A Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli elnöke, a nemzet művésze 2020. április 15-én, életének 88. évében hunyt el. Fekete György több évtizeden átívelő, rendkívül gazdag alkotói életműve mellett aktív kulturális közéleti tevékenységet vállalva dolgozott, valamint a hazai kulturális élet gazdagítását szolgálta.
Fekete György 1932. szeptember 28-án született Zalaegerszegen. Édesapja, Fekete Károly (1900-1957) Zalaegerszegen volt református lelkész. Belsőépítész diplomát szerzett, műtermében oktatási, kereskedelmi, egészségügyi, igazgatási és kulturális létesítmények belsőépítészeti tervei készültek. Számos műve kapott helyet középületek enteriőrjeiben. Belsőépítészként tervezett múzeumi kiállítási installációkat, református templomok, iskolák, üdülőszállók, művelődési házak belső tereit, valamint külföldi magyar kiállításokat is.
1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát igazgatta, 1986-tól 1989-ig az Iparművészeti Vállalat művészeti vezetője, valamint a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének alelnöke volt. 1990 és 1994 között Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, majd 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselőként a kulturális bizottság tagja volt. Egyik alapítója és első elnöke volt a Nemzeti Kulturális Alapnak. 1996-ban habilitált egyetemi tanárrá a Nyugat-Magyarországi Egyetemen, az intézmény Alkalmazott Művészeti Intézetének professor emeritusa volt.
Több száz szakcikk és tanulmány írója, hat televíziós sorozat környezetkultúrával foglalkozó adásának forgatókönyvírója és műsorvezetője volt. Újraalapította a Magyar Iparművészet című folyóiratot, azt főszerkesztőként jegyezve. Alapító elnöke volt a magyar örökségeket megnevező bizottságnak. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) egyesülethez 1995-ben csatlakozott, melynek 2010-ben ügyvezető elnöke lett, majd 2011 novemberétől a köztestületté vált intézmény első, majd újraválasztott elnöke lett. 2017-től az MMA tiszteletbeli elnöke volt.
Hitéből fakadó küldetéstudatáról 2011-ben az alábbi sorok jelentek meg a Magyar Református Egyház lapjában, aKálvincsillagban:
„Van két közhely. Az egyik azt mondja, hogy tőlünk függ minden, a másik azt, hogy semmiben sem vagyunk a magunk urai. Az elsőben az Isten fölé helyeződik az ember, a második még a gondolkodástól is felment bennünket. Így együtt látva a kettőt nyilvánvaló, hogy mindkét állítás voltaképpen menekülés valami elől. Menekülés a felettünk álló Hatalom szándékai elől és menekülés a személyes felelősségvállalás terhétől. Megítélésünk mégsem, vagy éppen ezért nem lehet relatív. S hogy ne is legyen, az előbbi okoskodásokkal szembe kell állítanunk azt a fogalmat, hogy kötelesség. Nem a közhelyek szaporításául, hanem belső parancsra. A külső parancs megfellebbezhetetlen. Megszegéséért büntetés jár. A belső parancs megállapodásokkal, eligazításokkal, tanácsokkal és szeretettel van telítve. Teljesítése szabadulás a tagadásaink börtönéből."
1966-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1981-ben érdemes művész lett, 1998-ban megkapta a Magyar Művészeti Akadémia Arany Oklevelét, 2008-ban Magyar Művészetért Díjban részesült. 2011-ben megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérmét, 2012-ben Kossuth-díjat kapott. 2017-ben a Magyar Érdemrend nagykeresztjét vehette át, 2018-tól a nemzet művésze volt. Tagja volt egyebek mellett a Szent Korona Testületnek és elnöke a Nemzet Művésze díj Bizottságnak.