Életre szóló beszélgetés, akár

Kötetlen beszélgetéssel indítja Szanyi György a házasság-előkészítő első találkozását. – Felidézik, hogyan ismerkedtek meg, milyen út vezetett a házasságkötés szándékáig. Élményekről szívesen és könnyedén beszélnek a párok, ez oldja a feszültséget, amit az idegen helyzet miatt éreznek – kezdi a lelkész, aki a menyasszony és a vőlegény narratívájára is kíváncsi, szerinte nincs két egyforma szerelmi történet. – A légkör oldásával arról kérdezem őket, mit szeretnek, majd mi zavarja őket a jegyesükben, hogyan képzelik el a családi életet, milyen terveik vannak. Ezek többségére általában kész válaszuk van, azt viszont kevésbé értik, miért kellene tervet szőni az előttük álló évtizedekre – teszi hozzá.

A fesztelen hangulattal a bizalmat szeretné megteremteni a lelkipásztor- lelkigondozó, mert anélkül nem lehet komoly témákra terelni a szót a következő alkalmon, ahol már a családból hozott szülői mintákkal foglalkoznak a párok: – Anyaképüket, apaképüket, szokásaikat és tradícióikat próbálják meg összehangolni. Elsőként a vőlegény mondja el az elvárásait menyasszonya, majd a maga irányába, azután a menyasszony. Az Istentől kapott férfi- és női szerepekről tőlem hallanak – árulja el.

A fiatalok konzervatívan gondolkodnak a házasságról, bár erről mit sem sejtenek, meséli a lelkipásztor. – A férjnél a vezető, a gondviselő és a papi szerep hármasságát hangsúlyozom. Ránk bízatott az Isten és a család kapcsolatának ápolása, az otthon hitéletének vezetése, anyagi terheinek hordozása. Ez nem egyenlő a nő kiszolgáltatottságával. A feleség a családteremtő, az otthon melegének őrzője és az anya – világít rá Szanyi György, aki azzal a feladattal engedi haza a párokat, hogy négyszemközt is beszéljenek az elhangzottakról.

A lelkipásztor szerint a hagyományos magyar társadalmi norma az, hogy a férj gondoskodik a család anyagi jólétéről, ezt a vőlegény egyértelműen vállalja, viszont fejtörést jelent, hogy a család papja is ő. – Ha a férj tartja Istennel a kapcsolatot, az Úr rajta keresztül vezetni fogja a családot, így sokkal könnyebb lesz eltartani őket, mint gondolná. Az a tapasztalatom, hogy a nők biztonságot adó férfira vágynak, akkor is, ha amazon típusok. A családot érintő kérdéseket közösen érdemes átbeszélnie a házastársaknak, de az utolsó szó és ezzel együtt a felelősség a férjé Isten előtt – hangsúlyozza a házasság- előkészítő beszélgetések vezetője.

A hajdúsámsoni lelkipásztor szerint aki egyházi esküvő mellett dönt, komolyan veszi annak előkészítőjét. Ő többnyire tanult, dolgozó értelmiségi fiatalokkal találkozik. – Kíméletlenül lerombolom a tévhitet, miszerint „engem boldoggá fog tenni a házasság”. Nem így van. Egy-két vőlegény vallomása a fülembe cseng most is: „Boldoggá akarom tenni a feleségemet.” Ez a helyes hozzáállás, magam felé fogalmazzak meg elvárásokat, ne a házastársam irányába. A másik tévhit a „csak lesz valahogy”. Válás lesz, ha nem dolgoznak meg egymásért. A házasság nem két ember közötti viszony, közös Istennel való kapcsolatként is definiálhatjuk, mivel nélküle elképzelhetetlen. Az ő jelenlétében jött létre az intézmény, működéséhez szükséges a kegyelme. Ezt határozottan hirdetem, mert csak az ő fényében lehet hűségesnek maradni, őszintének lenni, megbocsájtani akár megbocsáthatatlan dolgokat is a párunknak. Ő a harmadik szál… – magyarázza Szanyi György.

