Szeremlei Sámuel fél évszázadot töltött Hódmezővásárhely szolgálatában történetíróként, református lelkészként és a közoktatás egyik nagy hatású szervezőjeként. Halálának 100. évfordulója alkalmából a város két egyházközsége, valamint a Szeremlei Társaság programsorozatot szervez, amelynek nyitó istentiszteletét február 4-én tartották.
Bán Csaba, a házigazda Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség lelkipásztora az istentiszteletet elején azt kívánta, hogy azokat az értékeket, amelyeket Szeremlei Sámuel képviselt, Lélektől és Igétől átitatva tudják megjeleníteni az egész emlékév során – számolt be a ttre.hu.
Az ünnepi alkalmat a Hódmezővásárhely-Újtemplomi Református Egyházközség lelkipásztora, Major Istvánné vezette. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett Igét Pál apostol galatákhoz írt levelének ötödik fejezete alapján. A püspök rámutatott, hogy Szeremlei Sámuel első, nyomtatásban is megjelent prédikációjának (1863. november 1., Makó) is ez az igeszakasz volt az alapja.
– Történetíróként és szolgálattevőként is vezérmotívumként tartotta szem előtt a szabadság jelszavát. Szemléletmóddá vált számára az evangéliumi szabadság keresése. Jelentős műveiben a szabadsággal történt visszaélés és a szabadság megvalósításának dinamikáját írta meg: az 1848/49-es események történetét kutatva éppúgy, mint Vásárhely várostörténetének öt kötetében, vagy a vásárhelyi református gyülekezet történetéről szóló könyveiben. Ráérzett, hogy a Galata-levél egésze tulajdonképpen a szabadság himnusza, amely Istenről mint a szabadító szeretetről tanít – hangsúlyozta. Hozzátette: Isten szabadságakarata, szabadságszenvedélye leginkább Jézus Krisztus áldozatvállalásában mutatkozott meg. Emellett szólt még a szabadsággal való visszaélésről és a szabadság megvalósításáról is.
Szeremlei Sámuel életét, jelentőségét Nagy Gyöngyi történész, a Szeremlei Társaság elnöke, az ótemplomi gyülekezet presbitere mutatta be. Ünnepi beszédében kiemelte, hogy a száz éve elhunyt történész-lelkipásztor a múltról adott képpel kívánt népe sorsának értő alakítójává válni. 34 évesen került a városba, lelkészi szolgálata mellett kutatta és megírta Hódmezővásárhely történetét, valamint tanított, tankönyveket és tanulmányokat írt, szervezte az ifjúság életét, és „jótétegyesületet” is alapított. Több mint ötven évig szolgált Hódmezővásárhelyen, emlékét az 1991-ben megalakult, nevét viselő társaság őrzi. A történész elmondta, a centenáriumi emlékév célja felhívni a figyelmet a „kivételes krónikás” munkásságára. „Ha szabadok lenni óhajtotok, legyetek felvilágosultak elfogultság nélkül, buzgók türelmetlenség nélkül és önállók önfejűség és civakodás nélkül” – idézte Szeremlei Sámuel szavait.
Az istentisztelet befejezése előtt Juhász András levelét olvasták fel. A Csongrádi Református Egyházmegye hivatalos elfoglaltságai miatt távol lévő esperese emlékeztetett, hogy 2024 az élő Ige éve a református egyházban. „Legyen ez az esztendő számotokra olyan év, amikor a nagynevű lelkipásztor életéért hálát adva rámutattok arra a Krisztusra – minden lehetőséget kihasználva –, akiről ő és szolgálatai is bizonyságot tettek” – fogalmazott levelében az esperes.