A Debreceni Református Hittudományi Egyetem „Missio et Oikodome” Intézete és a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség missziói bizottsága konferenciát rendezett és missziói napokat tartott 2023. március 25–26-án Molnár Mária misszionárius mártírhalálának 80. évfordulója alkalmából.
Molnár Mária református diakonissza, ápolónő volt, aki 1927 és 1943 között a Csendes-óceáni Mánusz és Pitilu szigeteken (ma: Pápua Új-Guinea) végzett egészségügyi és hittérítői szolgálatot a német Liebenzelli Missziós Társaság misszionáriusaként. A második világháború alatt is szolgálati helyén maradt, japán fogságba esett, és 1943. március 16-án kivégezték.
A konferencián az előadók arra keresték a választ, milyen üzenetet hordoz a mai egyház és társadalom számára azoknak a személyeknek a tevékenysége, akik missziói szolgálatban voltak.
Az ökumenikus konferencián Fekete Károly tiszántúli püspök tartott áhítatot. A püspök Ézsaiás próféta könyve 42. részének 1–4. verseit olvasta. Molnár Mária napról napra bizonyította, hogy hasonlóvá tud alakulni ahhoz a Krisztus-archoz, amit Ézsaiás próféta is megrajzolt – mondta az egyházi elöljáró.
– Isten arra vár, hogy mikor rajzolódik ki az a néhány vonás mirajtunk, ami kirajzolódott Molnár Márián és azokon a misszionáriusokon, akikről a konferencia előadásain is szó lesz. Nádszálnyi életünk állandó veszélynek van kitéve, de a kereszt Krisztusa támaszt nyújt, zsinórmértéket biztosít, átölel és összefog, nem enged minket összezuhanni – nyomatékosította Fekete Károly.
A püspök szerint egy olyan korban élünk, amikor a világ a sztárokra figyel, nem a mártírokra. – Ezeket az embereket a sztárcsinálók találják ki és építik fel, a mártír ellenben épül és épít. A sztárolt ember a reflektorfénybe tart, a mártír azonban a belső fényre figyel – hívta fel a püspök a hallgatóság figyelmét.
Gonda László, a Tiszántúli Református Egyházkerület külügyi és ökumenikus referense úgy fogalmazott, a Molnár Máriára irányuló különleges figyelem két dolognak köszönhető, az egyik az, hogy korábban a magyar reformátusság kismértékben vette ki részét a külmisszióból, vagyis az evangélium terjesztéséből a nem keresztyén népek között, ezért amikor mégis voltak magyar református misszionáriusok, akik elutaztak távoli vidékekre és ott segítettek a helyi lakosoknak, arra felfigyeltek az emberek. A másik ok, ami miatt különös figyelem irányul rá, az egy tragikus eseményhez kötődik. Molnár Mária a mai Pápua Új-Guinea területén lévő szigeteken szolgált, és a második világháború idején is a helyén maradt, nem menekült el. A megszálló japán hadsereg elfoglalta a szigetet, fogságba ejtette, és érthetetlen okból kivégezték, ez éppen nyolcvan éve történt. Ennek a híre eljutott Magyarországra, és sokan példaként tekintettek Molnár Máriára, aki kitartott a végsőkig a szolgálata mellett, vállalva a halált.
Nagy Alice belgyógyász, a debrecen-nagytemplomi gyülekezet presbitere úgy fogalmazott, hogy Molnár Máriát három dolog tette különlegessé: univerzális szolgálattevő volt, aki már gyerekkorában misszionáriusok történetein nőtt fel, rendkívül bátor volt, és a két világháború közötti nehéz időszakban is képes volt összefogni a gyülekezeteket. – Amikor beszélt, megnyílt az ég, és a láthatatlan világ tárult fel – fogalmazott.
– Számos alkalommal jártam Indonéziában, és találkoztam magyar misszionáriusok tevékenységének a nyomaival – ezt már Kubassek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója mesélte. A legnagyobb élményt az jelentette számára, hogy Florence szigetén személyes kapcsolatba került Krump Tamás szerzetes atyával, aki 1962-től egy keresztény iskolát működtetett, és létrehozta a Szent István-középiskolát és -templomot. – Egy keresztény iskola a világ legnépesebb muszlim országában, amelyet magyar atyák hoztak létre – csodálatos élmény volt ezt látni – mesélte.