A polgári és az egyházi esküvők legfontosabb különbsége az eskü. Saját magunk által írt fogadalom helyett Isten előtt esküszünkörök hűséget. – Arra kérjük az Urat ekkor, hogy ha megtartjuk az esküt, áldjon meg bennünket, ha nem, vonjon felelősségre. Istenre esküszünk, hogy szeretjük egymást: „Szeretetből megyek hozzá/ veszem el őt.” Ez az agapé, a feltétel nélküli szeretet. Abból a csodás megtapasztalásból fakad az esküm, hogy az az Isten, aki Atya, Fiú, Szentlélek, mindennél jobban szeret engem, kegyelmébe fogadott, s még meg is ajándékozott egy hozzám illő társsal. Elsősorban neki, nem a társamnak tartozom felelősséggel. Rá nézve szeretem a társamat. A hűség fontossága többnyire nem, a „vele megelégszem” rész sok házasságban megkérdőjeleződik. Mindenkinek vannak hiányosságai. A nyolcvan-húszas szabály szerint a társamban 80 százalékban megtalálható, amire szükségem van. Sokszor csak a hiányt észleljük, a meglévő dolgokat elfeledjük, de ki adná oda 20 százalékért a meglévő 80-at? Sajnos sokan. „Miért nem a Hufnágel Pistihez mentem feleségül?” Ismerős mindenkinek a Mézga családból az örökké visszatérő kérdés, de ott, ahol Mézga Géza Istentől kapott ajándék, ez nem kérdés. Higgyük el, hogy a párunk a legjobb választásunk, Istentől személyre szabott ajándékunk ő – hangsúlyozza a lelkipásztor. A „Vele tűrök, vele szenvedek” kapcsán megjegyzi: – Vannak határok. Egyik félnek sem engedhető meg, hogy miatta szenvedjen a társa, és a másiknak ezt el kelljen tűrnie. Az erőszakra vagy az alárendelt szerepre gondolok, esetleg az állandó házasságtörésekre. Ezek eltűrése az áldozatszerepből könnyen a cinkosszerepbe juttathat minket. Hogy hol van az a határ, ahol ki kell mondani a nemet, személyre szabott kérdés.

Miért döntöttek az egyházi esküvő mellett?

Friderika: 10 évvel ezelőtt megszólított az Úr, az egyházi esküvő nem volt kérdés számunkra.

Milyennek élték meg a házassági-előkészítő beszélgetéseket?

Friderika: Három alkalommal találkoztunk Szanyi György lelkipásztorral. Elmagyarázta, mire számíthatunk hosszú távon a házasságunkban. Korábban nem tudtuk ezt elképzelni. Az alkalmak után sokat beszélgettünk négyszemközt Gergővel az ott hallottakról.

Gergő: Két évet udvaroltam, őszinte kapcsolat volt köztünk, de az irányított beszélgetések kimondatlan gondolatokat, elvárásokat hoztak felszínre mindkettőnkben. Ezektől még nyíltabbá vált az egymás közti kommunikációnk, közelebb kerültünk egymás gondolatvilágához. Időutazásként éltük meg. Előrevetítette a lelkipásztor, milyen életútra számíthatok férfiként, és milyenre számíthat nőként Friderika. Láttam, ahogy a párom beleéli magát az elképzelt nehézségekbe, de nem riad vissza tőlük, hanem örömmel veszi, hogy velem nézhet szembe a boldog mellett a boldogtalan állapotokkal is.

Mennyire volt hihető az előrevetített kép?

Friderika: Teljesen reális volt. Szókimondóan és egyértelműen fejezte ki magát Szanyi György tiszteletes. Nem volt tabutéma. Bár tudtam, korábban mégsem vettem komolyan, hogy megviseli a házasságot a gyermekek érkezése, a nők hormonháztartásának felborulását nehezen viselik a férfiak, hogy „az életben bármi megtörténhet”. Menekülés miatt akár otthontalanná is válhatunk. Akkor még kizárólag boldog, mosolygós család lebegett a szemem előtt. Ezekre a nehéz időszakokra készített fel a jegyesoktatás. Megragadott az a gondolat, hogy küzdelmeinkkel csak akkor vagyunk egyedül, hakizárjuk Istent a házasságunkból. Az Úr jelenlététől válhat teljessé frigyünk.

Hogyan éltétek meg az eskütételt?

Gergő: A házasság-előkészítő beszélgetések súlyt adtak minden szónak.
Friderika: Az úrasztalánál, Gergő kezét fogva, eszembe jutottak a tanultak, így magabiztosan, őszintén és boldogan tettem az esküt, nem puszta szavak voltak. A házasság- előkészítő beszélgetéseket ráadásul kifejezetten élveztünk, életre szóló emlék marad.