A Római Birodalom bukását sokan azonosítják az erkölcsök megromlásának következményével, hangzott el a Reformátusok Szárszói Konferenciájának egyik péntek délelőtti kerekasztalbeszélgetésén, ahol Botos Máté történész, Sayfo Omar kutató és Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője azt vitatták meg, hogy mennyi igazságot találnak a közkeletű mondásban, és hogyan látják az európai kultúra jelenét és jövőjét.
„Az európai civilizáció átalakulóban van, korszakhatár idején vagyunk: meg fognak változni civilizációnk lényegi alapkövei, de ahogyan más nagyobb változások idején sem eltűnt egy-egy kultúra, hanem egy másikba épült bele, úgy vagyunk most is” – mondta Botos Máté történész, a Mathias Corvinus Collegium kiadóvezetője, aki szerint nem az európai civilizáció van válságban, hanem az európiai civilizáció valláshoz fűződő kapcsolata. A keresztyénség fontossága globális szinten jól látszik, a hívők száma Dél-Kelet Ázsiában és Afrika több pontján is jelentősen emelkedik.
Botos Máté
„Az európai identitás a 18. század vége óta nem pusztán keresztyén identitás: ugyanúgy része a zsidó-keresztyén hitvilág, mint a felvilágosodás értékei. Akkor kerül válságba, ha nem találja a kettő közötti keskeny mezsgyét. Az utóbbi időben a felvilágosodás, jobban mondva a szabadosság felé kanyarodtunk el” – mondta Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője.
Sayfo Omar, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete munkatársa szintén úgy látta, hogy nem az európai kultúra van krízishelyzetben, inkább a keresztyénség útkeresésben. Az iszlám térnyeréséről elmondta: a vallást nem kezelhetjük egységesen, általában, amikor iszlámról beszélünk a Közel-Keletre gondolunk, és megfeledkezünk például olyan államokról, amelyekben kevésbé szélsőséges értelmezését látjuk a világvallásnak. „Az iszlám nem merev keret, reagál a gazdasági környezetre, a kor kihívásaira. Mivel a törvényeket mindig analógián keresztül érvényesítik, társadalmi beágyazottság kérdése, hogy az egyes helyeken hogyan értelmezik a tanításokat, így nem is jelenik meg egységesítő mozgalomként.” A kutató úgy véli, hogy az Európában élő muszlimok vallási alapon kevésbé mobilizálható masszát alkotnak, hiszen nagyon különbözőek. A veszélyt inkább az egyes muszlim közösségek elzártságában látja. Sayfo Omar hozzátette: Nagy-Britanniában a potenciális radikális dzsihadista szervezetekkel kapcsolatos bejelentések 97 százaléka más muszlimoktól érkezik a hatóságokhoz.
Botos Máté ugyanakkor arra is figyelmeztetett: az iszlám ismeri a takija fogalmát, amely a hit látszólagos elhagyását jelenti a túlélés, a biztonság és esetleges későbbi hatalommegszerzés reményében. A történész szerint ha egy hívő muszlim egyszer választás elé kényszerül, hogy az európai kultúrát vagy a vallását válassza, inkább utóbbit fogja.
Sayfo Omar
Prőhle Gergely az európai civilizáció és a keresztyénség lehetőségeihez visszatérve a Böckenförde-paradoxont idézte fel: „A demokratikus jogállam olyan eszmei alapokra épít, amelyet saját maga megteremteni nem tud. Végső soron mégiscsak azokra az egyházi alapokon nyugvó előfeltételekre épül, amelyekben mi is hiszünk.” Az evangélikus egyház országos felügyelője azzal zárta gondolatait, hogy a keresztyénség európai jövője leginkább az egyes híveken múlik. „Gyülekezeteinknek, közösségeinknek kulcsszerepe van a jövőre nézve. Sokat hallunk a keresztyén Európáról és erkölcsökről, de hányan vannak, akik kézen fogják az unokáikat és elviszik őket konfirmálni, hányan vannak, akik nem csupán beadják egy egyházi iskolába, hogy tudjon meg valamit a hitről, hanem saját felelősségüknek érzik, hogy együtt menjenek gyerekeikkel templomba, és személyesen mutassanak példát? A keresztyén önfelelősség komolyan veendő.”