Elhunyt Szathmáry Sándor református lelkész, teológus, kutatóprofesszor

Szathmáry Sándor 1929. január 28-án született Debrecenben, az elemi iskolát és a gimnáziumi tanulmányait is itt végezte, utóbbit a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában. Már fiatalon, a gimnáziumi évek alatt találkozott Jézussal, ami egész életútját meghatározta.

1947–1952 között járt a Debreceni Református Teológiai Akadémiára. A teológia befejezése után először segédlelkészként szolgált Debrecen-Csapókertben, lelkipásztor volt Újlétán 1954–58 között, majd huszonkét éven át a Debrecen Széchenyi-kerti gyülekezet lelkésze volt.

Jézussal való találkozásáról és újjászületéséről így vall:

„Rendkívüli fordulat jött az életemben, amely mindent megváltoztatott. 1944 augusztusában Szilicén voltam egy ifjúsági konferencián, amelyre Kiss Antall Jenő missziói lelkész hívott. Ott olyan új tavaszi levegő fújt, amelyet én azelőtt soha nem éreztem, és amelynek vonzása alá kerültem. Éreztem, hogy Jézusról van szó. A lelkemben mély nyomott hagytak az énekek, a beszélgetések és a közösség. Az elhangzott szövegekből ugyan szinte semmit nem értettem, de hazaérve azonnal elkezdtem olvasni a Bibliát. Minden nap kerestem azt az üzenetet, amely Szilicén megérintett, de ehhez senkitől sem kaptam segítséget. Amikor Debrecenből menekültünk a szovjet csapatok elől, találkoztam Bütösi János későbbi püspökkel, és elkezdtem neki feltenni a kérdéseimet, amelyek Szilice óta foglalkoztattak. Szerettem volna megtudni, hogyan tudom megtalálni Jézust. Ő hónapokon keresztül beszélt nekem Jézus titkáról, a megigazulásról, az újjászületésről. Amikor ketten imádkoztunk, ismét nagy változás történt az életemben: olyan megvilágosodás ment bennem végbe, hogy egyszerre mindent értettem a prédikációjából, én, aki azelőtt semmit sem. Hatalmas gazdagság áradt a lelkembe. Minden életvágyamat és szomjúságomat betöltötte Krisztus, aki nem csak a hitem, a vallásom, hanem az életem lett.”

A lelkészi szolgálat mellett a tudományos tevékenység és a tanítás iránti szenvedély határozta meg az életét. Szenvedélyes kutató és író lett.

Summa cum laude minősítéssel doktorált (PhD fokozat), doktori disszertációját Halhatatlanság vagy feltámadás címmel írta meg. Tíz éven keresztül dolgozott a Magyar Bibliatanács újszövetségi fordító bizottságának tagjaként. Igazgatóhelyettese és tanára volt a Diakónusképző Intézetnek. Hosszú időn keresztül vezette a Zsinat tanulmányi osztályát, később a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának főtitkáraként dolgozott, több szekciót hoztak létre a munkatársaival. 1988-ban kutatóprofesszornak nevezte ki a Zsinat elnöke.

Tanszékvezető professzora volt a Miskolci Bölcsész Egyesületben a Zsinat által létrehozott, kihelyezett tanszéknek – később Nagy Lajos Király Magánegyetem –, ahol 14 éven keresztül tanított. Vendégprofesszorként tanított a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán, illetve Komáromban. Professor emeritusként a Sola Scriptura Teológiai Főiskola Újszövetségi Tanszékét vezette.

A nyolcvanas évek végén a svájci Galube in der zweiten Welt intézettel együttműködésben elindította a Nemzetközi theologiai könyv című sorozatot, amelyben több mint száz könyv jelent meg. A sorozat célja elsődlegesen az volt, hogy a teológiai tudomány terén a negyvenéves lemaradást valamelyest helyre lehessen hozni. A könyvekből a hazai és a határon túli magyar református egyházak is részesültek. Ő maga negyvennyolc könyvet írt (így például János evangéliuma és Lukács evangéliuma magyarázatát), továbbá ötszáznál több cikket és tanulmányt. Teológiai munkásságában, tudományos fejlődésében meghatározó szerepet játszottak atyai tanára és tanítója, Pákozdy László Márton, Heinrich Vogel és – később – Jürgen Moltmann teológusprofesszorok. Kovács Tiborral új műfajt teremtve írták és szerkesztették a Naptár című sorozatot, amelynek célja volt, hogy a teológiát a gyülekezetek számára elérhetővé tegyék és a gyülekezetek lelki műveltségét emeljék. Rózsai Tivadarral konfirmációs könyvet írtak Református konfirmációi könyv címen, amelyet a református egyház hosszú időn keresztül használt. 2019-ig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Püspöki Hivatalának könyvtárát vezette, katalogizálta a folyamatosan bővülő gyűjteményt.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Magyarországi Református Egyház Zsinata elsők között részesítette Aranygyűrűs Teológiai Doktor kitüntetésben 2004-ben.

A természet szeretete, a természetben való gyönyörködés átjárta lelkét, életét, igehirdetéseit is áthatotta. Krisztustól kapott segítőkész természetét rokonok, lelkészek, tanítványok, barátok, közeli és távoli ismerősök és ismeretlenek sokasága tapasztalta meg, segítő kezét mindig kinyújtotta. Isten négy gyermekkel áldotta meg.