Félelem helyett megfontoltan és óvatosan

Ezzel a szóval lehetne talán leginkább jellemezni hétköznapjainkat. Gyülekezeti alkalmaink során nem fogunk kezet, nem öleljük meg egymást. Maszkban ülünk a padsorokban, talán gyanakvóan vizslatjuk a másikat. Főleg, ha tüsszent egyet. Az istentiszteletek után másfél méter távolságból beszélgetünk egymással, így csökkentve a fertőzésveszélyt. Furcsa, szokatlan, kényelmetlen.

Ez a második szó, ami eszünkbe juthat, hiszen sokan félnek a vírustól, egymástól. Félünk attól, hogy mi magunk megfertőződünk, esetleg tünetmentesen átadjuk a kórt valaki olyannak, akinek a szervezete nem tud megbirkózni a betegséggel. Félünk megnyitni a híroldalakat, félünk kimenni az utcára, felszállni a buszra, bemenni a munkahelyünkre. Olyan sok mindentől félünk.

Az életünk manapság furcsa és félelemkeltő. Pedig lehetne egyszerűen csak megfontolt és óvatos is. Ha hisszük, hogy Istenünk ura a történelemnek, ura a vírusnak, ura a félelmeinknek és a körülöttünk lévő, furcsa világnak is, akkor elég a megfontoltság. Igen, furcsa és kényelmetlen maszkban ülni. Igen, furcsa nem kezet fogni, és igen, félelemkeltő olvasni a fertőzöttek napról-napra növekvő számát. Mindennek azonban nem muszáj bennünket is furcsává tennie, bennünk is félelmet ébresztenie.

Elég, ha gyakran fertőtlenítjük kezeinket, esetleg kesztyűt húzunk. Elég a maszk, elég a másfél méter betartása. Elég az óvatos, megfontolt viselkedés. Mert a járványnak egyszer vége lesz, a kézfogás, a szabadság, a maszknélküliség vissza fog térni. Hiszen a mi Urunk Ura a vírusnak is. Higgyük ezt el, de azért tegyük föl a maszkot. Óvatosan, megfontoltan.