Az eredetileg felvidéki származású Erdélyi János (1814-1868) először iskolásként került Sárospatakra. A reformkor pezsgése magával ragadta, jogi karrierjét egyre inkább háttérbe szorította írói munkássága. Tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának és a Kisfaludy Társaságnak, több lapot is szerkesztett, mint például a Regélő Pesti Divatlap, a Respublica vagy a Szépirodalmi Szemle. Az 1848/1849-es szabadságharc idején a Nemzeti Színházat igazgatta.
A forradalom bukása után pesti egzisztenciája összeomlott, 1851-ben hívták korábbi iskolájába Sárospatakra, ahol a bölcsészeti katedrát ajánlották neki. Filozófiát, irodalomtörténetet, esztétikát és pedagógiát tanított, tankönyveket írt, kisebb prózai műveket adott ki, néprajzi gyűjtéseket jelentetett meg. Aktív részese volt az egyházi életnek, őszinte és kritikus stílusa ellenére nagy tiszteletnek örvendett. Ő indította el 1857-ben a Sárospataki Füzeteket, amely ma is megjelenik a kollégium kiadásában. A főiskola könyvtárát is igazgatta. Már nyugalomba vonulását tervezgette és új életre készült Pesten, amikor 1868. január 23-án szívrohamban elhunyt.
Emlékét szobor őrzi a sárospataki Iskolakertben és nevét viseli a kollégium egyik internátusa, valamint az egyik helyi általános iskola is, valamint utcát neveztek el róla.
Forrás: mti