Előttünk megy

„Keressük Istent bajban, gondban, betegségben, halálban, életben. Az ember az életében legalább egyszer elgondolkozik, van-e rajta, az emberen kívül más létező, aki több mint ő, és valahogy, érdemben befolyásolja az életét” – kezdte Balog Zoltán püspök a húsvétvasárnapi igehirdetését. Mint mondta, nem csak úgy általában keressük Istent, mert amikor életünk egyensúlya megbillen, amikor vesztésre állunk, akkor egész életünkkel kérdezünk, akkor mi magunk vagyunk a kérdés. Amikor azt kérdezzük: „Hol vagy Isten?” – az azt jelenti, hol vagyok én magam, hol keressem őt, aki talán választ adhat arra, mi lesz velem, mi lesz velünk.

„Azok az asszonyok ott, Jeruzsálemben talán még ennyit sem kérdeztek, ők csak méltóképpen akartak búcsúzni attól, akit annyira szerettek, aki az életüknek tartalmat, célt és értelmet adott – most pedig halott” – emlékeztetett a Zsinat lelkészi elnöke, majd hozzátette: enyhíti a veszteség fájdalmát, ha megnézik a sírt és felidézik a szép emlékeket. Ezen a mélyponton jelenik meg az Úr angyala és azt mondja nekik: ne féljenek úgy, mint a többiek, mert tudja, hogy a megfeszített Jézust keresik. „Aki Jézust keresi, annak nem kell félnie – Istent nem félelemből kell keresni.” Azonban az angyal azt is elmondja, hogy nem jó helyen keresik a feltámadottat. Mi, önmagunktól ugyanis csak ennyit tudhatunk: megfeszítették, meghalt és eltemették. „Emberileg szenvedéstörténet, amely halállal végződik, de Isten szempontjából feltámadástörténet, győzelem, új kezdet, új élet” – hangsúlyozta Balog Zoltán.

„Sokszor használjuk a feltámadás képét, amely a reményt fejezi ki számunkra – azonban ez nem azt jelenti, hogy a halálból visszajön valaki, hanem azt, hogy átment a halálon és életre jutott” – tette hozzá. Ez a remény jelenik meg, amikor elhunyt szeretteink fejfájára ráírjuk a „boldog feltámadás reménye alatt” rövidítést, amikor hiszünk Magyarország feltámadásában, amikor reménykedünk, hogy egy megszakadt, halott kapcsolatunk újra feltámad, és lesz közös életünk, lesz újra szeretetközösségünk.

„Krisztus feltámadása minden feltámadásunk reménye, forrása és mércéje. Igaz feltámadásban általa, benne és rá nézve részesülhetünk – fogalmazott Balog Zoltán. – Így támadhatsz fel te magad – nemcsak halálod után, hanem most. Így támadhatnak fel számodra, akiket szeretsz, azok is, akiket nem, így támadhat fel országunk, nemzetünk, emberi közösségünk: Jézus Krisztusban.” Ehhez azonban előbb rá kell találnunk a feltámadottra, találkoznunk kell vele – és ahhoz, hogy találkozzunk, jó helyen kell keresnünk. „Hányszor és hányan keresik a holtak között, abban ami elmúlt, ami letűnt kultúrának tűnik, ami emlék, ami történelem, ami nem sikerült – ott keressük Istent, várva a magyarázatot arra, hol volt, amikor »itt« kellett volna lennie” – magyarázta az igehirdető.

Ugyanakkor mint mondta, ez nem is azt jelenti, hogy csak a templomban kereshetnénk Istent, az angyal sem oda küldte a tanítványokat és az asszonyokat. „Ezekben a hetekben milyen bátorító ez: ha nincs templom, ha be kell zárni, a feltámadott Istennel akkor is lehet találkozni. A templomon kívül is – folytatta. – Szívesen megyünk templomainkba, az istentisztelet minősített idő és hely, mert itt szólít meg az ige. Jó megosztani egymással a kenyeret, a bort, az együttlétet, a közös éneklést, de Istennel találkozni bármikor és bárhol lehet az életben.” A püspök azt is hangsúlyozta: a templom segít bennünket, de néha elidegenít, néha azt hisszük, szent hely és liturgikus istentisztelet nélkül „csökkentett hatásfokú” lesz az ember és az Isten közötti találkozás. „A feltámadott azt üzeni, hogy a tanítványok előtt megy, induljanak el ők is. Induljanak el Galileába, vissza oda, ahonnan jöttek – ott találják meg őt. Galilea nem volt megszentelt hely, rossz híre volt, ez volt a hitetlenség és a pogányság vidéke, de ez volt az életük tere is – ezért várta őket oda Jézus. Minket is oda vár, a mi világunkba, a mi kis országunkba, a Kárpát-medencébe. Ezen az ünnepen nem kilépnünk kell a hétköznapi életünkből, hanem engedni, hogy Jézus bejöjjön oda” – emlékeztetett.

„Hol van Isten? Mindig ott, ahova beengedik. Így lesz templommá a mi Galileánk. Nem szenteskedő pillanatokat kell összehoznunk profán körülmények között, hanem engedni kell, hogy részesüljünk Krisztus erejében, szeretetében – figyelmeztetett Balog Zoltán. – Akkor is, amikor elfogy a türelmünk, a korlátozások, a lezárások között, a megpróbáltatásban, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy azokat várjuk.” Mint mondta, különösen akkor vár bennünket Isten, amikor betegségre, halálra gondolunk: „Akkor szembe jön velünk és megszólít, és újra azt mondja, ne félj, előtted megyek. Akkor is előtted megy, amikor mégis megtalálod a másik ember kezét, szívét és szemét, amikor a nekünk ajándékozott emberekkel úgy tudunk együtt lenni, hogy abban felsejlik valami a végső békéből és szeretetből.” Akkor is előttünk jár, amikor a vendéglátásunk igazi találkozás lesz, amikor kíváncsisággal, érdeklődéssel és megértéssel tudunk nézni arra, akit nem szerettünk, akit akadálynak láttunk az életünkben. De akkor is, amikor a munkánk nemcsak a befektetett energiának megfelelő eredményt hozza, hanem áldás lesz rajta – „amikor elvonulunk életünk belső szobájába, ott meghalljuk a feltámadott hangját és megértjük a szavát.”

„Ő jelen lesz mindezekben, Isten országa közöttetek van, Isten országa bennetek van: a feltámadott a saját életedben vár. Ezt ígérte, és be is teljesítette” – biztatott a dunamelléki püspök, emlékeztetve rá, hány ennyire felemelő, megható, megtisztító tapasztalatban lehetett már részünk – nemcsak a templomainkban, hanem egész életünkben. „Előttünk megy, tekints hát előre! Várd azt, amit ma és holnap is adni fog hűségéből, bocsánatából, szeretetéből, teremtő erejéből. És amikor majd eljön az idő, hogy újra együtt legyünk templomainkban, otthonainkban, oda visszük majd magunkkal az életünket: azt, amit megéltünk a templomon kívül, amiért hálásak vagyunk, de azt is, ami keserűséget, fájdalmat okozott. Akkor majd újra együtt énekelünk, imádkozunk, csendben leszünk és részesülünk a szent vendégségben. Addig is, boldog feltámadást!” – zárta gondolatait Balog Zoltán.