Mint mondta, két okból szerette volna a misszionáriusok történetét elmondani. – Egyrészt az életpéldájuk okán, hogy mit lehet tenni másokért nagyon nehéz körülmények között, sokszor reménytelen helyzetben. Másrészt érzékeltetni, hogy nekünk, magyaroknak milyen nagyszerű embereink vannak, akik a világ e távoli vidékein dolgoznak minden anyagi megfontolás nélkül. Magyarország soha nem volt gyarmati ország, nem volt gyarmattartó hatalom, a tudósaink, kutatóink, misszionáriusaink nem azért mentek, hogy más népeket leigázzanak. Mindig azért mentek, hogy segítsenek, hogy tegyék a dolgukat. Külön élmény volt számomra látni, hogy az indonéz gyerekek milyen mérhetetlen szeretettel és rajongással vették körül Tamás atyát, akinek a neve fogalommá vált. Kérdeztem, mit jelent nekik Szent István, hiszen az iskolájuk a nevét róla kapta. Azt válaszolták: „Szent István egy távoli ország királya volt, aki szerette a népét, és akit a népe is szeretett. Tamás atya is ott született, és Tamás atya is szereti Szent Istvánt, mi meg szeretjük Tamás atyát.” Ilyen egyszerű – emlékezett vissza Kubassek János.
A múzeumigazgató hangsúlyozta, hogy az a szellemiség, amit az iskolában kapnak, a gyerekek viselkedésén is tükröződik: a semmiből való teremtés csodáját élhetik át a misszionáriusok munkájának jóvoltából. – Nagy tudású, végtelen elhivatottságú emberek, akik Isten szeretetét a mindennapok során sugározzák az emberek felé, nem értékelik túl soha önmagukat, nem állítják reflektorfénybe soha a tevékenységüket, de világszerte megbecsülést váltanak ki. Ennek a munkának az eredményeit itthon is érezhetjük – fogalmazott.
A fent említett misszionáriusokon túl a konferencián szó esett még Füredi Kamilla baptista misszionáriusról is, aki Afrikában szolgált, és ugyancsak életét vesztette a szent ügyért. Tevékenységéről egykori csoporttársa, Mészáros Kálmán egyetemi tanár, a Baptista Teológiai Akadémia rektora számolt be. Czeglédy Mária, a tiszántúli nőszövetség elnöke családi történteken keresztül elevenített fel néhány epizódot Molnár Máriáról, aki nagyapja, Czeglédi Sándor gyülekezetéből indult el missziói útjára. Sajgó Szabolcs, a budapesti Párbeszéd Háza igazgatója és Cséke Zsolt geográfus, filmrendező Zimmermann István és Menyhárt László hajdan Mozambikban szolgáló jezsuita misszionáriusokról emlékezett meg. Simon Hermann, a liebenzelli Nemzetközi Főiskola tudományos munkatársa a Liebenzelli Misszió munkájáról, míg Török András, a Molnár Mária Külmissziói Alapítvány tevékenységéről tartott előadást.
A konferencia zárásaként a résztvevők Cséke Zsolt Miszisz doktor – Molnár Mária magyar misszionárius a kannibálok szigetén című filmjét nézték meg.
A missziós nap vasárnap is folytatódott. A Debreceni Református Nagytemplomban Simon Hermann hirdetett igét, majd Derencsényi Zsuzsanna diakonissza és Török András református lelkipásztor, a Molnár Mária Külmissziói Alapítvány elnöke megnyitotta azt a kiállítást, amely Molnár Mária hagyatékát mutatja be.
A diakonissza úgy fogalmazott, a kiállítás áttekintést kíván nyújtani Molnár Mária szolgálatának helyszíneiről, és annak is bizonyságát adja, hogy miként állt helyt azokon a területeken, ahová az isteni gondviselés vezette.