Noha a járvány és az oktatás kapcsolatától indult, végül az oktatási- és pedagógusképzési rendszer kritikájába torkollott Németh István, Pompor Zoltán és Szontagh Pál oktatók beszélgetése a Reformátusok Szárszói Konferenciáján, ahol természetesen szó volt a pandémia hozadékairól is.
A pedagógusok különböző módon élték meg a járvány egyes hulláimat, emlékezett vissza Szontagh Pál, aki azt mondta: míg az első számos pedagógust kreativitásra sarkalt, és azt érezték, hogy többre képesek, mint gondolták, addig a második és a harmadik hullám alatt fásulttá váltak. A köznevelési szakértő ugyanakkor reménykedik benne, hogy talán nem késő visszatekinteni, és töltekezni a jó élményekből.
Szontagh Pál
Németh István szerint a korlátozások hónapjaiban az is kiderülhetett, hogy milyen tanárok vannak a pályán: kiválóak, vagy csak a mesterséget folytató, de a tanítást nem hivatásként megélő pedagógusok. A beszélgetésen hamar szóba került a magyar felsőoktás, azon belül is a pedagógusképzés. A Pannon Egyetem rektorhelyettese úgy véli: a közoktatásban tudni kell egyénre szabni az oktatást, amihez pedig új pedagógusokra van szükség. A segítségükkel lehet egyre több fiatalt olyan szintre juttatni, hogy szolgálni tudják társadalmunkat.
Németh István
A felsőoktatást kritizálva Szontagh Pál abszurdnak nevezte, hogy kiváló, vagy akár szakmájuk legjobbjainak tekintett óvodapedagógusok nem taníthatják a leendő szakembereket, mert nem mester- hanem csak alapdiplomával rendelkeznek.
Pompor Zoltán, a Református Tananyagfejlesztő Csoport szakmai vezetője problémásnak érzi, hogy míg egy oktatásfejlesztési koncepcióról 15-20 év alatt derülhet ki, hogy működik-e a gyakorlatban, addig ennél sokkal gyakrabban változtatnak rajta, így egyik sem tud igazán kiforrni. Hozzátette, hogy szakmai műhelyükben évek óta dolgoznak egy református oktatási startégián.
Szontagh Pál, Pompor Zoltán és Németh István (balról jobbra)
Ehhez kapcsolódva jegyezte meg Szontagh Pál, hogy van víziója a magyar oktatásnak – sok is, amelyek így nem állnak össze egy egésszé. Mint mondta: mindössze az közös bennük, hogy egyik sem „futott végig”. Hozzátette: bizonyos szempontból a református oktatás sem mentes a jelenségtől, mégis találni állandó sarokpontokat. Az egyik ilyen, hogy Isten a gyereket a szülőre bízta, a pedagógus pedig a szülő munkatársa. A másik, hogy segíteni kell a gyereknek megtalálni a helyet, ahová az Isten szánta, ezért fontos a személyre szabott nevelés. Tanár pedig – folytatta – az legyen, akit az Isten erre szánt!
A beszélgetés végén ismét a járvány során szerzett tapasztalatokra terelődött a szó. Pompor Zoltán bizalmi kérdésnek nevezte az online tanítást, amely során az is kiderült, melyik diák látja értelmét annak, hogy tanítsák, és melyik tanár látja értelmét annak, hogy a tanítás legyen a hivatása. Szontagh Pál szerint a református köznevelési hálózatban nagyon sok jó tapasztalatot osztottak meg egymással a pedagógusok. Úgy vélte, hogy a közösségnek ezt a fajta megélését érdemes továbbvinni, és nem csak református körökben. Ehhez kapcsolódva Németh István azt mondta: a távolléti oktatás megmutatta, hogy lehet egyszerre fejleszteni az egyént és a közösséget is. Ugyanakkor – figyelmeztetett - el kell dönteni, melyik irányba megyünk tovább.