Szeptember 15-től kezdődően csak akkor végezhetnek el abortuszt Magyarországon, ha a terhesség megszakítását kérő nő bizonyítja, látta babáját ultrahangképen vagy hallotta annak szívdobbanásait. A rendelet nem mondja ki, hogy az élet a fogantatáskor kezdődik, sőt az abortusz végrehajtását sem tiltja, pusztán esélyt ad arra, hogy a várandós nők megváltoztassák döntésüket.
Illusztráció
Szeptember 15-én, csütörtökön lépett életbe a magyar abortusztörvény végrehajtását módosító belügyminiszteri rendelet. Ennek értelmében a várandós nőknek az abortusz elvégzése előtt be kell mutatniuk egy szülész-nőgyógyász által kiállított leletet is, amely „rögzíti, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta” – fogalmaz a rendelet.
A döntést megelőzően az Egészségügyi Közlönyben (a Belügyminisztérium hivatalos lapja, mivel az egészségügy jelenleg a belügyminiszteri tárca alá tartozik) megjelent a módosítást alátámasztó szakmai irányelv is, amely a következő újdonságot tartalmazza: „Nem kívánt terhesség esetén biztosítani kell, hogy a várandós nő a magzatot, annak az adott terhességi korra jellemző életfunkcióit, szívműködését észlelje (pl. a magzat ultrahang képét, a szív pulzációját, ha technikailag lehetséges, egyértelműen azonosítva meg kell részére mutatni, illetve a szívhangot meghallgattatni, amennyiben annak orvosi ellenjavallata nem áll fenn).”
Tehát a magzati életfunkciók működésére utaló tényezők egyértelműen azonosítható módon való bemutatása a szívdobbanás meghallgatása vagy a magzatról készült ultrahangkép megtekintése által is történhet.
Bár a rendelet nem azt az álláspontot tükrözi, miszerint az élet a fogantatáskor kezdődik, a magyar életvédő mozgalmak így is egyértelműen győzelemként könyvelték el, hogy a 30 éve érintetlen rendeletet módosították. A változás „azt üzeni, hogy társadalmunk felelősséget érez minden gyermek iránt, aki megfogant, hogy mindannyiunk felelőssége, mi történik vele és ebben a felelősségben osztozunk” – mondta Földi-Kovács Andrea, a Védett Társadalom Alapítvány kurátora a Mandinernek. „Nem titkoljuk már a valóságot, nem eufemisztikus jelzőkkel írjuk le az abortuszt, hanem a maga valóságában láthatjuk, mi a tét” – fogalmazta meg Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ vezetője a lap kérdésére. Schittl Eszter, a CitizenGO magyarországi kampányigazgatója pedig ugyanebben a cikkben kifejtette: „Sok gyermek fog ezáltal megmenekülni az abortusztól, mivel az édesanya szívét a gyermeke felé fordíthatja, ha látja, hallja a szívdobbanását, ami egyértelműen az élet jelenlétét jelzi.”
Érdekes adalék, hogy Magyarországon a ’90-es évek óta folyamatosan csökken az abortuszok száma. A KSH statisztikái alapján 2021-ben a terhesség-megszakítások száma 21907 volt, míg 2010-ben ez a szám még közel a duplájára, 40449-re rúgott. Az időben visszaugorva pedig ennél is magasabb számokat, 2001-ben 56404-et, 1990-ben pedig 90394-et találunk.
Egy másik érdekes trendfordulást is megfigyelhetünk, a 40 év fölöttiek körében jelentősen visszaesett a terhességmegszakítások száma. Ezzel szemben a tinédzserek körében visszafogottabb ez a csökkenés. Mindez azt eredményezte, hogy 2020-ban ezer főre vetítve már több tinédzser lánynak volt abortusza, mint a 35-39 éves nőknek.
A statisztikák alapján az is kijelenthető, hogy egy nő minél alacsonyabban iskolázott, annál nagyobb eséllyel lesz abortusza élete során. Az utóbbi évek adatai szerint a művi vetélések gyakorisága a 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkező nők esetében hétszer akkora, mint azoknál, akik felsőfokú végzettséggel bírnak. Mindez arra enged következtetni, hogy az abortuszok egyik fő oka szexuális felvilágosítás hiánya.
Lássuk, pontosan milyen hatást ért el más országokban a szabályozás!
Észak-Macedóniában 2013 óta él a magyarországihoz hasonló rendszer. Vladimir Gjorchev macedón képviselő 2015-ben a Budapesti Demográfiai Fórumon ismertette: azzal, hogy a nők meghallják a kisbaba szívhangját, illetve meglátják őt a monitoron, 20 százalékuk eláll a terhesség-megszakítástól.
A magyar rendelet nem összetévesztendő az Amerikában „heartbeat bill”-ként emlegetett szabályozással, amely megtiltja az abortuszt a szívdobbanás észlelhetősége, tehát a terhesség hatodik hete után. Az Egyesült Államokban, Wisconsin államban azonban a magyar rendeletben foglaltakhoz hasonlóan, kötelezik a várandós nőket, hogy meghallgassák a babájuk szívverését. Egy 2017-es tanulmány szerint egy wisconsini intézményben az abortuszra készülő nők 8,7%-a döntött úgy a törvény bevezetése előtt, hogy mégis megszüli gyermekét, míg ez a szám a törvény életbe lépése után 11,2%-ra emelkedett. Azt is megállapították, hogy a változás egyértelműen köthető ahhoz, hogy a várandós nőknek megmutatták az ultrahangfelvételeket vagy meghallgattatták velük a baba szívhangját.
A nemzetközi példák azt mutatják, hogy igenis hatással van a rendelet arra, hogy az anyák miként döntenek magzatuk, születendő gyermekük sorsáról. Természetesen nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az abortuszért folyamodó nők, lányok gyakran kétségbeesettek, és nem látnak más utat. Számukra megfelelő lelki támogatást kell biztosítani, hogy az életet tudják választani.
TÖRTÉNELMI HÁTTÉR
Magyarországon 1956-ban legalizálták a terhességmegszakítást, ugyanabban az évben, amikor Szovjetunióban is engedélyezték azt. A '60-as évek végére a terhességmegszakítások száma elérte az évi 200 ezret is.
Tóth Eszter Zsófia történész a Magyar Krónika magazinnak egy interjúban kifejtette, „sokan fogamzásgátlásként használták az abortuszt, rengetegen vetették el a magzatukat. Ennek a hátterében többek között az állt, hogy a házasságon belüli elsődleges védekezési formának, a megszakított közösülésnek a hatékonysága igencsak kérdőjeles, s a magyar szexuális kultúrában az óvszerhasználat sem terjedt el túl gyorsan. Súlyos probléma volt, hogy a Cseh Tamás által is megénekelt abortuszbizottságok elfogadták, ha egy nő nem akart harmadik vagy negyedik gyermeket, még akkor is, ha házasságban, rendezett körülmények között élt. Az abortuszbizottságoknak kiadott brosúrákban szerepelt is, hogy a kettő-, illetve háromgyermekes anyák kérelmét pozitívan bírálják el. A korban nem házasságon kívül történt a legtöbb magzatelhajtás” – ismertette a kutató.