Budapesten, a Kispest-Rózsatéri Református Egyházközség templomában tartották pénteken a 27. Országos Református Zsoltáréneklő Versenyt. A versenyzők harminckilenc iskolából érkeztek nemcsak az ország minden pontjáról, de még a Felvidékről is. A rangos eseményen részt vevő 235 gyermeket tizenkilenc neves zenész, művész, pedagógus zsűrizte.
Az alkalom reggelivel kezdődött, majd a gyermekek közösen beénekeltek a templomban különféle zsoltárok segítségével, Kerkovits Krisztián Andrásné Zsuzsanna vezetésével. A versenyzőket és kísérőiket Nagy Gábor, a Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda intézményvezetője köszöntötte.
Az alkalom nyitóáhítatát Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke tartotta, aki így imádkozott az 57. zsoltár szavaival: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!” A püspök az Ige alapján egy személyes gyermekkori történetével szemléltette, hogyan nyújthat a bajban lelki erőt egy zsoltár, és mennyire fontos, hogy saját imádságunkként énekeljük azt. – A zsoltárt, ha valaki igazán szívből énekli, imádkozza, annak az élete megváltozik – hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a zsoltárokban benne van nemcsak háromezer év Isten iránti vágyakozása és az évezredek boldogsága, ahogyan Isten meghallgatja ezeket az imádságokat, de még Jézus Krisztus kereszten elmondott imádsága is: a huszonhetedik zsoltár.
Az áhítat után Nagy Gábor biztatta a versenyzőket Max Lucado gondolataival a Kegyelem itt és most című könyve alapján arra, hogy tehetségükkel Istennek szerezzenek dicsőséget, és az Úrnak énekeljenek boldogan, ne pedig az embereknek.
A verseny több korcsoportra bontva zajlott, ahol egyéni és csoportos kategóriában is lehetett indulni, kötelező és választott zsoltárokkal. A diákok abban is lemérhették tudásukat, hogy ki tud több zsoltárt elénekelni. A megméretés elfogadásban és szeretetben telt, hiszen a kettesével beosztott zsűritagok biztatták, bátorították a félénkebb gyermekeket. A jól szervezett versenyt gyorsan lebonyolították, majd a gyermekeknek lehetőségük nyílt egymást is megismerni, közösen játszani.
A tornateremben ugróiskola és különböző labdajátékok várták őket, a termekben pedig színezhettek, karácsonyi képeslapokat, koszorúkat, ajtódíszeket készíthettek. De nemcsak a gyermekek, hanem kísérőik is új kapcsolatokat alapoztak meg, erre a kávészoba biztosított helyszínt. A zsoltáréneklés még itt sem fejeződött be, a várakozás ideje alatt is örömteli dallamok keveredtek a gyermekzsivajjal az iskola folyosóján.
Az ebéd után Kerkovits Krisztián Andrásné Zsuzsanna vezetésével hatalmas többszólamú gyermekkórussá alakult át a versenyzők tömege, és kánonokkal, zsoltárokkal dicsérték az Urat a templomban. Ezután egy meglepetésműsorra is sor került, ahol Bach-menüettet adott elő hegedűn Rigó Dorina, a rózsatéri iskola ötödik osztályos tanulója, illetve Kovács Ildikó hegedűművész, zsűritag. Ezután eredményhirdetés következett, ahol a versenyzők arany, ezüst és bronz minősítésben részesültek, a korosztályonkénti díjazottak közül az első helyen végzők pedig minden jelenlévő előtt is bemutatták tudásukat. A búcsúzás a jövő évi újratalálkozás reményében zajlott, a zsoltár lelkesedésével: „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.” (Zsolt 104,33)