Éljük meg lélekkel az ökumenét!

Az idei imahét anyagát az Egyesült Államokban működő Minnesotai Egyházak Tanácsa által kijelölt keresztyének csoportja választotta, mottója: „Tanuljatok meg jót cselekedni, törekedjetek az igazságra!”
A missziós lelkületre, a keresztyén hitre szükség van a mai világban, ennek bázisai lehetnek a falvaink, városaink közösségei, amelyekre felfigyel a kívülálló, akár ateista embertársunk is, látva azt, hogy szeretjük egymást, különbözőségeink ellenére is. Az ökumené a tiszáninneni gyülekezeteknek az összefogásra törekvést jelenti. Azért tudunk egymáshoz is közelebb kerülni, mert Istenhez tartozunk, Jézust követjük. A miskolc-belvárosi gyülekezet tagjai mindig várják az ökumenikus imahetet, még azt is felvetették, milyen jó volna gyakrabban ilyet szervezni, hiszen jó a különböző igehirdetéseket hallgatni, az eltérő liturgiát megismerni.

Az evangéliumot csak közösségben tudják a különböző egyházak hívei hitelesen hirdetni?
Isten kegyelméből már 1987 óta a Tiszáninneni Református Egyházkerületben szolgálhatok, itt volt lelkipásztor édesapám is. A püspöki hivatalba kerülve fiatal lelkészként először csak szemlélője, majd 2003-tól, Csomós József akkori püspök felkérésére, aktív szervezője lettem az ökumenikus életnek. Nagycsaládban nőttem fel, az alkalmazkodáshoz hamar hozzászoktam. Édesanyámnak katolikus volt az édesapja, és az öt testvéremből háromnak katolikus a társa. Szeretetteljes és hiteles módon élik meg a kapcsolatukban az eltérő felekezethez tartozást. Kölcsönösen eljárnak egymás templomaiba, vallási közösségeibe, egymás hite által épülnek. A kilencvenes évek közepén a Református Világszövetség európai bizottságának tagjaként, később alelnökeként sokféle felekezethez tartozóval találkoztam. Ott, ahová Isten állított bennünket, a munkánkkal, a mindennapi életünkkel mindannyian az evangéliumi derűt sugározhatjuk.

Ön az ökumenikus női bizottság alelnökeként a nem protestáns testvérek szemléletét is jól ismeri.
A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) női bizottsága több konferenciát szervezett Ismerkedj, ismerd meg! címmel az ország különböző részein, ahol a roma, de más történelmi hátterű, anyanyelvű, esetleg más országból hazánkba került testvéreinkkel is őszintén tudtunk imádkozni, énekelni. A nyitottság és a bizalom csúcsa volt, amikor családi és egyéb problémákról nyíltak meg a testvérek, ezáltal vigasztalva egymást. Mi ez, ha nem az igazi keresztyén, ökumenikus közösség gyógyító kisugárzása? Ezeket a reakciókat nem lehet megjátszani, tettetni, ezek szívből jönnek.

Az ökumené jövője szempontjából több reménykeltő jelet tapasztalunk. Ugyanakkor megjelent az ökumené következményeitől való félelem is.
A félelem a globalizmusból adódik, amely mindenkit a saját képére akar formálni; ezek bizonyos országok, nagy cégek kísértései. A sokféleség azonban az egységben tud erős lenni. Az Istenbe vetett hit és a vallási tolerancia őrzött meg bennünket a Kárpát-medencében. Összefogással ez így is marad. Van olyan lelkésznő kollégám, akit a kis gyülekezete némely szolgálatában a szomszédban szolgáló fiatal katolikus kolléga helyettesít: megtartja a bibliaórákat, de még az istentiszteleti szolgálatokban is segíteni szokott. Tudom, hogy ez ritka, de ilyen is van. A kézzelfogható ökumenét láttuk, amikor a magyar református, katolikus vagy ökumenikus szeretetszolgálataink a kezdetektől fogva segítették és segítik most is az Ukrajnából jött menekülteket. Például a kárpátaljai magyar reformátusok lefordítják ukránra az igehirdetéseket, hogy az ott menedékhez jutó ukrán ajkú keresztyén, ortodox testvéreink is hallgathassák Isten vigasztaló Igéjét. A Hungary Helps program munkatársai a keresztyén és nem keresztyén gyermekeken egyaránt segítenek Szíriában, Afganisztánban és a világ többi részén. Mi ez, ha nem igazi ökumené?! Nem félni kell ettől, hanem lélekkel, tisztességgel megélni.