Fakazetták és új iskola

A körösladányi református iskolát 1948-ban államosították, közel kétszáz évnyi református oktatás szűnt meg ezzel – tájékoztatott a történelmi előzményekről Kovács Tibor lelkipásztor. Hetvenöt év elteltével a helyiek már csak páran emlékeztek az egykori református iskolára, amikor a gyülekezetben úgy látták, hogy az Úristen akarata az iskola újraindítása. 2023-ban kezdődött el az oktatás, akkor még egy osztállyal egy üresen álló önkormányzati épületben. Aztán már két osztály indult, és sokan jelezték, hogy szívesen hoznák ide a gyermeküket.

A lelkipásztor elmesélte, hogy a presbitérium az önkormányzattól elkért egy húsz éve nem használt régi óvodaépületet, és nagyrészt saját forrásból felújította. A Tiszántúli Református Egyházkerület huszonötmillió forinttal támogatta a felújítást, a közösség pedig körülbelül nyolcvanmillió forintot költött az épületre. A falakon és a tetőszerkezeten kívül mindent lecseréltek. Ha ezt egy generálkivitelezővel csináltatták volna meg, akkor kétszázmilliónál is többe került volna a munka, ezért ötven-hatvan önkéntessel dolgoztak ott, ahol nem volt szükség szakértelemre – osztotta meg Kovács Tibor, aki azt is elárulta, hogy az épületet nemcsak használatba, hanem tulajdonba kapták a felújítás magas költségére való tekintettel.

Idén már három osztállyal kezdődött el az oktatás a három tantermes iskolában, amely tornaszobával, sőt egy műfüves pályával is büszkélkedhet. Nem gyakori manapság, hogy egy gyülekezet szinte teljesen saját forrásból alapítson meg egy iskolát. Kovács Tibor lelkipásztor szerint a kilencvenes évek elején voltak ilyen vállalkozó szellemű gyülekezetek, de ma már kevesebben vágnak ilyenben bele. Főleg, ha nem csak táblacseréről van szó, hanem arról a hosszú folyamatról, amikor először a szellemiséget teremtik meg, és aztán arra építik fel az oktatási intézményt.

A lelkipásztor elmondta, hogy helyieknek is tudnak így munkát adni, de „az egyháznak nem ez az elsődleges feladata, hanem az evangéliumi misszió”. Egyre inkább kialakul egy olyan légkör az iskolában, amelyben a lelkiség az első. És miért fontos, hogy a református környezet a lelkiség és a hagyománytisztelet mellett modern is legyen? – Azért, mert mindig is ilyen volt: a „semper reformanda” elv hozza magával azt, hogy az ember mindig eszközként használja a jelen újdonságait, viszont beágyazza őket abba a hagyatékba, amit reformátor őseink, az óegyházi atyák vagy a Szentírás hagyott ránk – fogalmazott a lelkipásztor.

A formaságok terén ugyanakkor kellett gesztusokat tenniük. Nem várhatták el, hogy mindenki nagytiszteletűnek szólítsa a lelkészeket, ki kellett lépniük egy olyan nyelvi és gyakorlati közegbe, ahol a keresztnevén szólítják a lelkipásztort, és akár tegezik is. – Én Szabolcs-Szatmár-Beregből származom, ahol majdnem mindenki református, de itt ez nem így van, így amit hoztunk magunkkal, nem mind működik – jegyezte meg a lelkipásztor, majd hozzátette, hogy ez bizonyos szabadságot is ad arra, hogy új alapokat teremtsenek. – A mi felelősségünk az, hogy ezek az újonnan kialakuló hagyományok, új szokások biblikusak legyenek, és ne a magunk elképzelései szerint építsük őket – hívta fel a figyelmet Kovács Tibor.

De nemcsak a felújított iskolaépületért adtak hálát Körösladányban, hanem a gyülekezeti ház most elkészült fakazettás mennyezetéért is. A környéken ritkaságszámba menő díszítést tizennégy bútorfestő készítette Ament Éva vezetésével. A negyven darab 75x75 centiméteres, kézzel festett fatáblát, valamint a 150x150 centiméteres „királykazettát” a Békés Megyei Népművészeti Egyesület nyári táborában festették meg. Kovács Tibor elmondta, hogy találtak egy leírást a negyvenes évekből, amely szerint 1927-ig a templomnak fakazettás mennyezete volt, de erről semmilyen ábrázolás nem maradt fenn. Szerették volna ezt visszaépíteni, de a műemlékvédelem alatt álló templom helyett a gyülekezeti termet választották erre a célra. A lelkipásztor elmondása szerint a feladatra többen is Ament Éva népi iparművészt javasolták, így őt kereste meg a gyülekezet elképzeléseivel.

– Szeretek inspirálódni, ezért elmentem a helyszínre, és kértem két hetet, hogy elkészítsek néhány látványtervet – mesélte Ament Éva arról, hogyan látott munkához. A Dél-Alföldön kevés a fakazettás mennyezet, így nem tudták a környékbeli települések motívumkincsét felhasználni. De talált a szakirodalomban egy lelkészt, aki a XIX. század végén Szilágysomlyóról került Körösladányba, és ezt a kapcsolódást felhasználva kezdtek dolgozni a Szilágyság templomai egyik nagy kazettafestőjének, Pataki Asztalos János munkássága alapján.

Amikor a gyülekezet presbitériuma is rábólintott az egyik látványtervre, Ament Éva összeszedte azt a csapatot, amelyik aztán a kazettákon dolgozott. Főleg a békési bútorfestő tanítványok közül kerültek ki, napi 12-14 órában dolgoztak a nyári táborukban egy héten keresztül a kazettákon. Mindenki egy-egy feladatot végzett el, Ament Éva szerint így lehetett biztosítani az egységes arculatot. Ő maga koordinált, besegített az elakadásoknál, illetve ő maga írta a betűket a festett táblákra.

A gyülekezetben az eredeti elképzelés az volt, hogy a nőszövetség tagjai festik a kazettákat a megadott minták alapján, miután részt vettek egy tanfolyamon. Ament Éva szerint ilyen történt már máshol – például Szentgálon –, de a helyiek végül éltek a hozzáértők segítségével. – Az alapanyagot fizette a gyülekezet, mi pedig a munkánkat ajánlottuk fel – avatott be a részletekbe Ament Éva. Nagyszerű érzésnek nevezte, hogy a táborban nem egy sokadik ékszerdobozt festettek meg, hanem olyan ajándékot adhattak egy közösségnek, amely valóban egyedi és hasznos.

– Ahogy mondani szokták: gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan! – Mi eszerint igyekszünk szolgálni – hangsúlyozta Kovács Tibor. A lelkipásztor szerint az egyháznak és a gyülekezeteknek meg kellene mutatniuk a világnak azt a számos csodálatos dolgot, ami náluk, velük történik, mert általában csak akkor beszélnek az egyházról, amikor baj van. Az évnyitók, teli templomok is jó hírek, de a körösladányi lelkipásztor úgy véli, a protestáns szépérzéket is újra előtérbe kellene helyezni, és például egy ilyen fakazettás mennyezetet megmutatni. – Emberi számítás szerint is sok mutatója van egy missziói projektnek, de merjük rábízni az Úristenre, mert ő ott van és gondoskodik rólunk – jegyezte meg, majd felidézte, hogy a most elkészült királykazettára is azt az Igét választották Pál efezusiakhoz írt leveléből, hogy „ő a mi békességünk”.