Gyülekezeteink az energiaárakra vonatkozó aggodalmak ellenére átvészelték a legutóbbi telet. Melyek voltak a rezsivel kapcsolatos legfeszítőbb kérdések?

Az első és legsürgetőbb kérdés a parókiák helyzete volt – állapítja meg Gér András zsinati tanácsos. – Itt az volt a legfontosabb, hogy az őszi és téli időszakban, ha spórolással is, de folyamatos legyen a fűtés- és áramellátás. Tavaly úgy módosult az egyetemes szolgáltatásra jogosultak köre, hogy a piaci energiaárak folyamatosan emelkedő tendenciát mutattak. A jogszabályban rögzített úgynevezett végső menedék lehetősége nyújtotta a legkedvezőbb díjszabást. Ez a korábbi egyetemes szolgáltatás áránál magasabb volt ugyan, de még mindig kedvezőbb volt az egyházközségek számára, mint a piaci ár. Ebből adódtak a félelmek az egyházközségeknél: vajon a hideg időjárás beköszöntével hogyan tudják az energiadíjakat kigazdálkodni, hogyan tudnak alkalmazkodni a megváltozott helyzethez? Ennek az évnek az eleje újabb aggodalmat hozott, mert a végső menedék időszaka 2022 végén megszűnt. Az egyházközségeknek november 30-ig kellett dönteniük, hogy jogszabályban meghatározott eljárással megállapított árszabást, azaz a szolgáltatási jogviszony időtartama alatt biztosított fix tarifát, vagy a piaci árat választják-e. Az új időszak idén januártól indult, és februárban már kézhez is kapták egyházközségeink a fix tarifa szerint számolt első számláikat. Itt ismét magasabb díjszabás érvényesült, mint az előző évben, ami komoly nehézségeket jelentett. Már a múlt év vége felé is egyre többen igényelték, de azt láttuk, ebben az időszakban még nagyobb számú egyházközség élt a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség számára igényelhető lakossági díjszabás megnyíló lehetőségével.

Ezen kívül milyen tényezők segítették az elszabaduló energiaárak problémájának kezelését a hidegebb hónapokban?

Egyrészt az időjárás is kedvezően alakult a rezsiköltségek szempontjából, másrészt a központi intézkedések nyújtotta támogatások is jó helyre kerültek. Utóbbi célt szolgálta az a pályázati rendszer, amelyet a legnehezebb helyzetben lévő egyházközségek számára dolgoztunk ki annak érdekében, hogy a rezsiköltségük megemelkedett részét fedezni tudják. Az ehhez szükséges informatikai és ügyfélszolgálati hátteret tavaly szeptember óta egyházunk biztosítja, valamint az energiaszolgáltatókkal való egyeztetést is mi végezzük.

Mik a legégetőbb gondok az idei őszön? Hogyan tekinthetünk az új tél elébe?

Egy év tapasztalata sokat jelent, de nem dőlhetünk hátra. Amint említettem, a parókiákra vonatkozóan kialakult a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség számára igényelhető lakossági díjszabás gyakorlata, ez a kedvezményes lehetőség a múlt évhez képest bizonyosan könnyebbséget fog jelenteni. Ebben segít eligazodni az ügyfélszolgálatunk, amelyet a rezsi.informacio@reformatus.hu címen érhetnek el az egyházközségek. Emellett fontos hangsúlyoznunk, hogy a már kialakult problémákat minden esetben együttesen fogja megoldani az egyházközség és az energiaszolgáltató. Néhány kivételtől eltekintve a templomok továbbra is a piaci árszabás kategóriájába tartoznak, így esetükben egyelőre csak a takarékoskodás tűnik megoldásnak. Bár továbbra is kezdeményezzük olyan szabályozások bevezetését, amelyek könnyítenék egyházunk és egyházközségeink életét, készüljünk arra, hogy a jelenlegi intézkedések maradnak érvényben.

Hogyan kerülhetnék el a gyülekezetek a kiugróan magas összegű energiaszámlákat? Lát erre vonatkozóan jó gyakorlatokat az egyházunkban?

