Öt nap, százötven program, három főelőadás. Lelki elmélyülés, dicsőítés, tánc, és öröm, mindez alkohol nélkül, mégis teljes felszabadulással. Találkozás a szerető Istennel és kétezer-ötszáz nyitott, szeretetre méltó emberrel, akik az ötödik nap végére testvérekké váltak – ez volt a tizedik Csillagpont, a szabadság fesztiválja.
„Az egyház nyitott ajtaja” – így jellemezte a találkozót Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki kedd este nyitotta meg a Kárpát-medencében élő református fiatalok legnagyobb fesztiválját Debrecenben.
Bátran hívhatjuk fesztiválnak, hiszen a két nagy színpad mellett, több tucat sátorban, teremben, csarnokban zajlottak koncertek, előadások és más események. A piacsoron street food várta az ebéddel jól nem lakottakat, kávézó és alkoholmentes koktélbár a meleg elől menekülőket. A fiatalok egyedi csillagpontos termékeket vásárolhattak a CSP-boltban, táncot tanulhattak a fesztivál témadalára, divatbemutatót láthattak, csillámtetoválást ragaszthattak magukra, hajat vágathattak, fonathattak vagy éppen önvezető autóval versenyezhettek. Fűben ültek, énekeltek, táncoltak, társasoztak és sportbajnokságokon csaptak össze, közben pedig estéről estére a Kowalsky meg a Vega, az Irie maffia, az Aurevoir és a többi világi zenekar zenéire mozdulhattak meg – igazi fesztiválélményben volt részük. De nem csak ez volt a Csillagpont.
Mert a Csillagponton Isten két és félezer ember kezét fogta meg, és végigvezette őket egy csak számukra készült lelki úton. Aki belépett a tizedik Csillagpont kapuján, az lépésről lépésre egyre többet, egyre mélyebb rétegeket érintve tudott meg a szabadságról, amely a fesztivál főtémája volt.
Kézen fogta az önkénteseket, akik már több nappal a találkozó kezdete előtt megérkeztek, színpadot építettek, molinót feszítettek, előkészítették a regisztrációt, az étkezést és a szállásokat, frissítették a Csillagpont applikációját, készítették egymást a kiscsoportvezetésre. Minden reggel és este elcsendesedtek, együtt imádkoztak, énekeltek és a találkozó nulladik napján közös úrvacsorával fonták a lehető legszorosabbra kapcsolatukat egymással és Istennel.
Július 27-én azután a tékozló fiú útkeresésének történetével kézen fogott minden résztvevőt is, akik aztán délelőttről délelőttre a főelőadásokon hallhattak arról, hogyan szabadulhatunk meg a valóság előli menekülésből, a rossz társadalmi vagy családi minták, esetleg a maguk által felállított vágyak béklyóiból, és hogyan érhetik el, hogy a szabadság életformájukká váljon. Az előadások kiscsoportos feldolgozása, a folyamatosan elérhető lelkigondozók és imaszolgálatot végzők, az éneklést és az esti elcsendesedést vezetők is egy-egy téglája, apró köve voltak ennek a lelki útnak, amely mi másban csúcsosodhatott volna ki, mint a tékozló fiú hazatalálásának történetében és az úrvacsorában?
Azon a területen, ahol több száz fiatal ült, táncolt, feküdt a füvön napról napra, kígyózó sorok álltak fel szombat délelőtt: a négynapos út után együtt élték át a hit lényegét, és indultak el arra a kétéves útra, ami után újra beléphetnek a Csillagpont kapuján.
