Egymás és a teremtett világ őrizői vagyunk

Közös felelősség: együttműködés államok és egyházi közösségek között Európában címmel rendeztek konferenciát október 18-án Budapesten, a Néprajzi Múzeum épületében. Az eseményt az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége programsorozatának részeként hirdették meg.

A megjelenteket a konferencia elején Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár köszöntötte, bemutatta a helyszínt és a környéket, emlékeztetve, hogy a közelben állt valaha Budapest második legnagyobb temploma, a Regnum Marianum templom, amit a kommunista diktatúra idején felrobbantottak. Felidézte a valaha itt állt Sztálin-szobor történetét is. Szerinte a magyaroknak azért kellett elszenvedniük a kommunizmus fél évszázados elnyomását, mert önző, hataloméhes, torz ideológiákat és gazdasági érdekeket előtérbe helyező vezetők döntöttek a békefolyamatokról, és a keresztyén vezetők, a vallásos emberek hangja csak a szörnyű pusztítás és Európa kettészakadása után erősödött föl. Soltész Miklós arról is beszélt, hogy a római szerződés még jó alapokat jelentett, de ezektől Európa eltért. Szerinte előtérbe került az önzőség, az Európa alapjait fenyegető gondolkodás, a háborúk támogatása, életidegen ideológiák elterjedése és a migrációs politika. Soltész Miklós úgy vélte, hogy az önzőség a máshogy gondolkozó országok büntetésében is megjelenik. Az államtitkár tart attól, hogy iránymutatás nélkül Európa vezetői tévúton fognak járni. – Mi, magyarok, kelet-közép-európaiak mindent túléltünk, és azt szeretnénk, ha Európa is túlélne – szögezte le Soltész Miklós.

– Hadd köszöntsek mindenkit először Isten Igéjével, egy gyönyörű, örömteli, reménységgel teli zsoltárral – kezdte köszöntőjét Steinbach József dunántúli püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, majd felolvasta a századik zsoltárt: „Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

– Jó megmerítkezni ennek a gyönyörű zsoltárnak a biztató, reménykeltő soraiban és üzenetében, amikor erre a konferenciára készülünk – jegyezte meg Steinbach József a résztvevőknek, majd arról beszélt, hogy elgondolkodtatta az összejövetel lényegre törő címe: Közös felelősség. Szerinte ebben a felelősségben azt is látni kell, hogy Isten arra méltatott bennünket, hogy az ő eszközei, az ő munkatársai legyünk. – Isten őrizőjévé tett minket a többi embernek, mindenekelőtt azoknak, akik közé helyezett minket, és annak a teremtett világnak, amelyet azért kaptunk, hogy műveljük és őrizzük – jelentette ki. Hangsúlyozta, hogy az élet tartalmát a hit és az abból következő értékrendszer, rend adja meg, amelyben kiteljesedhet az ember, hiszen szabadság nincs rend nélkül. A hitből és az értékrendből pedig következik az identitás, hogy tudom, ki vagyok. És a nagy parancsolatban (Szeresd az Urat, a te Istenedet, szeresd felebarátodat, mint önmagadat.) az is benne van a püspök szerint, hogy önmagunkat is tudni kell szeretni: identitásunkat, hitünket, kultúránkat, saját kincseinket, amelyeket ránk bízott az Úr.

Nagyon fontosnak nevezte a felelősség szó előtt a „közös” jelzőt, és úgy vélte, ez a konferencia is mutatja, hogy a megjelentek szeretnék együtt hordozni ezt az Istentől való szent terhet. Steinbach József arra is emlékeztetett, hogy ez a közös felelősség jelenti az állam és egyház kapcsolatát az alkotmányos rendben, de ennél sokkal többet is. Jelenti minden személy felelősségét ebben a hazában, Európa nagy közösségében és a világban. – Kormányzatoktól, nézetektől függetlenül meg kell keresnünk azokat a közös vállalásainkat, amelyek által Isten akarata szerint végre szebb és boldogabb lehetne ez a ránk bízott földi élet – mondta a Zsinat lelkészi elnöke.

Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy teendő van bőven. – Azzal, hogy az ember elszakadt az élő Istenétől, egyre inkább megszakad a közösség testvér és testvér között, embertárs és embertárs között, hadban állunk Istennel, és hadban állunk egymással. Vadulunk, tele van az életünk kicsiben és nagyban konfliktusokkal, és hiába tudunk erről nagyon szépeket mondani, kint a terepen valahogy ezeket nem akarjuk, nem tudjuk megoldani, ott valami egészen más indulat vezet bennünket – hívta fel a figyelmet Steinbach József, majd Pannenberg evangélikus teológus szavait idézte: az önösség, az énesség, az önmagába szédült üresség vezet bennünket.

A püspök szerint szükségünk van egymásra, és kiemelte, hogy ezt egészen tág méretekben érti. Erdélyi Jánost idézte: „három fáklyám ég, hit, haza, emberiség”, majd hozzátette, hogy a keresztyénségnek az egész emberiségért van felelőssége, hiszen a Szentírásban is az szerepel: „Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot”.

– Az élő Isten ránk, keresztyénekre bízta, hogy munkáljuk az Isten országát itt, ebben a földi világban, és ebben a szolgálatban az a legnagyobb kihívás, hogy szelíd, határozott krisztusi szeretettel az igehirdetésben, a közoktatásban, a nevelésben, a szociális munkában megtaláljuk-e azokhoz is a kulcsot, akik egészen mást gondolnak a világról, mint mi – jegyezte meg a Zsinat lelkészi elnöke, és mindenkit arra hívott, hogy örömmel szolgáljon az Úrnak ezzel a közös felelősséggel. Végül József Attila soraival zárta beszédét: „az ember él / kenyeret eszik és remél / várja hogy elmúljon a tél / hogy egy padon a napba üljön / és fölpiruljon még a vér”.

