy amihez erőt nyerünk, meg kell vizsgálnunk, hogy honnan jön ez az erő. Ha Krisztustól, akkor erővel felvértezve járhatunk el az ő ügyében. Ha nem Krisztustól, akkor csak erőszakosak lehetünk, de nem Krisztusban erősek.
A másik szempontként figyeljük meg az erővel felvérteződés folyamat jellegét: Jézus Krisztus megerősít. Azt jelenti ez, hogy a megerősítettség egy folyamatos, személyes kapcsolatot jelent Krisztussal, a gyengeség ennek a kapcsolatnak a hiányát. A gyengeség nem jelenti a bűnt feltétlenül, de esendővé teszi az embert. Könnyebben esik bűnbe a gyenge ember, mint a Jézus Krisztusban erős.
Tehát jó megerősített állapotban lenni. Ezt a megerősített állapotot tapasztaljuk meg Nehémiás könyvében is: “Ekkor mondék nékik: Ti látjátok a nyomorúságot, a melyben mi vagyunk, hogy Jeruzsálem pusztán hever és kapui tűzben égtek meg; jertek, építsük meg Jeruzsálem kőfalát, és ne legyünk többé gyalázatul! És megjelentém nékik az én Istenemnek rajtam nyugvó jó kegyelmét, és a király beszédit is, a melyeket nékem szólt, és mondának: Keljünk fel és építsük meg! És megerősíték kezeiket a jóra.” (Neh 2,17-18)
Ha Jézus Krisztus megerősít bennünket, akkor nemcsak a hitünk, nemcsak a szívünk, hanem a kezünk is megerősödik a jóra. És ha ezzel a megerősített lélekkel és kezekkel éljük az életünket, akkor tudunk kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatok közepette, és azok ellenére jó reménységgel lenni, és hűségesen végezni a ránk bízott szolgálatot.
A szeretetnek a lelke. Ha teljessé tud lenni Jézus Krisztus az emberi szívben, akkor a teljes szeretet kiűzi a félelmet. A teljes azt jelenti, hogy teli, megtöltött, egészen betöltött. Karácsony azt is jelenti: van esélyünk arra, hogy a szeretet teljes legyen a szívünkben… Hát ragadjuk meg ma ezt a lehetőséget.
A józanság lelke. A józanság lelke az a “tőkesúly”, amely megfelelő merülést biztosít a hajó számára, a biztonságos hajózáshoz, és nem engedi, hogy az első szél felborítsa a hajót. A józanság lelke az a felelősség, amely nem engedi “elszállni” az embert, hanem két lábbal a földön vezeti lépteit úgy, hogy közben látja a célt. A józanság lelke az iránytű, amely határozott különbséget enged tenni kelet és nyugat, észak és dél között miközben a cél felé járható utat keres.
2011. karácsonyán a Krisztus által az emberek közé jött erőnek a lelke ötvöződjék bennünk a szeretet és a józanság lelkével. Így adjunk hálát Istennek a mögöttünk hagyott évért, és így tekintsünk józan bizakodással a 2012. esztendőre.
Ábrám Tibor