Minden gyülekezetnek mások a lehetőségei, így nehezen lehetne általánosan érvényes tippeket adni. Ahol a megújuló energiára hagyatkoznak, ott már ezen a télen csökkenni fognak a költségek. Máshol lezárták a nélkülözhető helyiségeket, hogy kevesebbet kelljen kifűteni. Előfordul olyan közösség is, ahol átszervezték az alkalmakat és a hittanórákat. De sok gyülekezethez érkezett tűzifa-felajánlás is, néhol pedig a gázról fa- vagy pelletfűtésre tértek át. Még idejében vagyunk, hogy a múlt év tapasztalatait is felhasználva, gyülekezetünk erőforrásait és lehetőségeit megvizsgálva felkészüljünk az előttünk álló fűtési szezonra. Nem mellesleg pedig hordozzuk az egész energiaügyet és az egyházközségeink választott megoldásait imádságban. Több olyan visszajelzés is érkezett a tavalyi fűtési szezonból, hogy az imádságra válaszként érkezett a segítség akár ötlet, akár felajánlás formájában. Ettől persze még nagyon is fontos, hogy az egyházközségek ismerjék saját fogyasztási szokásaikat, átlássák számláikat és gondosan tanulmányozzák a szolgáltatóktól, valamint az egyházi ügyfélszolgálattól érkező tájékoztatókat. Nem könnyű feladat ez, ráadásul a temérdek egyéb teendő mellett sokszor nehéz időt szakítani rá. Ugyanakkor látni kell, rendkívüli időszakot élünk, amikor a tisztánlátás, a bölcs döntések érdekében szükséges, hogy az energiaügyek a korábbi évekhez képest sokkal inkább előtérben legyenek az egyházközségek életében.

Érdeklődésünkre Barta Gábor, a fejlesztést indítványozó presbiter föleleveníti: a budakalászi gyülekezetnek csak négy-öt milliója volt erre a célra, ezért eredetileg a megvalósultnál sokkal kisebb napelemrendszer – úgynevezett háztartási kiserőmű – kiépítését tervezték. Egy presbitertársuk azonban, aki folyamatosan nyomon követi a kiírásokat, észrevette, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kifejezetten gyülekezetek számára írt ki vissza nem térítendő támogatásra pályázatot energetikai beruházások finanszírozására. A budakalásziak megragadták a lehetőséget, és el is nyertek 12,8 millió forintot. Így a kivitelezővel végül összesen 27,5 KW-os rendszer telepítésére szerződhettek, amely ellátja a templomot, a parókiát és a gyülekezeti termet, vagyis az egész épületegyüttest.

A napelemrendszer, paneljaival és elektromos hősugárzóival, 2021 februárjában már működésbe is lépett – s talán furcsán hangzik, de ezzel a rezsikiadás lényegében megszűnt. Sőt, Barta Gábor így fogalmaz: – Amikor a legtöbb gyülekezet szenvedett az energiaárak kiugró emelkedése miatt, mi nem sokkal korábbi energetikai fejlesztésünk eredményeként hátradőlhettünk, mert tavaly mintegy háromszázezer forintot még vissza is kaptunk.

Az egészet úgy kell elképzelni, hogy a napelemrendszer birtokába kerülő gyülekezet szerződést köt az elektromos szolgáltatójával. Ennek értelmében egy úgynevezett „ad-vesz” villanyórát szerelnek fel, amely nemcsak méri a tetőzeten megtermelt és a közösségi helyiségekben fogyasztott energiát, hanem a felesleget be is táplálja a hálózatba. S amikor a háznak mondjuk télen szüksége van elektromos energiára, akkor az „ad-vesz” óra vesz a hálózatból. Az egészet ősszel egy évenkénti szaldós elszámolás zárja le. Ha a gyülekezet jól méretezte a rendszerét, az éves energiafogyasztás nullára jön ki. Ha pedig még többlettermelés is volt, a szolgáltató kifizeti annak visszaigényelt ellenértékét.

– A projekt tervezésében és kivitelezésében az egész presbitérium, a gyülekezet vezetősége és részben a gyülekezet tagsága is részt vett – utal Barta Gábor presbiter a siker közösségi tényezőjére. – Olyan sokrétű feladattal álltunk szemben, amelyet csak így lehetett elvégezni. A tetőjavításnak, a villanyszerelésnek, a napelemek telepítésének, a pályázat adminisztrációjának, a pénzügyi kontrollnak, a beszerzéseknek, az önkormányzattal való kapcsolattartásnak külön-külön felelőse volt. Mindezt a járvány által megszigorított időszakban, a gyülekezeti élet szokásos menete mellett… Ez sem lett volna azonban elég, ám közös megtapasztalásunk volt a 127. zsoltár szava: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” Így ami a dicsőséget illeti ebben a kérdésben, az egyedül Istent illeti!