A lángok martalékává vált egy református család háza Tiszatelken. A tűz nem követelt emberéletet, azonban az anyagi kár tetemes. A család az udvaron álló garázsba költözött. A történteket egy nyíregyházi újságíró, a Nyíregyháza-Városi Református Egyházközség tagja írta meg portálunknak.
Éjszakás műszakba készülődött a háromgyermekes nővér. Imréné Lakó Tünde mindent ellenőrzött, mielőtt elindult otthonról, a férje és a fia az egész napos munka végén pihenéshez készülődött a tiszatelki házukban. Az asszonyt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Jósa András Kórház egyik legnehezebb részlegére, a Covid-osztályra osztották be.
Búcsút intett családjának, s mint később kiderült: a két kezükkel felépített kétszintes otthonuknak is. 2022. április 28. örökre beégett a család emlékezetébe. Az éjszaka közepén ugyanis tűz ütött ki, és lakhatatlanná tette az egész házat. Miközben Tünde a covidos betegeket ápolta, a sürgősségi osztályon a sokkos állapotban lévő fiát és férjét kezelték füstmérgezéssel. Tünde és László 34 éve kötötték össze az életüket. Felnevelték három gyermeküket, Lászlót, Virágot és Árpádot. A feleség több mint három évtizede nővérként, a férj kőművesként kereste a család kenyerét. Soha nem vártak másoktól segítséget, inkább ők adtak a rászorulóknak.
Ma sem értik, hogyan keletkezhetett elektromos tűz a családi házukban. Árpád a földszinti szobában ropogásra, pattogásra ébredt. Alig kapott levegőt. Tudatosult benne a katasztrófa, rohant az emeletre felébreszteni az édesapját. Mezítláb menekültek, a sűrű füstben semmit sem láttak. Árpád sokkot kapott, az édesapa valahogy megőrizte a lélekjelenlétét, és mentette az életüket. A szomszédok kirohantak a házaikból, próbáltak segíteni, de a lángok hamar elharapództak, így csak annyit tehettek, hogy pulóvert, papucsot adtak az utcára menekülő két férfinak. Bár a tűzoltók több fecskendővel oltottak, mégis a lángok martalékává vált a ház.
A kis rétközi település központjában álló takaros ház volt az Imre család portája. Az udvaron ezer színben pompáznak a virágok, és mutatós díszburkolaton jutunk a bejárati ajtóhoz. Az udvaron az ötödik konténer is csordulásig megtelt az elszenesedett tárgyakkal: bútorok, lámpák, edények, égett ruhadarabok idézik a nemrég átélt borzalmat. A ház falai feketéllenek, az ajtók, ablakok tönkrementek, a burkolatok leszakadtak. – Itt volt a nappali, ez pedig a konyha – mutatja a tűz pusztításának nyomait Tünde. – Három éve gyönyörűen felújítottuk a házat, most pedig minden megsemmisült, amiért dolgoztunk – teszi hozzá megindultan.
Ma sem értik, hogyan keletkezhetett elektromos tűz a családi házukban
A család az udvaron álló garázsban rendezkedett be, olyan takarosan, ahogyan csak lehetséges: pár hónapig bizonyosan ez a helyiség lesz az otthonuk. Tünde táppénzre kényszerült, László és Árpád a romok eltakarításával foglalkoznak. A lakásbiztosítás talán fedezi az elpusztult tárgyak egy részét, de van, ami pénzben nem fejezhető ki. Ugyan milyen mértékegységet használjunk arra a 136 darabból álló porcelánbaba-gyűjteményre, amely negyedszázad emlékeit hordozta? – Ha nem hinnénk Istenben, összeroppantunk volna ekkora teher alatt – hajtogatja Tünde. – Amikor úgy érzem, hogy az erőm végére jutottam, Istenhez fohászkodva lassan megnyugszik a lelkem.
Egyik pillanatról a másikra kellett lezárni családunk elmúlt három és fél évtizedét. Ahhoz, hogy új fejezetet nyissunk, egyedül kevésnek bizonyulunk. Isten munkálkodik, a kollégák, az ápolónők és az építőipari cég alkalmazottai, a szomszédok, az önkormányzat, a református gyülekezet, az egyházmegye, a Vöröskereszt, a Magyar Református Szeretetszolgálat és a két idősebb gyermekünk munkahelyei is segítenek – sorolja az asszony. A tűz másnapján a település polgármestere is meglátogatta őket. Gégény Géza Zsoltot megdöbbentette a látvány. – Hoztam az önkormányzat nevében 100 ezer forintot. Igazán dolgos, rendes családról van szó. Lehetőségünk szerint igyekszünk a szolidaritásunkat kifejezni – mondja.
Az Imre család drámája megrázta a helyieket. Végh Miklós református lelkész a gyülekezet nevében ajánlott fel segítséget. – Apa és fia vállvetve dolgoztak a nagyhalászi templom felújításán és az új templom építésén Tiszateleken. Természetes, hogy mi is segítünk. A május 15-i vasárnapi istentisztelet perselypénzét a nagyhalászi presbitérium ajánlotta fel, az egy héttel későbbit a tiszatelkiek. Reméljük, hogy ezzel is átvészelhetővé tesszük a család testi, lelki, anyagi megrázkódtatását – teszi hozzá együttérzőn a lelkipásztor. Gaál Sándor esperes, a Nyírségi Református Egyházmegye vezető lelkésze szerint egyik pillanatról a másikra kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor az egyén és a család ereje is kevésnek bizonyul, és keskeny mezsgye választ el a teljes kiszolgáltatottságtól.
„Csak akkor érezzük, mit jelent a közösség ereje, amikor valakit felkarolnak a bajban"
Keresztyénként felebaráti kötelességünk a szenvedő mellé állni. A rászoruló embert mindenütt észre kell vennünk – fogalmaz. Iszlai Gergely, a Magyar Református Szeretetszolgálat debreceni irodájának operatív vezetője az azonnali segítségnyújtás erejét hangsúlyozza. – Az Imre család a raktárunkban válogathatott a tartós élelmiszerekből és tisztítószerekből. Jó szívvel adományoztunk ágyat, matracot, ruhaneműt. Kapcsolatban maradunk, és a későbbiekben is szívesen segítünk.
Tünde munkatársnői is összefogtak: főtt ételt hoztak, elvitték a mosnivalót, takarítottak, pénzt gyűjtöttek. Munkájukkal segítettek a férje kollégái, azt is a család lelkére kötötték, hogy amint lehet burkolni, villanyt szerelni, vizet bekötni, azonnal jönnek. Az egyik ápolónő, Djogniné Gresó Judit úgy fogalmazott: „csak akkor érezzük, mit jelent a közösség ereje, amikor valakit felkarolnak a bajban. Jó, hogy számíthatunk egymásra”.
A bajba jutott család részére erre a bankszámlaszámra lehet adományt utalni: Imréné Lakó Tünde 11773449-02534318-00000000, (OTP Bank, Nyíregyháza)
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!