Egynyári helyett évelő házasságot!

Mennyire tartja sikeresnek az Angliából induló kampányt?

Sokkal nagyobbra nőtte ki magát a program, mint amire a kezdetekben gondoltunk. Sajnos nemzetközi szinten erős kampány folyik a házasság ellen. Ez azért is szomorú, mert az embernek létszükséglete a társas élet. Isten maga mondja a paradicsomban: „Nem jó az embernek egyedül lenni...” Több szakmai felmérés bizonyítja, hogy azoknak, akik meghitt, bensőséges kapcsolatban, házasságban élnek, erősebb az immunrendszerük, a fizikai és a pszichés ellenálló képességük, gyorsabban gyógyulnak fel betegségekből, műtétekből. Arról is vannak kutatások, hogy a házas férfiak három, a nők hat évvel tovább élnek. Isten nem játszótársat akart nekünk adni – bár reméljük, hogy a játék is része a párkapcsolatoknak –, hanem segítőtársat.

Tavaly mégis huszonkét százalékkal csökkent a házasságkötések száma, 2022-ben pedig átlépte az egymilliót az elvált magyarok száma – derül ki a Központi Statisztika Hivatal adataiból. A házasság hete programsorozata hogyan tud segíteni a bizonytalanoknak, a váláson gondolkodóknak és a közös életet tervezőknek?

A hét során különféle rendezvényekből válogathatnak az érdeklődők országszerte. Az előadások tudatosítják bennünk, hogy jó együtt, és ebben ki akarunk tartani. A támogató beszélgetéseken megkérdezzük egymástól: valóban a legjobbat hoztuk-e ki a házasságból, vagy van még jobb is? Kell-e, tudunk-e változtatni? Ha évente legalább egyszer kimondjuk: „jó veled”, „hálás vagyok érted”, „gyönyörködöm benned”, az már önmagában is tápláló vitaminbomba a lelki életünknek, a kapcsolatunknak.

Állandó megújulásban: egynyári helyett évelő házasságot! – idén ez lett az előadásának a címe. Vagyis a házasságot locsolni, táplálni, adott esetben gyomlálni kell?
Az egynyári virágokhoz képest az évelő növényekkel meg kell dolgoznunk, éppúgy, mint a párkapcsolatokban: szükség van arra, hogy megismerjük, mélyebbre menjünk, többet tudjunk egymásról. A házassággal nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk, meg kell küzdenünk az álmainkért. A párterápiákon épp az a tapasztalatom, hogy a megdolgozott házasságokban a társak megélik: egyre jobban szeretem, egyre jobb vele, soha nem gondoltam volna, hogy ez ilyen csodálatos lesz.

Ön arról a házasságról beszél, amelyben a felek hajlandóak áldozatot hozni, de sok kutatás azt mondja, hogy napjainkban hét évig tart egy átlagos házasság.
Sokan több energiát fektetnek az esküvőbe, mint a házasságba, úgy gondolják, hogy utána magától kell működnie, pedig az igazi munkák az ültetés után kezdődnek. Amikor az előadásomban a növényeket említem párhuzamként, nem a házastársakra, hanem a házasságra gondolok. Mert sokszor halljuk, hogy „te” meg „én”, holott a „mi”-ről kellene beszélgetnünk.

Keresztyén gyülekezetbe járó párok könnyebben megoldják a problémáikat, mint a világiak?
Sokszor látom a hívőkben azt a hozzáállást, hogy mivel én keresztyén vagyok, ez működni fog. Ez óriási tévedés. Bennünket, keresztyéneket az különböztet meg, hogy elfogadtuk Krisztus felkínált kegyelmét. Van erőforrásunk a Szentlélekben, akitől kérhetjük, hogy „vezess engem, mutasd az utat, adj erőt, cselekedj csodát”.

Miként tudunk egymás szeretetébe kapaszkodva erőt meríteni a hétköznapok kihívásaihoz, hogy a nehézségekben ne csak túlélők, de erőforrásai is legyünk a másiknak?
Brennan Manning jezsuita szerzetes írta egyszer: „Radikálisan definiáld magad újra: az vagyok, akit az Isten szeret. Ez az egyedüli igazi identitás, minden más csak illúzió.” Amikor ezt elkezdjük valóban elhinni, akkor nem a másiktól függ az önazonosságunk, hanem az Istentől szerzett biztonságunkból van mit adnunk a másiknak. Ha Isten szeretetének szemüvegén keresztül nézem magamat és a másikat, teljesebb lesz a házasságunk.