„Tardonára menjetek emberséget tanulni!” – ezt nem más mondta, mint a sokak szerint legnagyobb magyar regényíró. Jókai Mór a szabadságharc leverése után néhány hónapig ebben a borsodi faluban bujdosott, ahol „jó, becsületes, kálvinista kurta nemesek laknak”, és „van egy derék papjuk, aki vasárnap lelki táplálékkal ellátja őket, s egészen meg vannak a sorsukkal elégedve”.
A Bükk hegység északi lejtőjén, festői szépségű völgyben fekszik egy kis falu, amelyet átszel a vele azonos nevű patak. A legtöbb honfitársunk talán még nem hallott róla, de jövőre sokan megismerhetik a nevét, hiszen február 18-án ünnepli az ország Jókai Mór kétszázadik születésnapját, és Tardona a legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik. A már 1848–49-ben híres magyar író és újságíró-lapszerkesztő, a márciusi ifjak egyik vezetője 1849 őszén, kora telén ezen a borsodi településen rejtőzött, és itt töltött hónapjait később több művében megörökítette.
A fiatal Jókai összebarátkozott a nála nem sokkal idősebb helyi református lelkésszel, Rácz Endrével, akivel naphosszat beszélgettek, sakkoztak. Hogy a legszívesebben rá emlékezett vissza a tardonai időkből, az is jelzi, hogy halála után unokahúga, Jókay (a család eredetileg y-nal írja a nevét) Jolán a helyi református egyházközségnek ajándékozott egy cizellált ezüstkelyhet, amelyet az úrvacsorák alkalmával sokáig használtak a templomban. Rácz Endre több mint fél évszázadig pásztorolta a helyi reformátusokat. Mai utóda az egyházközség élén Mérten Nikoletta, aki első női lelkipásztorként került a közösség életébe, lassan már tizedik éve szolgál itt.
A fiatal tiszteletes asszony a XVIII. század végén épült, késő barokk stílusú templom mellett álló, szépen felújított parókián, a napfényes, családias hangulatot árasztó gyülekezeti teremben fogad Tóth Bertalan főgondnokkal, hogy az egyházközség életéről beszélgessünk.
Mikor és hogyan került Nikoletta Tardonára? Mint elmondja, a családjában ő az első lelkész, de eredetileg az ő élete is más irányba indult. Innen nem messze, Sajókazán született, ott járt általános iskolába, Miskolcon végezte el a gazdasági szakközépiskolát, majd családi indíttatásra a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola közgazdász–gazdálkodási szakára került. A főiskola utolsó éve alatt egyértelmű elhívást és útmutatást kapott arra, hogy az Úr őt a lelkészi pályára szánja. Az otthoni lelkipásztorában (aki akkoriban szintén fiatal hölgy volt) jó példát látott maga előtt.
– A teológiai éveket végül Debrecenben végeztem. Az első lelkészképesítő vizsga után egy évet zsinati ösztöndíjjal Atlantában tölthettem, majd hazatérve, 2012 szeptemberétől kezdtem meg segédlelkészi szolgálatomat a dédesi és a bántapolcsányi gyülekezetekben – idézi fel ide vezető útját. – A sikeresen teljesített egységes lelkészképesítő vizsga után 2013 novemberében Sárospatakon szenteltek lelkipásztorrá. Szolgálatom ezután még beosztottként Dédestapolcsányban folytatódott, innen helyeztek át 2015. augusztus elsejével helyettesként a szomszédos Tardonára, ahol – a presbitérium későbbi meghívását elfogadva – 2016 júniusában iktattak be a református egyházközség lelkipásztorának. 2019-től pedig Tardona mellett a szomszédos mályinkai gyülekezetet is pásztorolhatom.
A késő barokk stílusú tardonai református templom
Tóth Bertalan főgondnok szerint a gyülekezet számára először furcsa volt, hogy fiatal női lelkész érkezett a közösségbe, de hamar elfogadták, sőt megszerették. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy kezdettől fogva szívügyének tartotta a családokkal, a gyerekekkel foglalkozást. 2015 augusztusában idekerülve, még a tanévkezdés előtt megszervezte az első hittantábort, amelybe akkor egy hónapon belül csaknem tizenöt gyereket sikerült elhívnia. Azután kéthetente gyerekalkalmakat indított, ahol az Ige mellett mindig volt játék és kézműves-foglalkozás is.
– A kézzel alkotás öröme és a közösen eltöltött idő ajándékként való megélése irányába igyekeztünk terelgetni őket, hogy ezekben is meglássák és megtapasztalják Isten csodálatos ajándékát. Ebben a személytelenné és lassan teljesen telefonfüggővé váló világban igyekeznénk visszahozni a gyerekek életébe az együttlét, a közös beszélgetés, játék és alkotás örömét – magyarázza a lelkésznő.
