Három evangéliumban is olvasható az a történet, amikor az istenkáromló farizeusok az ördögök fejedelméhez hasonlítják a vak és néma ördöngöst meggyógyító Jézust, s ő így válaszol nekik: „Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával.”
Az Amerikai Egyesült Államok egyik legnagyobb elnöke, Abraham Lincoln is idézte ezt a jézusi mondást még megválasztása előtt, az Unió egységét féltve. Néhány évvel később, az amerikai polgárháború talán legvéresebb csatája után, amelyben több mint ötvenezer katona esett el, felavatták a pennsylvaniai Gettysburg új temetőjét, amelyben a konföderációs (déli) és az uniós (északi) katonák egyformán végső nyughelyet kaptak. Az elnök híres beszédében arra intette a gyászolókat: e dicső halottak példája növelje meg ragaszkodásunkat ahhoz az ügyhöz, amelyért ők mindent feláldoztak, s szentül fogadjuk, hogy nem haltak meg hiába – hogy ez a nemzet Isten segedelmével újjászületik a szabadságban...
a kép illusztráció
Tavaly nyáron, miután egy bűnöző életmódot folytató fekete férfi rendőri túlkapás következtében meghalt, példátlan erőszakhullám öntötte el az amerikai nagyvárosok utcáit, már-már a polgárháború iszonyatát felidézve. A szélsőséges (zömmel afroamerikai) randalírozók – baloldali politikusok, sztárok és a véleménydiktáló média „eszmei” támogatásával – egymás után döntötték le a történelmi szobrokat és emlékműveket. S nem is csupán rabszolgatartó déli politikusokét és tábornokokét, hanem olyan elnökökét is, mint az államalapító George Washington, vagy mint Lincoln, aki felszabadította a fekete rabszolgákat, és helyreállította az Unió egységét. Trump elnök akkor azt mondta, az erőszakos tüntetők gyűlölik a mi történelmünket, a mi értékrendünket, és gyűlölnek mindent, amit mi, amerikaiak becsülünk. Sokan abban reménykedtek, hogy miután egy éve a baloldali Biden győzött az amerikai elnökválasztáson, a szélsőbaloldali csőcselék vandalizmusa, a „fehér múlt” eltörlésének gyűlölködő indulata csillapodik. Tévedtek. Egyre több amerikai városban megrongálják és ledöntik az Amerikát felfedező Kolumbusz Kristóf szobrait, mert szerintük ő az amerikai őslakos indiánok lemészárlásának a jelképe.
Természetesen a történelemnek többféle értelmezése és megítélése létezhet (nem csak Amerikában), de a múlt eltörlésének szándéka és megvalósítása csak a legsötétebb, leggonoszabb erőkre jellemző. Gondoljunk csak a jakobinusokra, a marxistákra, a bolsevikokra, a nemzetiszocialistákra, az ultraliberálisokra vagy az anarchistákra. „Vagy nyereség, avagy veszteség, de róla megemlékezni gyönyörűség” – írta Tinódi Sebestyén 1554-ben megjelent Krónikája ajánlásában a magyar vitézek tetteiről. Emlékezni elődeinkre öröm és egyúttal kötelesség, még akkor is, ha a múlt nemcsak örömet és nyereséget, hanem sok fájdalmat, szenvedést, veszteséget is hordoz. Múltunk egésze a miénk, s lehet, hogy nem mindenben lehetünk büszkék eleink tetteire, de meg- és kitagadni nem lehet őket. Hiszen az emlékezet köti össze egy nép, nemzet egymást követő nemzedékeit. Az a nemzet, amely elveszti vagy eltörli a múltját, nem lesz egy nemzet többé, s „minden emberöltővel kihal, mint az egynapos pillangó”, figyelmeztette Babits Mihály fogarasi gimnáziumi diákjait.
Az Amerikát és sajnos már Nyugat-Európát is – a politikától a médián át az egyetemekig és a szórakoztatóiparig – járványként elárasztó szélsőbaloldali ideológia és véleménydiktatúra a múlt eltörlésével együtt a nemi, nemzeti, vallási, kulturális identitást is tagadja, támadja, mert gyűlöli. Aki gyűlöl, az előbb-utóbb öl is, nyelvvel vagy tettleg. Mivel egyre több „fejlett” nyugati ország meghasonlik önmagával, okuljunk mindannyian a példájukból.