Eredetünk az élő Istenben van

Húsvét ünnepére készülve, a böjti időszakban látható hitvalló tárlat Eredet 1.0 címmel a Pannónia Reformata Múzeumban, amely az emberiség eredettörténetét értelmezi újra. A kiállítás Mózes első könyvéből jelenít meg történeteket. Elmélkedhetünk a teremtésről, az első emberpárról, a bűnbeesésről, a kiűzetésről a paradicsomból, Noé bárkájáról, Izsák feláldozásáról, Jákob létrájától és József életéről.

Az Úristen egy nagy rendező – hívta fel a figyelmet Halászné Kapcsándi Szilvia, a kiállítás pápai kurátora, főszervezője, a múzeum vezetője, amikor a tárlat elrendezéséről érdeklődtünk. Áldásnak mondta, hogy éppen a kiállítási anyag érkezése előtt fejeződött be egy böjti hitmélyítő sorozat, amely egyfajta felkészülés volt, és segített az elcsendesedésben. – Mindig az Úristen gondviselő szeretetét, irányítását érzem meg abban, amikor ilyen szépen alakulnak a dolgok, hogy a felkészülés után összeáll egy olyan tárlat a kiállítótereinkben, amelynek erős üzenete van a ma emberének is. A reformáció lényege is az volt több mint ötszáz évvel ezelőtt, hogy visszatérjünk a gyökereinkhez, az eredethez. A pápai múzeum küldetése ma is az, hogy erre terelje látogatóit a zajos és rendkívül zaklatott világunkban – fűzte hozzá Halászné Kapcsándi Szilvia.

A megnyitón elhangzott, hogy napjainkban divatos megkérdőjelezni a bibliai alapokon álló zsidó–keresztyén kultúrát és értékrendjét. Az alkotók az emlékezés kútjából merítenek, és a tárlaton is kiderül, hogy a rend, ami ott lakozik és ami felszínre jön, az eleven, friss, inspiráló, szerethető és az élő Istenre mutat.

Az Eredet 1.0 képzőművészeti gyűjtemény alkotásain a Mózes első könyvének történeteit felvonultató, az arra adott kortárs reflexiók kerülnek a középpontba. A kiállítás követi a bibliai történetek kronológiáját. Először a teremtéssel találkozunk, amely a sötétség és a teremtés fényének különleges találkozását ábrázolja, ezzel utalva az ószövetség és az újszövetség terjedelmére is, a Krisztusban megtestesült Igére. A paradicsomi jelenet egy intim térben mutatja be mai emberként Ádámot és Évát, mégis utalva a reneszánsz idején bevett ábrázolásra. A kígyó és a bűnbeesés, a szülés fájdalma őszinte módon jelenik meg. Látogatóként magunk is átérezhetjük a kiűzetést és annak következményeit.

Noé bárkája, a vízözön és az azt követően kötött szövetség Isten és ember között megható megközelítése, hogy a nőket emeli ki, akik a jövőt, a következő generációt hordozzák a szívük alatt a bárkából kilépve, illetve a női szerep sokszínűségére is utal ebben a részben. Szintén női ábrázolásban jelenik meg Izsák feláldozása, akinek az anyja, Sára arcvonásain az emberi érzelmek gazdagsága látható, amikor az Úrtól megtudja, hogy idős korában fia születik. Az ábrázolásmód azért is aktuális, hiszen gyakori, hogy a vágyott gyermekre évekig, akár évtizedekig vár egy pár.

Mózes első könyvéből Jákob létrája is megjelenik a látogatók előtt, amely a fény és sötétség kettősével szemlélteti az Úr ígéretét. József életének hullámzásai a matematika és a számok segítségével jelenik meg, amely arra hívja fel a figyelmünket, hogy felismerjük-e az Úrtól kapott jeleket, rá merjük-e bízni magunkat.

Az emberiség őstörténetéről és a modern ember és civilizáció kapcsolatáról Gyökössy Endre református lelkipásztor a Krisztus levelei vagytok című kötetében így ír: „Halljuk meg a tiszta mennyei szót, hogy civilizációnk mögött észrevegyük a kultúrát és a kultúra mögött Jézus Krisztus keresztjét – és mindezek fölött a Szentháromság egy örök Istent. A bűnbeesés után Ádám és Éva fügefalevéllel takarják el magukat, mert szégyellik a meztelenségüket. A modern ember a műszálas ruhákban ugyanúgy szorong és nyugtalan, mint a fügefalevél mögötti emberpár, kezdi érezni, hogy a világ változott, ő maga viszont nem, rémülten figyeli az eget, ahová elfelejtett felnézni áhítattal. Neki, magának kell megváltoznia” – fogalmaz az író.

Szintén a megújulásra hívta fel a figyelmet Kovács Levente, a gyűjtemény tulajdonosa, akitől azt kérdeztük, szükséges-e időről időre visszatérnünk az eredethez. A közgazdász úgy fogalmazott: bár megvannak az értékrendi alapok, amiket megtartunk, megvannak a szokásaink böjt idején is, ugyanakkor ezt az időszakot másképp élik meg a mai emberek, mint ahogyan az eleink több száz vagy ezer évvel ezelőtt. – Jó, ha visszatérünk az eredetünkhöz, mert felismerjük azt, hogy van Megváltónk, és tudunk előre tekinteni, de minden társadalomnak azon a szinten és formában kell megérteni ezt, ahogyan ő meg tudja élni. 2026-ban azzal kell foglalkozni, hogy azok a művészek, akik köztünk élnek, akiket ugyanazok hatások érik, mint minket, miket tudnak felénk közvetíteni. A kortárs művészet mindig inspirálja a társadalmat, a következő generációt – hangsúlyozta. Kovács Levente küldetésének tartja a zsidó–keresztyén kultúrában meglévő értékek hatékony közvetítését, mindenki felé.

Ezt azért is tartja fontosnak, mert ha van egy olyan társadalom, amelyik elfelejti az értékrendét, és nem adja tovább a hite alapjait, a tudását a következő generációnak, amit ő magával hozott és megkapott, akkor mindez a következő generáció idején el fog veszni. Erre példa a nyugat-római birodalom bukása 476-ban, amikor egy teljes kultúra szűnt meg azért, mert elfelejtkeztek az alapértékekről. – Bízom abban, hogy a művészet által is tovább tudjuk adni az értékrendünket, amely nemcsak az egyházak és az államok feladata, hanem személyes felelősségünk is. Számunkra a Biblia a legelső eligazodási pont, ezt szeretnénk a képzőművészeti gyűjteménnyel is bemutatni a látogatóknak. Célom, hogy minél több emberhez eljusson ez a kiállítás, amely már több külföldi országban is látható volt, és kapott további helyszínekre is meghívást – fejtette ki a gyűjtemény tulajdonosa és a kiállítás ötletgazdája.