Énekes gyülekezet

Már a hét megalakulása is hihetetlen. A diktatúra kellős közepén, ráadásul az ’56-os forradalom utáni évben indult el azzal a céllal, hogy megismertessék a lelkészekkel az akkor még újnak számító, 1948-as énekeskönyvet. Így akár azt is mondhatnánk, hogy reneszánszát éli a műhely, hiszen most a 2021-es énekeskönyv dalaival ismerkednek a résztvevők. A hét rendületlenül működött a diktatúra csúcsideje alatt, és még a koronavírus sem tudta szünetre kényszeríteni, annak ellenére, hogy a járvány miatt számos kórusnak fel kellett függesztenie a tevékenységét.
Az eleinte kántorképzőnek induló eseménynek mindig volt gazdája. Az évek során pedig kialakult az a törzsközösség, akik nemcsak kántorizáltak, hanem kórust is vezettek. Azért gyűlnek össze évről évre, hogy lelkesítsék egymást. Nemcsak a saját örömükre, hanem a köz hasznára is, hogy ápolják a tradíciót.
Hargita Péter, az egyházzenei hét mostani vezetője szerint mindig is az volt az esemény külön varázsa, hogy nemcsak tanultak a résztvevők, hanem számos neves embert is meghívtak előadást tartani. Vendégelőadó volt többek között Gárdonyi Zoltán, Bárdos Lajos, Ádám Jenő. De idén sem szűkölködtek elismert egyházzenészekben, hiszen ott volt Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagy, aki még karvezetői kurzust is tartott. – Maga Berkesi tanár úr személye varázslat, mert olyan érzelmi atmoszférát, érzelmi megszólítottságot tud adni a kórusnak meg a résztvevőknek a szakmaiságon túl, amely életre szóló emlékké válik. Ugyancsak közismert művész Pálúr János, aki idén végig jelen volt, és a szakmai munkába is belekapcsolódott – indokolta az idei hét vonzerejét Hargita Péter.

Ezek az oktatók igazi varázslatot művelnek. Alig pár nap alatt CD-minőségű műsort alkotnak meg a kórussal. Ez is mutatja, hogy a résztvevők mennyire éheznek a tudásra. A kórus és a karnagy oda-vissza hat egymásra, és egyszer csak megszületik egy-egy kórusmű.
De nem szabad elfeledkezni a gyermekekről sem, mert ők azok, akik a hétnek különleges légkört teremtenek, akiknek a jelenléte azt sugallja a szervezőknek, hogy érdemes továbbcsinálni, mert nem fog elveszni ez az örökség. A résztvevők és azon belül a fiatalok száma folyamatosan gyarapszik. Az elmúlt három évben a duplájára nőtt a létszám, így idén közel hetvenen vettek részt az eseményen. Az pedig igazi csoda, hogy az ország minden szegletéből összejövő emberek pár nap alatt egy gyülekezetet és kórust alkotnak. Ebben a sokszínű csapatban egy a közös, az egyházzene szeretete.

– Három koncentrált munkanap alatt, keddtől péntekig ez a csapat éneklő gyülekezetté szerveződik. A megtanult kórusműveket szombaton rögzítjük, vasárnap pedig egy istentiszteleten mutatjuk be, Tahitótfaluban és Pócsmegyeren. A programban a karvezetői kurzus lelkes résztvevői is vezényelnek – mondja el Berkesi Sándor, aki a kurzust tartja. A karnagyot immár harmadik alkalommal kérték fel a zenei hét szakmai vezetésére. Már az 1970-es években bekapcsolódott ebbe a munkába, még kezdő debreceni tanár korában. A kurzushoz nem szükséges karvezetői tanulmányokkal rendelkezni. A bátor jelentkezők az énekelt darabok közül választanak egyet maguknak, amelyet Berkesi Sándor vezetésével elsajátítanak. Végül pedig el is vezénylik az istentiszteleteken.
A vezénylésen kívül számos előadást is meghallgathatnak a táborozók. Idén például a tanfolyamon is részt vevő Pálúr János is tartott előadást a kántori állások jövőjéről. Jelenleg ez a téma foglalkoztatja a leginkább az egyházzenészeket, és ez egy eleinte kántorképzőnek induló héten egyébként sem hanyagolható el.
A hét rövid távú célját az adja, hogy a vasárnapi istentiszteleteken koncertszerűen előadják a tanult darabokat. Az pedig hosszú távú élmény, amikor valaki átéli, ahogy az istentiszteleten megszólalnak a magas színvonalú kórusművek orgona- vagy egyéb hangszeres kísérettel. Akár úgy, hogy énekli, akár úgy is, hogy ő maga vezényli. De az is előfordulhat, hogy ő kíséri hangszeren a darabot. Ezek a tapasztalatok elévülhetetlenek.
– Az éneklésnek a gyülekezet építésében felbecsülhetetlen integráló szerepe van – hangsúlyozza Berkesi Sándor. – Friss élmény a közelmúltban megszületett új énekeskönyvünk, amelynek birtokba vétele a zenei hétnek is fontos feladata. Semmi mással nem pótolható élmény az egyházzene kisebb-nagyobb énekes remekműveinek méltó megszólaltatása igei üzenetként, a kórus eszközeivel.
A résztvevők nemcsak kórust, hanem intenzív lelki közösséget is alkotnak. Ennek a megerősítésére szolgál a reggelente három csoportba szerveződött igetanulmányozás, este pedig az áhítatok. Ezeket a szolgálatokat mindig a jelen lévő lelkészek osztják meg egymás között.