A tardonai gyerekek összegyűjtése és megtartása azonban nehéz feladat, mert csak óvodájuk van a faluban. A helyi általános iskolát sajnos csaknem húsz éve bezárták. A legtöbb itt lakó gyermek ma Kazincbarcikára jár, ahol több állami általános iskola mellett van egy református is. A gyermekek ezekben az intézményekben vannak szétszórva. Az ingázás mellett tovább nehezíti a gyermekek összegyűjtését a sok délutáni elfoglaltság is: különböző edzések, szakkörök, zene- és táncórák. A lelkésznő csütörtökönként jár hittant tanítani az egyik barcikai állami általános iskolába, a helyi óvodában pedig minden hétfőn tart foglalkozást. Itt most tizenhét kisgyermekük van.
Havonta egyszer két pedagógus segítségével külön gyermek-istentiszteletet is tartanak, a felnőttekével párhuzamosan. A konfirmációi előkészítő időpontjának megállapítása is mindig nehéz feladat a szétdaraboltság és az időegyeztetési problémák miatt. 2024-ben öt fiatal tett a gyülekezetben fogadalmat. A következő konfirmáció azonban előreláthatóan csak két év múlva lesz, mert kevés a tizenkét-tizenhárom éves gyermek, így összevontan próbálják majd összeszedni őket.
Ez a jelenség összefügg a falu demográfiai helyzetével. Korábban el-elköltöztek a faluból, de Tóth Bertalan elmondása szerint a népesség mégsem csökken, mert az utóbbi időben egyre többen vannak a visszaköltöző és az újonnan betelepülő családok.
– Nem nagyon van eladó házunk. Ennek hátterében – magyarázza a lelkésznő – többnyire a falusi csok és a babaváró hitel lehetősége áll, ezek nagy segítséget jelentenek a gyermeket vállaló és nevelő családok számára, akik a közeli városokból szívesen jönnek ebbe a gyönyörű kisfalusi környezetbe kertes házat vásárolni, amelyet aztán felújítanak. Az új családok és kisgyerekek utánpótlást jelenthetnek mind a falunak, mind a gyülekezetnek, s bár közöttük azért nem mindenki református, igyekszünk őket megszólítani és bevonni a közösség életébe.
Mint Tóth Bertalan mondja, a közös hagyományoknak és a Jókai-kultusznak meghatározó szerepe van a tősgyökeres tardonaiak öntudatában és összetartásában. A templom külső falán látható a nagy író itteni bujdosását megörökítő emléktábla, bent, a szószéktől jobbra eső falon pedig az olvasható, hogy Jókai „e padsorban volt igehallgató”. A templommal szemben áll az egykori református iskolából és tanítói lakásból közösségi kezdeményezésre létrehozott Jókai Mór Emlékszoba és Tájház, amelynek kiállítási anyaga érdekes és új információkat is nyújt az író és a többi híres itt bujdosó életéről, továbbá Tardona történetéről, néprajzáról is.
A szülők fontosnak tartják továbbadni gyerekeiknek a térség hagyományait, a népdalokat, néptáncokat, a jellegzetes népviseletet. A lelkésznő és a főgondnok egybehangzóan megerősíti, Tardona élni akaró falu, és nemcsak múltja van, de hitük szerint jövője is. A gyülekezet igyekszik szolgálni a legkisebbektől a legidősebbekig mindenkinek. Folynak a család- és beteglátogatások, gyerekfoglalkozások, kirándulásokat, szeretethidat, evangelizációs alkalmakat, adventi koncertet, jubilánstalálkozókat szerveznek, időszakosan igyekeznek bekapcsolódni az adománygyűjtésekbe, és a nagyobb alkalmakhoz kötődően egy-egy kis ajándékkal készülnek a gyülekezetbe látogatóknak. Tavalyelőtt töltött káposztát főztek és mézeskalácsot sütöttek a legidősebbeknek, 2023-ban pedig elindították a karácsony előtti kántálást, amellyel újra végiglátogatták a legidősebb korosztályt, s a karácsonyi örömhírrel, valamint jelképes ajándékkal köszöntötték azokat, akik már nem tudtak elmenni a templomba.
Tóth Bertalan főgondnok és Mérten Nikoletta lelkipásztor
A lelkésznő azt is elárulja, hogy nem cserélné el a kisfalusi lelkészséget városira, bár elismeri, mindegyiknek megvan a maga szép nehézsége. Arra a kérdésre, hogy akkor minden napra akad-e elég munka, mosollyal válaszolja: az Úr ezt általában bőven osztogatja, de ő adja az erőt is, hogy végezni tudjuk, amit ránk bíz. Mindenért egyedül övé a dicsőség!
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!