A zsidó egyházak képviselői a szukkót, vagyis a sátrak ünnepe miatt nem vettek részt a konferencián. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke, Grósz Andor levélben köszöntette a résztvevőket, amelyet Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár olvasott fel.

Nazila Ghanea, az ENSZ vallás- és véleményszabadsággal foglalkozó különmegbízottja éppen a konferencia előtti napokban tárgyalt magyar kormányzati, egyházi és civil szervezeti vezetőkkel, és megköszönte Magyarországnak azt, hogy támogatták itteni utazását, valamint hogy megszervezték ezt a konferenciát. Beszédében három fontos témát emelt ki. Hangsúlyozta, hogy a vallási szabadság „mindenki számára biztosítandó”, és a kormányoknak „nem szabad dönteniük teológiai kérdésekben”, illetve figyelmeztetett a vallás politikai eszközként való felhasználásának veszélyére is. Kiemelte a diszkriminációmentesség fontosságát is, utalva az ENSZ 1981-es nyilatkozatára: „mindenkinek joga van élvezni alapvető szabadságait, függetlenül vallási meggyőződésétől”. Végül rámutatott, hogy a vallásszabadság fenntartása aktív lépéseket igényel, és „a kormányok önmagukban nem képesek megteremteni ezt a nyitottságot”, ezért szükség van a vallási közösségek együttműködésére.

A vallási közösségek jogi kezelésének európai változásait elemezte Erdő Péter bíboros az előadásában. Kiemelte, hogy a vallási szabályozások sokáig a keresztyén egyházak modelljén alapultak, de „a társadalmi valóság lényegesen megváltozott”. A különböző vallások megjelenésével új kihívások jelentkeztek, mivel egyes vallásoknak van hivatalos hatóságuk, másoknak nincs, ami nehezíti az állami szabályozást. A bíboros rámutatott, hogy egyes országokban az állami iskolai hitoktatás helyett a különböző vallások bemutatása került előtérbe, ami „a vallási meggyőződések relativitását sugallhatja”. Hangsúlyozta továbbá, hogy az egyházak jogi elismerését „saját alkotmányuknak megfelelően” kell biztosítani, különben veszélybe kerül a vallásszabadság. Erdő Péter szerint a posztkommunista országokban, például Magyarországon, fontos egyezményeket kötöttek az egyházakkal, amelyek azok jogi személyiségének elismerésére és autonómiájára vonatkoznak, de sok helyen az állam és egyház közötti kapcsolat még mindig kihívásokkal teli.

Matthias Inniger, a North-West Egyetem valláspolitikai és vallásközi párbeszéddel foglalkozó kutatója, korábban a svájci Bern kanton valláspolitikai tanácsadója előadásában arról beszélt, hogy az államoknak komolyan kell venniük a vallási közösségeket, mert ez az együttműködés az egész társadalom javát szolgálja. Beszédében méltatta Magyarországot, ahol 32 hivatalosan elismert egyház és vallási közösség működik együtt az állammal. Rámutatott arra, hogy az együttműködés olyan területekre is kiterjed, mint az oktatás, az egészségügy, a börtönmissziók és a tábori lelkészségek.

Inniger kiemelte, hogy a vallás nem csupán magánügy, hanem a vallási közösségek a társadalom jelentős szereplői, amelyek hatalmas szociális, politikai és intézményi szereppel és befolyással bírnak. Az állam és az egyház szétválasztása nem akadályozza az együttműködést, sőt „két különálló szféra is képes hatékonyan együttműködni a közös célok érdekében”. Zárásként hangsúlyozta, hogy szerinte minél szorosabban működik együtt az állam a vallási közösségekkel, annál inkább szolgálják a közjó érdekeit.

A konferencia sajtónyilvános részét követő sajtótájékoztatón Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár kijelentette, hogy az egyház és az állam kapcsolatáról azért is kell beszélni, mert „mi, magyarok tudjuk, milyen, ha diktatúrát erőltetnek ránk”. Szerinte azután, hogy ebből a diktatúrából sikerült kilépni, a magyar nemzet ismét olyan helyzetben van, hogy diktátumokat kap az Európai Uniótól. Veszélyesnek nevezte a háborús hisztériát, amelyet véleménye szerint az európai döntéshozók indítottak, a teremtett világgal szembeni ideológiákat – a neomarxizmust és a genderideológiát –, valamint a migrációs kérdés európai kezelését.

Azbej Tristan az üldözött keresztyéneket segítő programokért felelős államtitkár azt hangsúlyozta, hogy a magyar modell az egyházak és állam együttműködésében „nem áll meg az ország határainál”, hanem kihat a magyar külpolitikára is, elsősorban a segélyezést illetően. – Magyarország új szereplő ezen a területen, ezért a magyar kormány elsősorban az üldözött keresztyének megsegítésére koncentrál – mondta, majd hozzátette, hogy több mint hatvan országban támogat a magyar állam keresztyén és más hitelvű közösségeket.

Hölvényi György, az Európai Parlament képviselője a közönyt nevezte a legnagyobb problémának. Szerinte az Európai Uniónak nincs igazán mélyreható együttműködése az egyházakkal, ezért van némi értetlenség, amikor foglalkozni kellene velük. Úgy véli, ez a közönyösség vakságot is okoz: nem veszik észre az európai térben, hogy az egyházak szerepe pótolhatatlan, nemcsak hitben, hanem társadalmilag is. Annak, hogy egy, az EU Tanácsának soros elnökségét ellátó állam ilyen konferenciát rendez, komoly üzenete van – jelentette ki Hölvényi György a konferencia sajtónyilvános részét záró sajtótájékoztatón.