Bár egy fecske nem csinál nyarat, mégsem eredménytelen a hét, csak mint minden jó gyümölcsnek, ennek is be kell érnie. Pálúr János ezt így fogalmazza meg: – Én ezt magvetésnek érzem. Az ugyanis, hogy van olyan résztvevői mag, amely ugyanazt tartja fontosnak, és elviszi jó néhány gyülekezetbe azt az élményt, azt a lendületet, amelyet a táborban kapott, mindenképpen olyasmi, aminek hosszú távon meglesz az eredménye, gyümölcse – osztja meg reményeit a Liszt Ferenc-díjas orgonista. A hétről a gyülekezetekbe visszatérők akár az énektanításban is segédkezhetnek. Jelenleg erre különösen nagy szükség van, mert az új énekeskönyv közel kétszáz új éneket hozott a liturgiába. Ezekhez az énekekhez nem elég a zenei kíséret, ha a gyülekezeti tagok nem ismerik sem a dallamukat, sem a szövegüket. Ezért sokszor fontosabb az énekek megtanítása, mint azok hangszeres kísérete.
De nemcsak a munkának van itt helye, hanem a szórakozásnak is. Már szinte tradíció, hogy az utolsó este Ki mit tud? játékot rendeznek. Ez olyan program, ahol bármilyen műfaj színpadra kerülhet, határok nélkül. A végén pedig általában jutalomban részesülnek a bátor előadók.

Sokakban félelemre adhat okot, hogy nincs meg a megfelelő zenei tudásuk. Erre azonban nincs okvetlenül szükség, nincs előre elvárt szint. Ezen a héten nincsenek vizsgák, sem elvárások. – Itt tényleg mindenki a saját tudásvágyát tudja kielégíteni. Ez is tartja össze a csapatot, egy szívvel, egy lélekkel vagyunk együtt, nem egymás cikizése, nem egymás tudásának a méricskélése zajlik itt, hanem mindenki tanulhat, és adhat is a közösségnek – hangsúlyozza a fasori református templom orgonistája. A résztvevők között vannak hangszertanárok, énektanárok, karnagyok, zenét tanuló diákok, és vannak a kóruséneklésben teljesen gyakorlatlanok, kottát nem ismerők, de hallás után gyorsan tanulók is.
Mások a koruk miatt aggódnak, de ez is szükségtelen. Az idei egyházzenei héten nem volt korhatár. – A legfiatalabb résztvevő éppen járni tanult, de voltak nyolcvan év fölötti énekesek is – jegyzi meg Berkesi Sándor. A kórus ennek megfelelően szintén kortalan volt, azaz nem lehetett volna korcsoport szerint kategorizálni.
A Tahi Egyházzenei Hét vezetőjének, Hargita Péternek a kezdetektől fogva szívügye, hogy egy-egy családból minél többen részt tudjanak venni a rendezvényen. Ezért mindig azt képviselte, hogy valami plusszal támogassák az egy családból érkezőket, szülőket és gyermekeket. – Több generáció is jelen van együtt. Nem egy esetben szülő és gyermek is részt vesz, és nincs annál szebb dolog, mint amikor családok vonódnak be ebbe a tevékenységbe, ennek a hétnek a légkörébe – fejti ki a véleményét a családos részvételről Pálúr János.
Ezekből az élményekből és emlékekből mind egyházzeneileg, mind pedig lelkileg feltöltődnek egy egész évre. A következő esztendőben pedig alig várják, hogy visszatérjenek a családias környezetbe, ahol folytatódhat a lelki és egyházzenei épülés.