Nagy Sándor presbiter, főgondnok, a Zsinat korábbi világi elnöke, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány korábbi elnöke hazatért teremtő Urához.
Vallásos protestáns családba született, evangélikus édesanyja reformátusnak nevelte. Az életre szóló istenélmény a konfirmáció előtt adatott meg neki. Tizennégy éves kora óta volt tagja valamely református egyházközségnek, és jellemzően ott mindig szolgálatot is vállalt.
Az 1970-es évek elejétől töltött be presbiteri posztot, a rendszerváltozás után kapcsolódott be a közegyházi életbe, és ott egyházmegyei tanácsbíró, tanácsos, egyházmegyei gondnok, egyházkerületi főgondnok, majd 2003 és 2009 között zsinati világi elnök is volt.
„Isten tenyerén hordozott bennünket, és rengeteg ajándékkal elhalmozott, melyben sohasem az anyagi javak domináltak, de azért a mindennapi kenyér, meg még ami azon felül szükséges, mindig kirendeltetett. Minden gyermekünk az Úr tanítványa, még akkor is, ha ez nem feltétlenül a kálvini szentírás-értelmezés szerinti” – írta családi életéről a Parókia portálon. Ugyanott „ars poeticáját” úgy foglalta össze: „Soli Deo gloria! Keressétek először Istennek országát, annak igazságát, és ezek mind megadatnak néktek! Akik ugyanis Istent szeretik, azoknak minden javukra van.”
Nyolcvankilenc éves volt. Nyugodjon békében!
