Megújított, sőt újrafogalmazott Európai Ökumenikus Charta született a katolikus, protestáns, anglikán és ortodox egyházak együttműködéséről. A huszonöt év múltán megváltozott dokumentumot november 5-én írták alá, 6-án pedig bemutatták a katolikus egyházfőnek, XIV. Leó pápának is.
Az új Európai Ökumenikus Charta munkálataiban katolikus részről az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), másfelől az európai protestáns, ortodox és anglikán egyházak közös szervezete, az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) vegyes bizottsága vett részt.
A pápa, azonosulva a dokumentum szellemével, hangsúlyozta, hogy az egyházaknak a változó társadalmi és kulturális környezetben is közösen kell tanúságot tenniük Krisztusról, különösen a háború és megosztottság idején.
A reformatus.hu megkereste Fischl Vilmost, a dokumentumért felelő vegyes bizottság tagját, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkárát, evangélikus lelkipásztort, hogy miben látja a dokumentum jelentőségét. Fischl Vilmos elmondta: fontos, hogy az említett testvérszervezetek kidolgoztak egy korunk kihívásainak megfelelőbb európai chartát, az irat hangsúlyozottan igyekszik ugyanis erősíteni az egységet a különböző keresztyén felekezetek között. A bizonyságtételt a világ szemében a MEÖT-főtitkár szerint is gyengíti, ha kizárólag külön utakon járnak a keresztyén felekezetek.
– Meg kell mutatnunk, hogy egyek vagyunk Krisztusban – szögezte le Fischl. – Pont a közös tanúságtétel hathatós megjelenítését is szolgálja, ha együtt dolgozunk olyan ügyeken, mint a szegénység lehetőség szerinti felszámolása, a társadalmi igazságosság, a környezetvédelem vagy éppen a béke munkálása, egyáltalán: minden olyan ügy, amiben a keresztyén értékek megmutatkoznak. Mindezért helyeslem, hogy a dokumentum hangsúlyozottan mutatja meg a keresztyén egység és együttműködés, illetve a dialógus szerepét az emberiség szolgálatában – mondta.
A CEC vegyes bizottságának magyar tagja az új Európai Ökumenikus Charta egy másik hangsúlyos kívánalmának nevezte a – jó értelemben vett – sokféleséget. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a teológiai, liturgikus, illetve kulturális különbségeket elismeri a charta, méghozzá úgy, hogy ezt a diverzitást nem botránynak, de inspiráló lehetőségnek tekinti. Vagyis segítségnek abban, hogy a felekezetek átértékeljék, amit tudnak egymástól tanulni, hogyan tudnak gazdagodni, jobban az igazság útján járni.
Végül – a már említettek fényében is – a „lelki, közösségi és missziói impulzus” hármas fogalmát is említette Fischl Vilmos lelkipásztor az Európai Ökumenikus Chartát ismertetve. Eszerint nem volna elégséges, ha pusztán adminisztratív együttműködésre korlátozódna a felekezetek együttműködése. Mint mondta, „közös imádság, nem kis részt közös út és kommunikáció” szükségeltetik elvilágiasodó, felforgatott világunkban.