„Imádkozva és dolgozva” – ez áll Adorján Gusztáv egykori kórház-főigazgató, volt tiszántúli főgondnok síremlékén a nyíregyházi temető díszsírhelyek rózsakertjében. Szombaton délelőtt rá emlékezett családja, a református közösség, a kórházi dolgozók, és a nyíregyházi önkormányzat. A tavaly, 67 éves korában koronavírusban elhunyt főorvos síremlékét Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke avatta fel.
Fekete Károly elmondta: ma is a fülében csengnek Adorján Gusztáv szavai, amelyet még a cikluszáró egyházkerületi közgyűlésen mondott. A koronavírussal sújtott járvány idején azt emelte ki, hogy vigyázni kell egymásra, mert ez egy „háborús helyzet”. Arra kért mindenkit, hogy a legnagyobb szeretettel, nem pánikba esve, de tegye mindenki a saját területén a dolgát, mert a keresztyén ember számára Jézus Krisztus a példa, ő jelenti a kapaszkodót.
„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Gal 6,9)
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének búcsúbeszéde
Fekete Károly Pál apostol leveléből idézve magyarázta az egykori főigazgató főorvos életútját, életszemléletét. Felidézte azt is, hogy a magyarországi református közösség odaítélte számára a Milotai Nyilas István-díjat, amit sajnos már nem vehetett át.
– Kétféle jóról van szó az igében, az egyik, amit mi tehetünk másokkal, a másik pedig az Istentől kapott jutalom, az aratás ajándékában kapott jó. Adorján Gusztávnak mindkettőben volt része. Orvosként a jó cselekvését választotta élethivatásul, de az egyáltalán nem pottyant az ölébe csak úgy. Az érettségi után – származása miatt és politikai okokból – újra és újra bizonyítania kellett azt, hogy nem lankad meg elszántságában és orvos lesz. Részt vehetett a születés csodájában, a gyógyítás földöntúli örömében. Nem titkolta sosem, hogy zsoltárt énekelve indult a műtőbe – emelte ki a püspök az egykori főigazgató elhivatottságát és keresztyén hitét. Elmondta azt is, mekkora „ajándékot” kapott az élettől a főgondnok, kérsemjéni lelkész édesapja, valamint tanító édesanyja gondosságát, később a felesége, a gyerekei és az unokái szeretetét.
Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere a családtagokhoz, az emlékezőkhöz szólt.
– Nyolc hónap telt el a tragikus esemény után. Megrendülten állok barátom síremléke előtt, mert ez az időszak sem volt elég felfogni és feldolgozni, hogy ő elment. Mindennap gondolunk rá, amikor frakcióülést tartunk a városházán vagy az ő egykori választókerületének az ügyeit intézzük. Azt hiszem, ez mindig is így lesz, mert Adorján Gusztáv köztiszteletben álló személyisége volt városunknak, az itt élő emberekért dolgozott, méltán kapta meg Nyíregyháza díszpolgára címet. Ezekben a megható pillanatokban is jó látni, hogy ennyien eljöttünk emlékezni rá, nemcsak a közösségért tett tevékenységére, hanem rá is: az emberre, a szellemiségére, az életszeretetére, ami mindenkit megérintett. Magánemberként most újra átélem, hogy egy igaz barátság, az ember életének a végéig tart – köszönt el a polgármester.
Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere búcsúzik
Az emlékező beszédek között Mátyus László, a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának dékánja is elköszönt, a nyírségi és a szabolcsi reformátusok nevében Gaál Sándor esperes szólalt fel, Molnár János tiszántúli főgondnok, a Zsinat világi elnöke a Magyar Református Egyház főgondnokai képviseletében búcsúzott.
