A gyülekezetek holdudvarában lévő rászorulóknak is előnyös, hogy kormánydöntés alapján helyreáll a közfoglalkoztatás korábbi gyakorlata. Vagyis: fél év helyett újra egész éves ciklusokra szerződhet a résztvevőkkel a foglalkoztató – esetünkben a Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány. Szögi Andreától, az alapítvány HR-irodájának vezetőjétől kértünk felvilágosítást az idevágó lehetőségekről.
Alapvetően kiket érint a református közfoglalkoztatás?
Jelenleg mintegy ezerháromszáz olyan rászoruló ember tartozik az állam közfoglalkoztatási rendszerébe a szeretetszolgálatunkon keresztül, akiknek a foglalkoztatási pontja valamely református gyülekezet vagy egyházi fenntartású közszolgálati intézmény. Jelenleg több mint négy és félszáz ilyen ponton történik munkavégzés. Jellemző a takarítói, a parkgondozói, az épületgondoki és a szociális segítői munkakör, mind a négy esetben szakképzett vagy szakképzetlen változatban is.
Ugyanolyan társadalmi rétegekből kerülnek ki a református közfoglalkoztatás résztvevői, mint az önkormányzatokéi?
Ők is többnyire hátrányos helyzetűek, alulképzettek, huzamosabb ideje nem tudtak elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. Négyszázötven foglalkoztatási pontunk túlnyomó többsége leszakadt térségben található, ahol a munkakínálat meglehetősen gyér.
Az utóbbi másfél év kivételével mindig egy évre szóló határozott idejű közfoglalkoztatási szerződést köthettek a közfoglalkoztatottakkal. Most az állam visszaállította ezt a rendszert.
Ez örvendetes. A résztvevők többségének nem megfelelő egyetlen fél év, őket eddig a programidőszak lezárultakor egymást követő lépésekben kellett ki- és beléptetni. Most azonban, mivel mégsem augusztus, hanem jövő február végén zárul a jelen ciklus, elég lesz a rendszerben tartáshoz a szerződéshosszabbítás. Fontos tudni, hogy addig is folyamatosan lehet jelentkezni a programba. Novemberben küldjük ki a gyülekezeteknek az új igényfelmérést.
Milyen létszámmal indul a következő programszakasz?
Nagy valószínűséggel ugyanannyi fővel, hiszen több éve stagnálást tapasztalunk. Vagyis: körülbelül ugyanannyian lépnek be a rendszerbe, mint amennyien kilépnek.
Utóbbiak miért távoznak?
Akik elhagyják az egyházi közfoglalkoztatást, többnyire élni tudtak azzal az átmeneti segítséggel, amelyben segély helyett munkát adtunk. A rendszeres munkába járás, a nyolcórás munkavégzés adott egyfajta stabilitást, növelte az illető beilleszkedési készségét, aktivitását, így ha volt lehetősége, talán képes volt átlépni a nyílt munkaerőpiacra.
Mi a teendője egy lelkipásztornak, intézményvezetőnek, ha most jutott eszébe egy jobb sorsra érdemes személy neve?
A kormányhivatal közvetíti ki a foglalkoztatási pontra az álláskereső személyt. Ám a lelkipásztornak is fontos szerepe van, hiszen az ő látókörében tűnik fel az a gyülekezeti testvér vagy más helybéli, akin segítene ez a fajta munkavállalás. A lelkész dolga, hogy javasolja az illetőnek, regisztráljon álláskeresőként, mert így lehetséges a munkába állása egyházi kötelékben.
Ön a közfoglalkoztatás adminisztrációját irányítja egyházunknál. Irodai munkát végezve át tudja érezni, hogy segít?
Nem véletlenül vagyok három évtizede ezen a területen, ahol alapvető motívum a szükséget látó emberekkel való foglalkozás. A vezetői attitűdömhöz tartozik ráadásul, hogy munkatársaimhoz hasonlóan én is kimegyek terepre. Ilyenkor megelevenednek, hús‑vér emberekké válnak az adatok. Nemrég borsodi aprófalvak lelkipásztoraival, intézményvezetőivel a helyszínen beszélve éltem át, mennyire szükség van a munkánkra. Hiszen így ők is tudnak egy-egy nehéz helyzetű emberen segíteni úgy, hogy költségek és adminisztráció alig terheli őket. Ráadásul nem „kamufoglalkoztatásról” van szó. Csak egy példa: a borsodgeszti Szivárvány Református Idősek Otthona vezetője megmutatta a szépen karban tartott parkjukat, hozzátéve, önerőből nem tudtak volna erre embert fölvenni...
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!